Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szakított velem! Mit tegyek? fórum

Szakított velem! Mit tegyek? (beszélgetés)


1 2 3 4 5
2015. febr. 24. 08:04
ne aggodj,tuleled,mint annyi mas no is,zard le a multadat es csakis elore nezzel.
2014. dec. 14. 12:48
Sziasztok! Régi a fórum...van kedve valakinek beszélgetni erről?
120. xyzami
2010. dec. 2. 18:01

Sziasztok ( Andi 24) xyzami

Hát én is most egy elég furcsa dolgon megyek keresztül és szeretném ha segítenétek, hogy hogy lehet ebből kimászni. Nyáron szakítottam a párommal, együtt éltünk de valami nem működött. Csak az a problémám, hogy azóta úgy élek mint egy zombi. Alig alszom, homályosan látok sok mindent és az idő is elkezdett iszonyatosan rohanni. Minden nap iszonyatos szorongással, félelemmel telik el. Mitől van ez és meddig tart ez? Olyan mintha az érzékelésem leállt volna. Semmi nem igazán segít az alvásban hiába minden gyógyszer. Barátaim nem igazán értik, hogy miért van ez igazából én sem. Nem tudok magam fölött uralkodni. Amúgy estére általában mindig jobban vagyok de azután megint kezdődik mindig elölről.Tenyérizzadás, félelem, ujjaim tördelése piszkálása. Eljárok ide oda pl: néha edzeni is de a fáradtságot sem érzem mintha kiakadt volna a szemem.Úgy kapcsolatot kellene alakítanom vagy mi erre megoldás? Ja és itt a vizsga időszak alig fogok fel dolgokat. Amúgy vele már nem lehet semmi, azaz újrakezdés! Kérlek segítsetek mert úgy érzem megőrülök! Előre is köszönöm

119. lille2
2010. jún. 20. 18:42

Hello! Nekem is van egy számomra furcsa esetem. Egyáltalán nem tudom értelmezni.Kíváncsi vagyok hogy tök kívülállók (a barátai már hallottam - mindenki szerinte ennek még nincs vége, de én tartok tőle igen.)

3 éve voltunk együtt, abból 2 csak szeretősdi volt, de mivel olyan jól működött minden 1 éve megváltoztattuk a "státuszt".És normál kapcsolattá vált.

Az 1 év alatt 3x megcsinált egy olyan húzást ami nem jó, a 2.-nál szóltam hogy figyeljen mert ebből baj lehet (sose veszekedtünk...). Megcsinálta 2 hete, és tényleg elpattant a húr az agyamban - szakítást kiáltottam. De azért még eljött aznap akkor még nem akarta. Viszont dűlőre sem jutottunk. Folytattuk 2 nappal később. Akkor mondtam neki hogy úgy is átjöhet ha semmi új nincs amit megbeszélhetnénk, hogy nem vagyok otthon összecsomagol és elmegy. Ezt mereven visszautasította. Eddigre már én sem voltam oly elszánt és szavaival azt a látszatot keltette hogy ő is békülni akar. Megérkezett, leültettem és kb. 5 perc után kiderült hogy igen, már ő is szakítani akar mert "nem szeret eléggé" (ezt 3 perccel azelőtt én vezettem le neki hogy erre lehet következtetni abból amit csinált). Pofára esés ezerrel.

Ezután elkezdte ecsetelni hogy igen, mert a volt neje is mindig ezt a problémát találta nála (félelem+összekeverés a volt feleséggel), és különben is mindenből elege van, még a munkahelyén is kirúgatja magát stb stb.. Teljesen ki volt kelve magából ez a higgadt ember.

Ekkor teljesen megijedtem és a nyakába borultam hogy oldjuk meg, nyugodjon meg stb... (majdnem sírt)- azt hittem hogy "csak" ki van készülve idegileg. De nem eddigre már hajthatatlan lett. És még az egész beszélgetés alatt ami ez után volt, egy csomó olyan dolgot felemlegetett a sok jó mellett ami nem tetszett neki, igaz soha 1 árva szót nem szólt ezekről korábban, így honnan tudhattam volna hogy van valami amit másképp szeretne. (Tudni kell hogy maximális partnerségre törekedtem - szerintem jól - ha valami program felmerült megkérdeztem tetszik-e, mert csak annak van értelme amihez mindkettőnknek kedve van...)

