Mit kívánsz az új évre?

Elsőre majd minden ember azt kívánja, hogy jöjjön a nagy Ő. Legyen szerelem az életében. Évekig én is ezt vártam, de mostanra eljutottam oda, hogy nem érdekel.

Amíg magam nem szeretem és fogadom el, addig minek?

Nézegettem én is társkeresőn férfiakat, volt, aki jól nézett ki és viszonylag "egyben volt". És még több olyan, aki szét van csúszva, kívülről és lehet belülről is. Ugye a testünk a templomunk, ez sok mindent elárul. Ilyenkor tovább is lapoztam. "Hát, hogy gondolja, hogy így néz ki 40-45-50 évesen? Ilyen lepukkant állapotban? Minek keres ez párt, ha így néz ki?"

És akkor rádöbbentem, hogy "Én hogy nézek ki?! Én, hogy gondolom ezt? Én, hogy várom el, hogy velem bárki is foglalkozzon, amikor szét vagyok csúszva kívül-belül? Amikor nem vagyok igazán nyitott párkapcsolatra, de semmi másra sem? Amikor begubózva élek, ki tudja már hány éve?"

Nem. Nem férfi kell.

Én kellek.

Az én jóllétem kell. Az én egészségem, nyugalmam. Az én nyitottságom a világra. És egy jó barátnő. Mert voltak sok-sok éve és még többen lehettek volna, csak elmaradtam.

Most mindenem odaadnám, hogy felhívjon valaki: - "Hogy vagy? Van kedved beszélgetni?" Olyan boldog lennék. Egy igazi jó barátra vágyom csak, akivel őszinte lehetek. Aki nem hurrog le, hanem szelíden felhívja a figyelmemet a butaságaimra és ösztönöz jó szívvel az újra. Én ilyen barát voltam rég és egy ilyet szeretnék.