Evéskényszer

Hogy mindig is ilyen voltam-e? Nem. Azt, hogy mikor kezdődött és hogy mi lehet az oka, csak nemrég kezdtem el keresni. Eddig túlságosan is el voltam foglalva azzal, hogy sajnáljam és gyűlöljem magam.

A súlyom mindig is ingadozott, de még az egészséges mértékben. Gyermekként átlagos súlyú voltam, kamaszként vékony. Pedig nem fogyókúráztam és az étel sem irányított .Az első gyerek születése után rajtam maradt 15 kg súlyfelesleg, de mindenféle megerőltetés és diéta nélkül sikeresen lement. Nem is foglalkoztam vele.

Aztán a második szülés után már 25 kg maradt rajtam és ahelyett, hogy leadtam volna, még felszedtem 25 kg-t. Most 50 kg feleslegem van és ez csak napról napra több lesz.

Igazából teljesen elhagytam magam.

Régebben odafigyeltem nagyon arra, hogy mindig csinos legyek. Nem vásároltam sokat, de próbáltam a legtöbbet kihozni abból, ami volt. Reggel többször is átöltöztem akár és a boltba is magassarkúban és sminkben jártam. A hajamnak is mindig szépnek kellett lennie, hajkefe mindig volt nálam, bárhova is mentem.

Na és most?

Kinyúlt, régi ruhákban járok, mert már szinte semmi se jó rám. Vásárolni nem akarok elmenni, mert elkeserít, hogy az XXL-es ruhák se mindig jók rám, pedig régen az S-es és M -es volt a méretem. Ráadásul ami tetszik, abból soha nincs akkora, ami jó rám, ha mégis van, mikor felpróbálom, hányni tudnék magamtól. Aztán a végén nem is veszek semmit, kimegyek a boltból és megyek enni valamit.

Úgy érzem magam, mintha drogos lennék. Tudom, hogy rossz az, amit csinálok, hogy tönkreteszem a szervezetem, de akkor se tudok leállni.

Tudom, hogy milyen rosszul leszek a végén, hogy fájni fog a hasam, hànyingerem lesz, a szívem úgy fog verni, hogy le kell majd feküdnöm, de akkor is csak tömöm és tömöm magam.

Tudom, hogy ennek érzelmi okai vannak. Az utóbbi időben elkezdtem utánaolvasni ennek az egésznek, tudom, hogy ez is egy betegség és hogy csak én tudok változtatni ezen.

Az okokat kellett megtalálnom.

Hogy mik is ezek pontosan, azokról most nem írnék, mert még magamban kell ezeket picit tovább boncolgatnom, hogy megértsem és megoldást találjak rá.

De tudom, hogy újjá kell építenem az életemet, kilépni ebből a céltalan tengődésből, amiben most vagyok.

Tudom, hogy képes vagyok rá és lehet még olyan az életem, amilyenre vágyom, ahol nem az étel fog uralkodni rajtam.