Mit tesztek ha a Párotok családja nem kedvel? (beszélgetés)

hát, basszus :) ezen kár neked morognod. Ekkora taplót, és párod mit szólt hozzá?

Az én anyám páros lábbal rugdosta volna ki (teszem hozzá anyós még vele sem áll szóba, mert szerinte Ő is "egy büdös rib...c").

Én megértelek! Bennem is megfordult a dolog, amikor rámtámadtak és mindenfélével letámadtak, miután eltanácsoltam a lányomtól a beteg unokatestvéreit.

Nagyon igazságtalanul bántak velem! És elsősorban az unokájukkal, mert nem az ő javát nézték, hanem végre alkalmat találtak arra, hogy nyíltan is belémkössenek és mindennek lehordjanak, holott én mindig tisztelettel fordultam feléjük.

De akkor nagyon kiakadtam, mégis emberi hangon szóltam hozzájuk (nem úgy, mint apósom, hogy üvöltözött, mint a sakál), hogy beszéljük meg. Anyósom szeme meg szinte keresztüldöfött... szerintetek milyen érzés, hogy így nekedtámadnak, s ráadásul az unokákkal is kivételeznek?

Na, akkor elkezdtem csomagolni, hogy a gyerekkel együtt lépek. Csak a férjem könyörgött, hogy ne menjek, hogy ne kelljen választania köztünk. Nem kértem, de azért én úgy gondolom, hogy az ő családja most már mi vagyunk! A többi családtag, a szülők, testvér meg a tágabb családhoz tartozik. S most már minket kell megvédjen. Csak az a helyzet, hogy az ő családjában a huga és az apjuk a kiskirályok, a többieknek meg kuss! Így, szó szerint.

Én azonban nem hódoltam be, mert általában nem vettem fel a kesztyűt. Nem gyávaságból, békességből.

Szia! Én nem tudom, te hogy vagy vele, de ez az átmenés is olyan dolog... hogy ők is megtehetik! Miért mindig nekünk kell hozzájuk menni? Ők miért nem jöhetnek hozzánk? Bírom, amikor anyósom számonkérően megkérdezi, hogy miért nem megyünk fel hozzájuk, már ezer éve nem látta az unokáját... könyörgöm, mintha ő nem tudna jönni! Csak beül az autójába és lejön, hiszen egy faluban lakunk.

Tudjátok, ebbe az a legtragikusabb, hogy volt idő, amikor egy házban laktunk, ők a földszinten, mi meg az emeleten. És elvárták, hogy ott is mindig én vigyem le a picit (mert akkor még egészen kisbaba volt a lányom), én cipelgessem lefele a meredek lépcsőn császár után. Egy ideig csináltam, aztán már nem érdekelt, nem mentem. S ha szóltak a férjemen keresztül, akkor mondtam neki, hogy ők is fel tudnak jönni, elvégre nem barikádoztam el az ajtót!

Személy szerint én a békés megoldások híve vagyok és sajna tűrök, mint a bárányok. Na, ez a legjobb kifejezés rá, hallgatok, mint a bárányok :( amikor minduntalan meg akarják mondani, hogy mit tegyek, meg mit ne, hogy hogya hagyjam a három éves lányomat cselekedni, magyarán beleavatkoznak az életünkbe. A sógornőm is azt hiszi, hogy egy okostojás és bődületes ostobaságokkal traktál (amiken csak magamban nevetek, mert egészségügyis a végzettségem), szóval a békesség kedvéért ráhagyom. Lehet, hogy ez volt a baj, mert egyre inkább rám akarják erőszakolni a saját - nagyon sok esetben buta - felfogásukat és nem veszik figyelembe, hogy mi már egy külön család vagyunk, saját elképzelésekkel, nézetekkel, stb.

Egyetlenegyszer robbantam ki úgy istenigazán, amikor a kedves sógornőm a gyerekeikt torokgyulladással hozta az akkor mér kis csecsemő lányomhoz. És én lettem a rossz anyósom szemében, hogy hogy mertem beszólni az ő kislányának, hogy ne hozza betegen a gyerekeket a lányom közelébe. Értitek! Ezzel is elárulta, hogy a lányomat nem érzi olyan unokájának, mint a másik kettőt, mert félig egy idegentől, vagyis tőlem van! Na, ezt azóta is érzem, hiába békültünk meg, nem szeretett meg.

Apósom meg annál az esetnél mindennek lehordott, ami nem is tartozott a témához, hát azt sem könnyű elfelejteni.

Szóval ők nem kedvelnek engem, mert egyszer szólni mertem, meg ráadásul nagyvárosi vagyok, így teljesen más. Én meg akkor nem kedvelem őket, amikor rám/ránk akarják erőszakolni magukat, s persze ott manipulálják a három éves lányomat, ahol csak lehet. Csak hogy egy egyszerű példát mondjak, én nem adok neki nyalókat és kockacukrot enni, mert eszik elég sok más édességet. Ők meg direkt nyomják a szájába. Abba persze nem gondolnak bele, hogy milyen rosszat tesz a fogainak.

Vagy amit szintén rühellek és hiába kérem őket, hogy ne, jéghideg innivalót adnak neki inni, amitől persze beteg lesz a torka. Nem értem, hogy nem lehet erre figyelni? Hát mirét akarnak rosszat az unokájuknak?? Sógornőm meg jön az "okos" beszólásaival, hogy "Edzeni kell a torkát!" - hát ne tudjátok meg!

nem foglalkozok velük. de ha meg mégis, akkor igyekszem velük kedves lenni, úgy, hogy érezzék hogy nem megalázkodom.

még jó h szeretnek :)

jaj bocsi :P

Akkor viszont jó karácsonyozást nektek...

Mi a Kedvesemmel ugyanakkor Svédországba utazunk...

olyan aranyos vagy :)

de asszem történt egy kis félreértés... a megyek hozzá itt azt jelenti, hogy utazok ki hozzá, mert most angliában van, és megyek hozzá karácsonyozni :) az esküvő...hát az ugye kicsit arréb van, de remélhetőleg lesz :)

köszi, az elkell...

így van! soha nem fog sikerülni neki!

és nem adom meg neki azt az örömöt, hogy összeroppanok! csináljon csak amit akar, én szeretem a páromat és ő is engem és 83 nap múlva megyek hozzá!!!

Huenya kitartás!!!

A lényeg hogy nem sikeült neki...