Szóval a kérdés az:

1. Hogy ha szinte tökéletes 1 kapcsolat (mások is mindig irigyeltek hogy micsoda jó kapcsolat...bár nem ez számít), akkor mitől kattant így be?

2. Mit tehetnék még hogy így lementem kutyába és önérzetem sárba tiporva próbáltam "visszahozni", de nem ment? Gondolom "beáraztam" magam 1 olyan kategóriába ami korántsem vonzó?!? (Bár nem bánom mert az őszinteség a legnagyobb bátorság)

Ja igen a kulcsom nem dobta be amikor az itt levő dolgait elvitte, és másnap mikor kérdeztem hogy azért nincs a ládában mert ellopták vagy mert nem dobta be akkor azt mondta hogy nem akarta hogy kilopják... Na és lett volna a héten 1 nap amikor találkoznunk kellett volna a kulcs miatt, de lemondtam mert (taktika...nevetséges...40 éves vagyok de nem szeretem/tudom mert szörnyen őszinte vagyok)gondoltam még talán nem hiányzom.

3. Ez jó döntés volt vajon?

Kíváncsi vagyok más mit mond, mert én lassan belebolondulok abba hogy nem tudom megfejteni. És ő meg úgy tűnik nem nagyon igyekszik tenni bármit is.

2010. jún. 20. 17:14

Szerintem hagyd! Túl rövid az élet,hogy ilyen se veled se nélküled kínzásban vegyél részt!

Amúgy én pénteken szakítottam a vőlegényemmel,mert nagyon nem volt oké, netes társkereső,hasonló.Egy hetet rágódtam hogy ennek mi értelme?Milyen házasság lenne ebből?Nagyon fájt,de racionális döntést kellett hoznom.Igenis megérdemlem,hogy szeressenek igazán!De amíg a szamáron ülök,és közben jön a ló,nem lesz időm a szamárról leszállni,hogy átnyergeljek a lóra!

Inkább egyedül...fáj még most is nagyon...hiányzik..a megszokás is,hogy ott szuszogott mellettem esténként,most meg egyedül...

De ami nem megy,azt kár erőltetni!Ezzel vígasztalom magam...

117. by.girl (válaszként erre: 114. - EszterKEEEE)
2010. jún. 15. 21:12

sziasztok .... hát sajnos én is csatlakozom hozzátok hisz én is nagyon megjártam ... volt egy barátom kb.... egy évvel ezelőtt szakítottam vele mert aszt hittem hogy megcsal pedig ... csak az egyik barátnőm talált ki minden hülyeséget rólam és mondta neki majd veszekedés lett végül aszt hittem hogy összejöttek és szakítottam egy ideig nem szeretem de ujjra bele szeretem és sokszor volt alkalom hogy öszejöjjünk de nem lett semi majd nyár közepe fele megint öszejötünk de nem találkoztunk és végül nem lett akor sem semmi majd idén január februárba megint öszejötunk és boldogak voltunk de egy idő után vége lett nagyon rossz volt és utána csak csak úgy volt hogy mintha lenne valami de nem és nem tudom most szeret vagy nem és nem tudom mit csináljak ..hisz néha ugy alakul mintha bevalaná de ujra csak közbe jön valami ... már nem tudom mit higyek mit csináljak néha kedves meg minden de máskor meg közönséges ...

tanácsokat várok ... elöre is köxxi

sziasztok !!

116. david224 (válaszként erre: 114. - EszterKEEEE)
2009. dec. 4. 19:21
Szerintem semmi szükséged sincs arra ,hogy valakinek a lekét pátyolgasd aki önző módon arra használ ,hogy nállad vígasztalodjon.Csak az idődet vesztegeted vele.az viszont enm végtelen.
115. Zizisicc (válaszként erre: 114. - EszterKEEEE)
2009. dec. 3. 15:55
Adj neki időt, tényleg le kell zárnia azt a 26 hónapot, ha eddig nem sikerült neki. Fogadd el, a döntését. Hidd el, ha nyaggatod, azzal csak eltávolítod magadtól. Hagyd békén ..... ha tisztába jön önmagával, átgondolta és lezárta a dolgait, és Te kellesz neki, megkeres ....
114. EszterKEEEE (válaszként erre: 113. - Anita19890617)
2009. dec. 3. 13:45

