Szerintetek mit tegyek, hogy a gyerekkori barátnőm akivel évekig nagyon jóbban voltunk ne csak félévente vegye fel velem a kapcsolatot? (tudásbázis)

Nálunk ugyanígy van, sajnos.

Együtt koptattuk a padot a szakközépben, utána én továbbtanultam, ő nem, de a szülővárosomban laktunk, és sülve-főve együtt voltunk a huszas éveink végéig.

Aztán férjhez mentünk, előbb ő, rá egy évre én.

Aztán az évek alatt szépen leépült a barátság. Én is csak azt veszem észre, hogy én hívtam őt folyton telefonon. Aztán rájöttem, hogy ha én nem telefonálok, ő fel nem hívna.

Utána emailt küldtem neki néha, de az is úgy van, hogy ha én egy évig nem írnék, őt az sem érdekelné.

Ami nálam egy kicsit elszakította a cérnát, az volt, hogy az egészségem elég borotvaélen táncolt, megírtam neki pár sorban, és se nem írt, se nem hívott fel, majd három hónap múlva írta, mintha mi sem történt volna, hogy reméli, már semmi bajom. Na, hát ez nem esett jól, tekintve, hogy ismeri az előzményeket a családomban.

Én már igazán nem jegyzem őt, max szülinapra és névnapra küldök egy sms-t.

Szerintem is tudomásul kell venni, hogy ami elmúlt, az elmúlt. Persze fáj, mert ő mindig kitüntetett helyen volt az életemben, és azt hittem, ez kölcsönös, de nem. Viszont ha így alakul, hagyni kell.

Tudod én is hasonló cipőben járok, nekem már lassan egy éve nem jelentkezik a legjobb barátnőm, pedig ugy váltunk el hogy majd keres, csak most sok a munkája, aztán valamikor fél éve írt hogy gondol ránk de sok a munkája.

Én is hivhatnám de nem teszem mert hogy abban maradtunk ő hiv, és nem akarom zavarni. Kicsit ugy vagyok vele, hogy én érezném magam rosszul hogy zavarom, mert ha én megígérem hogy majd hívom akkor betartom.

Sajnos nálunk azt hiszem az is van, hogy volt eljegyzés és megösszeköltözött a pasijával, és belesett abba a hibába amibe a legtöbb friss házas pár, hogy hanyagolják a barátokat.

Szerintem is érdekes a téma.

Nekem gyerekkori barátnőm távolodott el tőlem. Talán a mienk több is volt, mint egyszerű barátság. Nekem nem volt azóta hasonló szoros lelki kötelékem és az ismerőseim körében sem látok azóta ilyet.

Valahogy az élet úgy alakult, hogy habár nem költöztünk messzire, de nem voltak tovább közös pontok így lassan elhalványult.

Ha találkozunk, akkor viszont ugyanaz a szeretet vesz körül minket és ugyanúgy érezzük, hogy megvan a mi kis közös világunk. Ebből tudom, hogy a mi barátságunkban nem az a fontos, hogy egymás mellet legyünk, hanem az, hogy mindig gondolunk egymásra.

Sajnos én is azt kell, hogy mondjam, hogy ha a barátnőd kevéssé érzi fontosnak ezt a kapcsolatot mint te, akkor neked is be kell látnod, hogy ez a barátság már nem az, ami anno volt!:( Egy barátságot, ( de mindenféle más kapcsolatokat is ) ápolni kell, mint egy virágot! Attól marad életben, mert mindenki oda teszi a magáét és nem hagyja "elszáradni"! Sajnos, ha csak az egyik fél tesz érte, az kevés!:( Már nekem is több olyan barátságom ment így tönkre vagy pontosabban halványult el majd merült a semmibe, amikre azt hittem fontosak!:( Persze az is volt mindegyik, de mint kiderült, csak nekem!:( És egyedül nem lehet életben tartani egy barátságot!:( Nálam is amiatt alakultak így a dolgok, mert fizikálisan távol kerültem a barátaimtól, aztán sajnos ez lelkileg is megtörtént!:( Ha fölhívok egy - két ambert a régiek közül örülnek, de ők nem hívnak...:( Így lassan már én sem "erőltetem", mert így minek? Szóval, tanán neked is bele kell törődnöd, hogy nem csak a világ változik, de benne az emberek is!

Egyébként szerintem is nagyon jó ez a téma felvetés.... Engem is gyakran foglalkoztat, hogy miért csak az én érzelmeim olyan mélyek és "örökké tartóak"?

Hát jól látod: egyoldalú a barátság..

Mondhatni: nem is az..

Hogy ez mennyire jó téma!!!

Ennek még örülhetsz is..

Az enyém tudomást se vesz róla, ha keresem.

Elteltek az évek és megváltoztunk. és bennem azóta is ég a vágy, hogy olyan legyen, mint régen: de ez hiú ábránd..

Úgyhogy: semmit sem tudsz tenni szerintem.

Van akiket noszogatni kell :)

Hívjad te, biztos örülni fog neki.