Utált már titeket a párotok családja minden ok nélkül? (beszélgetés)

Évszázadokon keresztül nevelték az ifjúságot arra, hogy az idősebbeket és a szülőket minden áron tisztelni kell. Nagyon nehéz berögzült szokásokat megtörni.

Hány embertől hallotta már a párom, hogy mégis csak a szüleid. Csak azt tudják, amit anyósomék mondanak, szerintem nem kell ecsetelnem, miket beszélnek. Amikor meg a férjem beelegel, és elhint néhány morzsát a körülményekről, csak hápognak. És utána képesek újra elmondani, hogy dehát a szüleid.

Én nem azt mondom, hogy nem kell tisztelni az időseket, és a szülőket. Természetesen kell, de én úgy vélem, hogy nem válogatás nélkül. Azt kell tisztelni, aki tett is érte. Hadd ne emeljek kalapot valaki előtt azért, hogy indulhatna a világ legrosszabb szülője címért. És hadd ne tiszteljek mondjuk egy tömeggyilkost, mert betöltötte a 90. életévét. Erős a példa, de én valóban úgy gondolom, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni.

Bocsi, kicsit eltűntem.

Azért nem így álltam oda elé, és állítottam választás elé. :)

Egy finom vacsora után szóba hoztam a dolgot. Nem vádlóan, veszekedősen, hanem csak elmondtam neki, mi nyomja a szívem.

Hogy szeretném, ha ők is szeretnének engem, úgy ahogy az én szüleim őt, de úgy érzem, ők nem szeretnek. És ez nekem nagyon fáj. Szeretném tudni, miért van ez így, mi rosszat tettem ellenük, esetleg mivel bántottam meg őket. Érdekelt az is, hogy a férjem érzékel-e ebből valamit, és ha igen, akkor mit gondol róla, ő hogy látja a dolgokat. És nem szeretném, ha választani kellene közölünk, nem akarom választás elé állítani, így inkább kilépnék a kapcsolatból. Úgy érzem, a szülei nem tartanak jó embernek, úgy érzik, a fiúk nem lehet boldog mellettem. És mivel ő sem áll ki mellettem, nem cáfolja meg ezeket a vádakat, egyértelmű, hogy nem lehet mellettem boldog.

Nem veszekedtem, nem indítottam vitát, csak elmondtam az érzéseimet. Ennyi.

Azta:((

Nagyon nem tudom megérteni, az ilyen szülők normálisak????:((((

befojt= befolyt

Van még néhány elütés, de ezt feltétlenül javítanom kellett. :)