Sziasztok...anita sajnos elmondhatom h en is hasonloan jartam...masfel hete a baratom...akivel a kapcsolatunk nagyon jo volt...es vegre boldognak erezhettem magam...smsben megirta h legyen inkabb vege a kapcsolatunknak...3 nap utan tudtam csak kiszedni belole h megis miert tette ezt...mar nem birtam...fol kellett hivjam...aztan 2 oras beszelgetesunkben kozolte h o meg nem tette magat tul a multon...mielott osszejottunk volt egy 26honapos kapcsolata...egy honappal a szakitas utan jottunk ossze...

en ugy ereztem h boldogok vagyunk...es...neha lattam rajta h eleg zavart...es h valami nincs rendben...de mivel nem ismertem meg annyira azt hittem h o ilyen...a hangulatvaltozasait akkor elfogadtam...de utolag...talan nem is csak hangulatvaltozasok voltak azok...

majdnem ket honapot voltunk egyutt...allitolag szeretett...

nem tudom elfogadni azt h igy egyik naprol a masikra elszakadtunk egymastol...

mindenki azt hajtogatja...h csak 2 honap volt az egesz...nem kell fajjon es h legyek tul rajta...

de nem tudom elhinni h enny..h vege...

most allitolag gondolkodik...fel akarja dolgozni a multat...ami nem hagyja h boldog legyen...mit tegyek?...nem hivtam...nem kerestem...de nem tudom eldonteni h most ez a jo...vagy kene beszeljek vele...m lehet h pont ezert fog tullepni rajtunk...m a multra koncentral...es rolam...ha nem is feledkezik meg de majd nem fogja semmi arra keztetni h ujrakezdjuk...szeretem...es en ha bebizonyitana h akar engem...akkor azt hiszem h elolrol tudnam kezdeni...

annyit tudok...h nagyon faj ami tortent...es...h nem tudok tul lenni az egeszen...tenyleg nem volt hosszu kapcsolat...

varom a hozzaszolasaitokat :(...

2009. máj. 15. 06:02

Sziasztok.

Ezt írta a barátom nekem myvipen:Szia csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon sokat gonolkoztam kettőnkön, és arra jutottam hogy az 5 honap alatt nemvolt egy közös gondolatunk nemtudtunk normálisan beszélgetni egymással, a szexhez sem ugyáltál hozzá ahogy kelletvolna! Tulajdonképen csak annyit szeretnék mondani , hogy részemről vége ennek a kapcsolatnak!



nem tudom hogy mit tegyek nagyon el vagyok keseredve. én úgy érzem hogy csak a szex miatt szakított velem mert nem mindent adtam meg neki amit szeretett volna. Mert 1 hete még azt mondta hogy albérletbe akar költözni velem.Félek hogy én is rátettem az egészre mert amikor az albélrletről beszélt nekem nem nagyon válaszoltam semmit sem és lehet hogy azt hitte hogy engem nem érdekel.És azt mondta hogy a szex terén tapasztalatlan vagyok,jó tényleg ő volt az első komoly barátom de azért 5 hónap után elég érdeke ilyet mondania.én ezt nem hiszem el hogy 1 hét után hirtelen így megváltozott a véleménye.sajnos mi eléggé messze lakunk egymástól.Arra gondoltam hogy egyszer még elmennék hozzá hogy megbeszéljem vele a dolgokat mert az az érzésem hogy nagyon félreértettük egymást.

Én nem fogom kibirni nélküle!!!

