Mit tegyek azért, hogy jobban legyek, és tudjak normálisan élni, gondolkodni? (beszélgetés)

Szerintem gondold át, Te milyen szeretnél lenni; most mit tartasz jónak magadban; Neked hogyan jó és hogyan éreznéd jobban magad?

Elégedett úgy lehetsz alapvetően, ha Magadnak megfelelsz (persze, közben tekintettel vagyunk másokra.)

A bántásoktól pedig kezd el megpróbálni megvédeni magad.

:)

szuleink generaciojaban merhetetlen gyulolet van, es kisebbrendusegi erzes. anyam annak orul, ha nekem faj, sosem ertettem.

szenved mint a kutya, aztan azt akarja h szenvedjek vele, de milyen anya az ilyen?

Pan Dóra, gyere te is, nyitottam egy ilyen klubot.

Várlak...:)

Én is mindig azt hallgatom az anyámtól meg a húgomtól, hogy "olyan különleges" vagyok... ez az ő szótárukban azt jelenti, hogy nem vagyok teljesen normális. Vagyis: utálom a nyálas regényeket és a szappanoperákat, utálok pletykálkodni, nem a konyhában töltöm az egész életem stb.

Hát most már visszavágok, hogy igen, tényleg különleges vagyok, és nem is akarok más lenni. Ennél már csak az esik neki rosszabbul, ha arra, hogy "tiszta apád vagy!" azt válaszolom, hogy erre tiszta szívemből büszke vagyok. Na, ettől az anyu mindig padlót fog :)))

Az hamar kiderül, és én sok éve vagyok itt, többször váltottam nevet, és tudom, hogy kik azok, akikre vigyázni kell nagyon...

Nem kevés emberről tudom már, hogy ők kifejezetten bántják a másikat, képmutatva, a szemébe vigyorogva...

Csináltam, gyertek.

[link]

Én szívesen alakítok egy ilyet, úgyis teológiát tanulok, és lelki gondozó szeretnék lenni hosszú távon.

Jönnétek?

Nekünk itt kellene egy klubot alakítani... Mit szóltok hozzá?

A hyper-szuper érzékenyek klubját..

Persze titkosat...

nem szabad törödni velük. anyám világ életemben kritizált, mert más vagyok mint a többi 10 millió ember. tegnap éppen lerib*ncozott. lehúz, gyűlöködik, és fájdalmat akar okozni.

néhány ismerősről nem is beszélve, osztják az észt, miközben a saját életüket utálják.

nem vagy egyedül!

A leírásodban sok helyen a régi önmagamra ismertem :( Én túlféltett és túlszabályzott gyerek voltam, mindenki szeme fénye, mindenki reménysége, ami 6 éves koromban megszakadt, mert jött a tesóm, és ő is figyelmet igényelt.

Ez az egész életemre rányomta a bélyegét. Mindenhol és mindig a maximumot akartam nyújtani, hogy rám figyeljenek, elismerjenek. Szó szerint belerokkantam :(((

Ne foglalkozz senki véleményével! Egy életed van, éld hát úgy, hogy NEKED jó legyen! Az iskolatársaiddal csak pár évig vagy együtt, nem számít, mit gondolnak, mit mondanak rólad.

Biztos van olyan tevékenység, amiben kimagasodsz a többiek közül. Foglalkozz azzal! Kápráztasd el a világot! Zsebeld be az elismeréseket, de ne ereszkedj le a hódolóid közé!!! Már én is ezt csinálom. És tudod, milyen jó érzés?! :)

Van valami hobbid? mit csinálsz a szabad idődben?keress valami alkotókört,vagy túrázóklubot,ott hozzád hasonlóan maguknak való emberek vannak,könnyebben befogadnak.

vagy Menj el önkéntesekedni kutyamenhelyre..nagyon fognak neked örülni.

Ne foglalkozz ennyit a testeddel,nem ez a boldogság kulcsa.

Igen, mindenki úgy éljen, ahogy neki jó, ahogy jól érzi magát testileg-lelkileg, és NE!! úgy, ahogy mások akarják!!

Milyen jogon mondják meg emberek másoknak, hogy milyen legyenek, vagy hogy hogyan éljenek?!

Vajon azok az emberek, akik elvárják másoktól, hogy változzanak meg, olyanra, amit ők akarnak, vajon ők megtennék a te kedvedért????

Ugye, hogy nem!!

CSak milyen jó dolog mások fölött ítélkezni, és pálcát törni, na meg okoskodó észt osztani...

Szerintem ülj le a szüleiddel, mondd el,mit érzel.

És én is javaslok egy pszichológust.

Tényleg szarj le mindenkit, örülj annak, hogy te különleges vagy! És nem egy a sok közül! Naná hogy aki kicsit más, különleges azt kigúnyolják, lenézik. De vedd úgy hogy ezek az emberek leginkább irigyek, és félnek a saját szürkeségüktől.

Jesszusom.:(

Neked egy jó dili doki kell,aki kikezeli ezt a sok hülyeséget,ami a fejedben van.