Hogy viseli a Párod, hogy nem kedveled a családját? (beszélgetés)

Ez vicces :)

Nekem is a sógornőm megmondta a szemebe, hogy azért utál, mert szerinte ő jobban néz ki, mint én, és neki nincs pasija, akkor nekem miért van???? Kérdeztem tőle, hogy felfogtad, hogy a saját testvéredre vagy féltékeny?? Ha engem utál is, a testvére boldogságának nem tud örülni? Na ez az igazi önzőség!!

Azt már le se írom milyen hisztit rendezett, amikor bejelentettük, hogy összeházasodunk :)))

Én elviseltem volna anyósomat hetente kétszer, de a férjemnek nagyon elege lett, hogy folyamatosan csak áskálódik az édesanyja, így tőlem azt kérte, hogy ne menjek és ne beszéljek az édesanyjával, tőle pedig azt kérte, hogy ha bármi közlendője van a számomra, akkor azt csak rajta keresztül (legyen az névnapi üdvözlet vagy bármi egyéb).

Azt hiszem, hogy anyósom természetéről mindent elmond, hogy amikor az unokája értesült a fent vázolt szituációról akkkor azt kérdezte az édesapjától, hogy ő nem-e részesülhetne hasonló "kedvezményben". Az unoka egyébként 23éves de az édesapja nélkül be sem teszi a lábát a nagyanyjához, nem bírja elviselni, hogy a mamának csak két témája van, panaszkodni a házban élőkre és csámcsogni azon, hogy ki milyen rákban haldoklik az ismerősök, rokonok közül.

Igen, szerintem is a sógornők sokszor problémásabbak, mint az anyósok. :)

Pedig az enyém Angliában él, de skypon mindig sokat beszélnek és tudja uszítani rendesen a távolból is. A saját fülemmel hallottam, mert olyan hangosan beszélt, hogy csukott ajtónál tv-zés mellett hallottam minden szavát, amikor még otthon éltünk.

Mi novemberben költöztünk, de hiába vagyunk távol, így is vannak viták. Remélem változni fog a dolog.

Azt is tudom, hogy a sógornőm csak simán irigy, mert mi 9 éve együtt vagyunk, neki meg nem volt egy normális kapcsolata még. És ez miatt ki van borulva és áskálódik, ami idegesít és már meg is mondtam ezt neki.

Én nem tudok elzárkózni anyós elöl,mert egy telken lakunk,és ha kell,ha nem,jön az unokákhoz. Jöjjön,a fiaim imádják,mert agyilag már most felette állnak,így minden hülyeségre rá tudják venni. Ma is itt ült este,addig megfürödtem. Olykor főzök,ha itt van,vagy csak elszívok egy cigit.

A párom nagyon rosszúl viseli! Mármint,ha megjelenik a kedves mama! Általában halaszthatatlan dolga akad olyankor a pincében,garázsban! Ha meg még fáradt is,egyszerűen bedob egy anyagi vonatkozású kérdést,és mama haza megy!

Nálunk a párom szenvedett sokáig anyáméktól. Ők zárkózott,maguknak való emberek,nehezen lehet közös témát találni velük (semmi balhé,vita,extrém valami). Ötödik éve vagyunk együtt,mostanra sikerűlt kicsomagolnia őket!

Nem olyan komoly az oka. Nem részletezném, de például állandó vitáik vannak a férjével, és ezért hívogatja már 2 éve a Páromat. Oké, valakinek el kell mondania. De jó szót nem hallottam még igazán tőle.

Volt már öngyilkossági kísérlete is. Mindenféle baja van, pedig még fiatal. Nem dolgozik, iskolába jár.

Igazából csupa olyan dolog stresszel, amit így nem igazán lehet elmesélni. Sok apróság.

Én is úgy vagyok vele, hogy ne engem szeressen, ne járjon hozzám, de a fiával azért legyen jóban. Nem is ez a lényeg. Csak azt kérdeztem, hogy más kapcsolatokban hogy éli meg a másik fél ezt a fajta elzárkózást. Bántja-e, vagy van-e belőle vita, esetleg elfogadja és megérti...

Mi sem bírjuk egymást anyóssal...hosszú történet.