112. 613c0e0120 (válaszként erre: 110. - Meggy)
2009. márc. 20. 09:42
Én hagytam, hogy menjen. Nem tartom vissza. Csak hiányzik. A fene egye meg ezt a szerelmet!! Többet nem akarok szerelmes lenni, ez picit most padlóra küldött. Főleg, hogy én már beleéltem magam a közös tervekbe.. amugy az eszem tudja, hogy nem illünk össze, semmilyen formában.. jó lenne, ha már a szívem is elfogadná.. megértené végre..
111. o.andi
2009. márc. 19. 22:33
Aki menni akar hagyni kell...tudom könnyű ezt mondani de akkor is igy van.
110. meggy
2009. márc. 19. 22:14
Hát mikor én is elváltam, azt hittem sosem heverem ki. Kellett egy év hozzá. Most 2 éve már, de már nem kéne az ex.
109. Zizisicc (válaszként erre: 108. - 613c0e0120)
2009. márc. 19. 22:10
Az időt nem lehet megmondani, a személyiségtől függ.
108. 613c0e0120 (válaszként erre: 107. - 69abd4fa9b)
2009. márc. 19. 21:58
Hát igen, tudom. Én sajnos leragadtam a múltban.. és nem tudok kijönni belőle.. hogyan tudnék? Nem tudom. :( Sokszor eszembe jut, akármerre járok.. a közös élmények, nyaralások, hogy itt meg itt már jártunk egyszer.. borzalmas.. ez meddig tart? Kb? :(
2009. márc. 19. 19:05
lépj tovább.Annyi a férfi és nő mint égen a csillag!Nem szabad a multban ragadni!Ez tapasztalat!
2009. márc. 19. 18:10
fogadd el
105. Zizisicc (válaszként erre: 104. - 613c0e0120)
2009. márc. 19. 17:35
Nem is kell feladnod! Most úgy érzed, ez a vég, de hidd el, túl leszel rajta, és fog majd még másért dobogni a szíved. :o))
104. 613c0e0120 (válaszként erre: 103. - Zizisicc)
2009. márc. 19. 17:30
Igen, ezt kell tennem. Amugy első igazi szerelmi csalódásom 27 évesen. Hihetetlen. Más megéli ezt 20 évesen, én meg csak most. :) Lehet ezért is nehéz nagyon.. De nem adom fel!
103. Zizisicc (válaszként erre: 101. - 613c0e0120)
2009. márc. 19. 16:21
Nem tudom, hogy tényleg szerelmes vagy-e belé, vagy csak most hogy szakítottatok, a szép emlékek miatt azt hiszed, de végül is mindegy. Így is, úgy is szenvedsz, bárminek is címkézzük. Szerintem, mikor nagyon elszállnál a jó emlékekben, hozd le magad mindig a földre. Emlékeztesd magad, hogy milyen volt az utóbbi néhány hónap, hogy hova jutottatok a végére, és hogy ő már tovább lépett. A lényeg, hogy ne a múltban időzz, mert az már elmúlt, gondolj a jelenre, mindig arra, amit épp csinálsz.
2009. márc. 19. 15:53
Nem illetünk össze, én biztos, nyugodt kapcsolatra vágytam és már családra. Ő nem. Tehát még jövőnk sem lenne. Jajj. nehéz ez nagyon itt belül. :(
101. 613c0e0120 (válaszként erre: 100. - Zizisicc)
2009. márc. 19. 15:52
Hát igen.. az utóbbi fél évben nagyon sokat sírtam mellette, mert nem voltam boldog, hanem inkább magányos. Én mégis harcoltam azért, hogy szeressen, holott tudtam, hogy már nem szeret. És most meg hiányzik.. ilyenkor az együtt töltött időkre gondolok.. hogyan tudnám megállni, hogy ne gondoljak ezekre? Meddig fog ez tartani, persze, gondolom egyéntől függ.. de most úgy érzem, szerelmes vagyok belé.. félreértelmezem magam? :(
100. Zizisicc (válaszként erre: 99. - 613c0e0120)
2009. márc. 19. 14:26

Az természetes, hogy hiányzik, az utóbbi néhány hónap durvaságai ellenére. Nincs ezzel baj, nyugodtan add ki magadból az érzéseidet. Persze nem ő előtte, hanem amikor egyedül vagy, vagy egy barátnőddel, akiben megbízol. Sírj, dühöngj, kiabálj, csapkodj, fuss, ússz, táncolj ..... mindegy, csak add ki magadból a feszültséget. Ez egy veszteség a számodra - bármit is mond a józan ész, az érzelmek nem követik az agy utasításait. Ehhez több idő kell. Aztán ha már kicsit könnyebb, keress vmit, amivel elterelheted a figyelmed róla. Keress új célokat magadnak.

Az agyaddal Te is tudod, hogy jól döntöttél, adj időt magadnak, hogy a szíved is belássa.