Az én férjem bontotta a kapcsolatot a szüleivel 4 éve. De addig több, mint 10 évig viseltem őket. A szemembe sosem mertek piszkoskodni, de miket hallottam vissza! Meg persze a férjemet nyúzták, amit el sem mondott szegény, csak amikor nem bírta tovább. Szülőnek is borzalmasak voltak. Egyszer nagy büszkén mesélték nekem, hogy az első gyerekükkel mennyi baj volt, sosem aludt, bezzeg az én férjemnél már jól megoldották, mert estére lenyugtatózták!!! A párom mesélte, hogy állandóan verték, szíjjal, fakanállal, vesszővel. Akkor is, ha semmit sem tett, csak rossz kedvük volt és kellett valaki, akin kitöltik a mérgüket. Egész életében azzal etették, hogy ő egy selejt termék, egy nőnek sem kell majd. Pedig remekbe szabott férfipéldány, mindenki csak irigyel érte. Állandóan dolgoztatták. 3 szőlőjük és még két szántóföldjük volt. Egyáltalán nem számított, hogy a férjem dolgozott. Ha éjszakás volt, mikor reggel hazaért, vitték magukkal dolgozni, és csak akkor fekhetett le aludni, mikor hazaértek, ez általában délután 5-6 között történt. A pénzből, ami befojt semmit sem kapott, munkájáért nem fizettek. Már gyerek korában is használtba öltöztették. De nem olyanba, amit az ember megvesz turiból, olyanba, hogy szégyellt benne iskolába menni. És nem kényszerből, mert volt pénzük rendesen. Mikor elkezdett dolgozni, akkor meg tejelt nekik ételért és lakhatásért. Annyit, hogy abból simán albérletbe mehetett volna, és a rezsijét is tudta volna fizetni. A lámpa ügyet még mindig felemlegeti. Kinézett magának egy lámpaszaküzletbe egy lámpát. Akkoriban nagy divat volt, vékony üvegszálakból állt, olyan volt, mint a süni. 15 éve volt, akkor 6000 forintba került. Nem tudott bemenni érte, mert tizenhatozott. Odaadta a szüleinek rá a pénzt. Ők vettek a lengyel piacon 1500 forintért egy olcsó utánzatot, ami ötöd annyi üvegszálból állt, és egy hétig működött, a visszajárót 4500 forintot eltették, mint mondották benzinköltségre. A város, ahol vették 15 kilométerre van a falutól, ahol élünk. Akkoriban 4500 forintból kétszer is tele lehetett tankolni a kocsit. De csupa ilyen dolguk volt. A nagyobbik fiúk már rég nem beszélt velük, mikor a párom még igyekezett valük kapcsolatot tartani, mert mégis a szülei. Meglettek a lányok, de ők sem nagyon érdekelték anyósomékat. Mikor a nagyobbik meglett, az volt az első mondatuk, hogy az ő családjukból senkire sem hasonlít. Mind két lányom kiköpött az apja, szerencsére. :) Minden családi látogatás kínkeserv volt, lépten nyomon megsértődtek. Olyan érzés volt hozzájuk járni, mintha egy üvegcserepekkel felszórt ösvényen járnál mezítláb, és minden lépésedet meg kell gondolnod, hogyan tudnál minél kevesebb fájdalom, és vérveszteség árán végigjutni rajta. Mindig teljesen lefáradtam, mire hazajöttünk tőlük, vagy elmentek végre. Aztán azt vettem észre, hogy egy jó ideje nem volt családi összeröffenet. Mondtam is a páromnak, hogy csináljunk valamit, mert megsértődnek, és évekig hallgathatjuk. Akkor nyögte ki a drágám, hogy elege volt belőlük. Mindig elhívták magukhoz mindenféle indokkal, és aztán hallgathatta, hogy én milyen egy akármi vagyok, és a gyerekekkel szokkal szigorúbban kell bánni, mert lám az ő módszerük hogy bevált. Váljon el, és soha többé felénk se szagoljon, amúgy is ők az igazi családja, nem pedig mi, nekik rengeteggel tartozik, és idejele lenne törleszteni, de addig nem fogadják vissza, míg tőlünk meg nem szabadul.

Gyorsan hozzáfűzöm, a gyerekekkel nincs semmi baj, és egyáltalán nem vagyok engedékeny szülő. Csak nem gondolom azt, hogy véresre kell verni őket, ha véletlenül becsapják az ajtót. Ötös a magatartásuk, és még egyszer sem szólt egy tanár sem, hogy gond lenne velük.

Ezt unta el a férjem, és közölte, hogy imád engem, én vagyok neki a tökéletes nő, aki két gyönyörű gyereket szült neki, és aki úgy neveli a két lányt, hogy csak büszke lehet rájuk. Előbb válna meg az életétől, mint tőlünk. Vagy elfogadnak minket, vagy megszakít velük minden kapcsolatot. Erre az volt a válasz, hogy csinálja, ha akarja, 1 éven belül nyüszítve fog visszakúszni hozzájuk. Jelentem azóta minden rendben. És az egyetlen bajuk velem az lehetett, hogy a párom nem járt már nekik ingyen dolgozni, mivel inkább túlórázott, amiért szép pénzt is kapott, hogy a lányainak mindene meglegyen.

A jósnőnek igaza volt :-) A első gyerek fiú lesz!

Gondolom , most CSAK lánya van :-))

"Utált már titeket a párotok családja minden ok nélkül?"

Ez a fórum címe. Erre merészeltem válaszolni.

Persze.

De nem ok nélkül! Nem bírták megemészteni,hogy a drága anyósom nagyon szeretett.Én is Őt.A gyerekeim is azt kérdezték,hogy:-anyu te melyik mamát szereted jobban?

A gyerekeim ott létükkor hancúrozhattak amennyit akartak a többi unoka fegyelmezve volt.Az emléke ma is él bennem.

Igaz még ma is utálnak-:D