Kb. 10 éve az van, hogy a párom jár hozzá rendszeresen, hétvégén viszi a gyerekeket is. Nem beszélünk róla (ő is inkább kötelességből jár, mint szeretetből), így nincs is belőle vita.

2-3 havonta talizunk, pont elég. Akkor sincs miről beszélni....

Párom természetesen tisztában van azzal, hogy nem csípem a mamát, igazat is ad benne.

Nálunk is hasonló a helyzet. Én sem vagyok jóban a sógornőmmel, viszont ő nyíltan nem mond semmit a szemembe. Ő a hátam mögötti szidást részesíti előnyben. Én mindig elmondtam neki, hogy mit gondolok róla. A lényeg, hogy most elmondtam neki, hogy mindent tudok, amit az elmúlt 9 évben a hátam mögött művelt és ebből balhé lett. A párom mellettem van, hiszen nagyon jól ismeri a húgát és bizonyítékunk van rá, hogy milyen dolgokat művelt.

Viszont anyja meg teljesen a lánya oldalán van. Persze, hogy nem mellém fog állni, hiszen én számára sosem voltam családtag, sosem jöttünk ki, de azért az szintén szomorú, hogy annyira elfogult, hogy nem látja milyen rosszindulatú a saját gyereke. Sosem jöttem ki az anyósommal sem, de elfogadtam, hogy nem passzol a természetünk. A párom sosem aggódott ezen, mert ő is tudja, hogy nehéz elviselni az anyját. Viszont a mostani vita után haragszik rá, mert a bizonyítékok ellenére is a lánya pártján el és engem okol mindenért, ezért a saját fiával sem beszél éppen.

Az a gond, hogy nem tudtam már elfojtani magamban a dolgokat, mert tényleg rettenetesen kétszínű a csaj és úgy viselkedett éppen, hogy robbantam.

Köszönöm a válaszokat! :)

Még "csak" 2 éve vagyunk együtt, az első 3 hónapot az Ő családjánál töltöttük, és már ott éreztem, hogy ennél többet nem bírok. És azóta tudja is, hogy nem a kedvenceim. Ez egyre csak fokozódik.

Én máskor is mondtam neki, hogy elfogadom, ha nem akar az én családomhoz jönni, hiszen én sem szívesen megyek az övéhez. De ő jön, hiszen minden földi jóval el van látva olyankor...:D

Nagyon nehéz dolog, én meg nem is tudok jópofát vágni a dolgokhoz, minden az arcomra van írva...szerencsére sokszor nem kell találkoznom velük, viszont a Páromat nagyon sajnálom. két szék között lenni rossz.

Szia :)

Gondolom nem fűződött volna szorosabbra a kapcsolatotok, ha ez kiderül, hiszen amelyik férfi ragaszkodik a családjához, az nem szereti,

ha nem bírja a párja, régen szétmentetek volna.

Pár év mindenhol kell, elfogadni a másik családot, lehetőleg vita, veszekedés nélkül, inkább megbeszélve.

Abba azért gondolj bele, jó alaposan, mi lenne, ha ő jelentené ki, nagy hirtelen, ha te nem mégy az ő rokonaihoz, szüleihez, akkor ő sem a tieidhez.

Érdekes fordulat lenne, neked nem fájna?

Ráment pár évem,olyan 7-8 amíg rájött, hogy miért nem kedvelem őket.

Mondjuk tőlem függetlenül már ő is egyre kevésbé bírja elviselni őket.

Tényleg kellemetlen, én nagyon szenvedtem.

Sziasztok!

Kíváncsi vagyok arra, hogy a ti Párotok hogyan viseli, ha nem vagytok jóban a családjával?Hogy oldjátok meg ezt a helyzetet?

Tartani azért kell a kapcsolatot, hiszen a Párod édesanyja, családja. Legalábbis neki. Na de ha én nem megyek, nem is igazán szeretnék róluk hallani...?

Kellemetlen helyzet ez...

Belegondoltam az én oldalamról is, mi lenne, ha az én Párom nem szeretné az én családomat. De az kevés, át kell élni.

Szóval kíváncsi lennék, ki hogy éli meg ezeket a családi ellentéteket... :)