2009. márc. 19. 12:58
Az a baj, hogy ő már egyáltalán nem szeret.. nem értem hogy tud valaki 3 évet kitörölni egyik pillanatról a másikra.. tele vagyunk élményekkel.. Szerintetek neki ez egyáltalán nem rossz? Azt mondta, megkönnyebbült, hogy vége lett. Picit én is.. de most itt vagyok és hiányzik!
2009. márc. 19. 12:41
Sziasztok. Velem is szakítottak. Immáron három hete, de már húzodott. Az utolsó négy hónapban már nem is szeretett (szerintem), csak reméltük, hogy jobb lesz és harcoltunk.. közben sokat veszekedtünk. Volt, hogy meg is ütött kétszer és jól végihurcolt a parkettán. :( Sokszor kötekedett és sértegetett én meg csak sírtam neki. Ennek ellenére hiányzik és szeretem. MIÉRT? Hiszen én tavaly év vége óta gondolkodtam azon, hogy hagyni kéne a kapcsolatot, és én szakítottam vele egy hónapja. Aztán visszamentem és nem fogadott vissza, mondván, jól érzi magát nélkülem, tetszik neki egy lány. Olyan közömbös. Én meg most szenvedek. Miért? Nem értem magamat. Minden együtt eltöltött 3 év minden jó pillanata eszembe jut (rengeteget utazgattunk). Mikor lesz ennek vége? :((
2009. febr. 9. 16:07

szia gaboka!


ne nézd végig ahogy pakol, hanem te pakolj neki össze, tedd ki az ajtó elé, cseréltesd le a zárat meg a tel.számodat és viszlát!! tudom ez kissé drasztikus, de amit ő tett sem volt túl kedves. oké, legalébb őszinte volt, és ez neked is segíteni fog abban h könnyebben tovább lépj. ne vedd fel ha hív, ne válaszolj az sms-eire. ha találkoztok, legyél hűvös és kedves ergo: megközelíthetetlen. tűnjön úgy h téged hidegen hagy, mert nem az a legidegesítőbb ha ilyenkor a dühödet vagy a szerelmedet mutatod hanem ha a SEMMIT mutatod. és:kezdj bele vmibe amibe eddig nem, de szerettél volna. mondjuk mindig akartál hastáncra járni de mivel otthon sürögtél körülötte, nem volt időd. egy új frizura is jót tehet.

ő meg majd áll és nem érti: h a fenébe hagyhattam el ezt a klassz csajt????!!!

de addigra már neked nem fog kelleni, mert bár nehéz, ilyenkor tudomásul kell venni: nem ő az igazi.mert itt nem egy kis botlásról van szó,ami bármilyen jó kapcsolatban előfordulhat, ő elhagyott mert mást akar. hát akkor hadd menjen, te pedig légy hálás neki!! :) -ezt tényleg komolyan mondom!- h nem 10év mulva lépett, és te megtalálhatod azt aki valóban hozzád való és akivel nem vesztegeted a drága idődet!


soksok erőt kívánok neked!!!

2009. febr. 9. 11:05
Sziasztok. Én is most vagyok benne egy szakításban. Iszonyat érzés. 5 és fél év után. Nekem ő volt az első komoly kapcsolatom, neki is én. Nem tudtuk egymást kezelni, a konfliktusokat megoldani. Sokszor szakítottunk de pár nap múlva mindig békülés jött és elfelejtettünk mindent. De már én sem vagyok 20 éves, lassan gyereket szeretnék, de így nem mernék bevállalni. Már egy szép szava, hangsúlya nincs felém. Ráadásul a szüleivel élünk együtt, egy fal választ el tőlük, külön bejárattal, de ez sem a legjobb, mert ő nagyon anyás, sőt, szerelmes az anyjába, és ő az első számú neki, amit a kedves mama ki is használ. Szóval most a lelkem nagyon fáj, nem tudom tudok-e valaha boldog lenni vagy örülni, de muszáj kilépnem a saját érdekemben, különben 10 év múlva is ugyanitt fogok tartani. :(
2009. febr. 7. 18:48
Az én álláspontom is az, ki menni akar, arra fel kell segiteni a kabátot. Meg kell adni az új lehetőségét, aki hisz önmagában, annak sikerülni is fog. A kudarc, épitő jellegü is lehet, hogy mégegyszer ne kövesd el ugyanazokat a hibákat. Aki harmóniában van önmagával, aki szingliként is mosólygós, optimista , nyitott a változásra, azt előbb- utóbb ismét eltalálja Ámor nyila. Kár a múlton rágódni, még a baráti kapcsolatot sem tartom helyesnek, tovább neheziti az elválást. Fel a fejjel és menni fog, sok sikert!!
2008. aug. 22. 14:31
Sztem az embernek ilyenkor is nagy szüksége van a barátaira, a családjára. Én a helyedben fognám magam elmennék bulizni, kirándulni, mászkálni ide-oda...és egy jó nagyot felejteni :D.
93. Szanka
2008. jan. 29. 15:47
Az idő segít, hogy ne fájjon annyira.
1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook