Evéskényszer (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Evéskényszer
Szia Julcsikaaa. Tudom, hogy régi poszt, de: sikerült? Sikerült kilépni a dologból (Binge Eating Disorder, Falásroham)?
Tapasztalatom szerint nem lehet úgy élni, hogy folyamatosan akaraterő kell hozzá. Akik normálisan esznek és egészséges a tömegük, nem azért ilyenek, mert óriási akaraterővel "kibírják" evés nélkül. Ők egyszerűen esznek valamennyit, majd szól az agyuk, hogy elég volt és már nem kívánják. Onnantól mással foglalkoznak. Van, akinek az agya nem szól valamiért. Én születésemtől fogva ettem így (anyukám emlékszik rá). Addig ettem, amíg volt körülöttem étel- anyatej, tápszer, később szilárd táplálék, bármi. Folyamatosan, egész nap. Amíg láttam, ettem. Bármennyit. Úgy vették el tőlem. Senki nem tudott rá semmi okot mondani. Felnőttként múlt el. Most már "szól" az agyam, hogy elég volt. Ettől még hízom, mert egy hosszabb stresszes időszakban sok édességet megeszem. Ennek pedig látványos hatása van. Én is ismerem ezeket az amerikai "kövéres" műsorokat. Valóban rémisztőek. De semmi hatásuk nincs az étkezés utáni vágyra. Olyan, mintha mese lenne egy másik világból, amihez semmi közünk. Vannak pl. akik éjjel is esznek. Én pl. rosszul leszek tőle. Hányingerem lesz. Soha nem eszek éjjel. Még este sem szeretek főtt ételt enni (nem szeretek étterembe menni vagy vendégségben vacsorázni), mert már utána, de másnap biztosan nagyon rosszul leszek tőle. Én is úgy gondolom, hogy az evéskényszer egy nagyon komoly és összetett lelki problémára vezethető vissza. És sajnos nem orvosolható azzal, hogy gyomorszűkítő műtétet hajtanak végre (szinte mindig visszahíznak), vagy akaraterőre biztatják az embert, esetleg olyan tornára akarják rávenni, amiben semmi élvezet nincs (konditeremben bármi). Nekem pl. ha valaki azt mondja, hogy menjek pl. futni vagy tornázni, hogy megnyugodjak, amár a gondolatától is olyan ideges leszek, hogy biztosan eszek valamit.
Így van!
Én pl csak délben eszek először, akkor is csak levest. Ha egy egész tányérra az már csoda.
Fél 3 tájékán eszek egy nagyon kevés másodikat.
Este kb ugyanannyi a vacsim.
Viszont ha valami bajom van, levezetem.
Ha csak kicsit idegel ek fel akkor üvöltök, csapkodok.
Ha nagyon akkor jön a vödör és nekiállok takarítani. Addig suvickolok, míg lehiggadok.
Ha bánatom van, akkor pedig tó vagy Duna part.
Természetesen figyelembe kell/muszáj venni a mennyiséget/minőséget is.
Köszi ez igazán motiváló volt. :D
Az egyik megoldás, pl. én csak egyszer eszek egy/minden nap.
Hajnal 3-kor kezdem, és éjfélre mindig abba hagyom.
Ugye h mennyire nem vagyunk egyformák. -:DDD
Hát akkor kattanj, mi pedig ígérjük h nem tartunk vissza.
Nagyon át kellene kattannom fejben mert ez így nem lesz jó.
Sétálj inkább ilyenkor, vagy csapkodj, üvölts!
De ne egyél csak azért hogy megnyugtasson.
örömet nem okoz inkább csak nyugtat
Nekem az evés csak muszáj, örömet nem okoz, így elképzelni nem tudom.
Vannak akiket vigasztal, én is ismerek párat.
Iszunk/eszünk örömünkben/bánatunkban.
Egyetértek!
Illetve baj esetén nem a kajához nyúlni vigaszképp.
Nem tudom megérteni, mi örömet okoz a kaja.
Szerintem akaraterő kérdése.
Sokan jól ének a diétázókból, amit legtöbben csak rövid ideig tartanak be.
Sziasztok!
Jelenleg 130kg vagyok voltam már 139kg is és sikerült lefogynom 112kg-ra de utána megint történt valami rossz amivel nem tudtam mit kezdeni és megint enni kezdtem.
Hogy lehet ezt megállítani végleg? Nem tudok én sem visszatalálni a helyes útra. :(
Szívesen! Nekem sok mindenre rávilágított, de így is nagyon nehéz. Sok sikert Neked!
Már meg is néztem hol kapható ez a könyv, köszi az ajánlást, megveszem :)
Mintha magam írtam volna.
Sziasztok! Nálam is hasonló a szitu. Ajánlom nektek Lukács Liza "Az éhes lélek gyógyítása" című könyvét. Én sem jöttem még rendbe, de már legalább megtudom állapítani, hogy mikor mi okozza. Legalábbis az esetek nagy részében. Sajnos az okokat nem tudom mindig megszüntetni, és a falási rohamot sem bírom mindig elkerülni, de dolgozom rajta és néha sikerül.
Úgy érzem elveszítettem a normális evési képességemet. Vagy fogyózok, vagy zabálok. Én nem szeretnék semmit kiiktatni az étkezésemből, csak megtanulni normális adagokat enni.
Ne is mondjam, hogy éppen egy 3 napos villámdiétát csinálok éppen. DD! Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.
Az a szerencsém, hogy régóta sportolok, rajtam 4-5 kiló felesleg van. Ha ez lemenne, akkor sem lennék hű de vékony, de az már az elfogadható kategória a koromhoz és a testalkatomhoz, csontozatomhoz.
Amúgy én úgy érzem ez olyan, mint az alkoholizmus. Az alkoholista is mindig alkoholista marad, csak éppen nem iszik. Én is így vagyok, van, hogy tudok uralkodni magamon, van, hogy nem.
Nah igen, mindent hatalmas pakkokban lehet megvenni. Nem nagyon lehet 1 db-ot venni, tucatot azt igen.... Azt gondolom így nagyon könnyű elveszíteni a kontrollt.
Nekem inzulinrezisztencia volt a gond. (Terheléses cukor esetén inzulint is kell nézni.) Az evésroham azért volt, mert az inzulin ingadozott,+ pajzsmirigy alulműködés. Na nem az állami skálán max 4 a normális értéke a TSH-nak, hanem 2,5, mondta az endokrinológus. (Nehogy több beteg legyen a rendszerben...)
Most, hogy nem szedtem a cukorgyógyszert rendesen, mondván, hogy a diétát fogom tartani, újra ugyanezek a tünetek... Hátha másnak is ez gond.
(Nekem 6 évbe telt, mire rájöttem, + addig nem jött baba.)
Szép estét!
Fables
Sorstársaim :-*, örülök, hogy rábukkantam erre a fórumra...épp kiléptem a Hoxáról, amikor megláttam egy bejegyzést a témában, gyorsan be is jelentkeztem újra.
Nem új keletű nálam sem a probléma, valamennyit javult is. Régen mindent összeettem, sósat édeset felváltva, igyekszem mozgással kompenzálni.
Édességet 2019.06.23 ettem utoljára, az nem is hiányzik. De nem tudokkibontani egy 250 grammos ALdi perecet, hogy ne egyszerre egyem meg. Vagy nachost.
Az evés örömforrás, unaloműzés nálam...Néha nem bírom abba hagyni,megeszek mindent, ami épp ithton van, aztán jön a lelki ismeret furdalás, hogy ezt most akkor le kéne dolgozni, meg mennyi pénzbe került megint.
Az a legrosszabb, hogy szinte mindig az evésen jár az eszem.
A párkapcsolat, a nemiség az egyik legnagyobb energiaforrás. Sokan ezert ragadnak bele egy alig tengődő kapcsolatba, ahogy a mondás szól, rossz a rosszal, de rosszabb nélküle. Nem bírjak elengedni csövet, amin épp hogy csak csurdogál az energia, mert meg kell élni a semmit, ahhoz,h találjanak egy jobbat, amiböl áramlik rendesen. Csak sajnos nem könnyű, sok a sérült és a torz ertékrendű ember a tarsadalmunkban, az emberi kapcsolatok nehézkesek, tele vannak látszatokkal, pótcselekvésekkel, mint a facebook és egyéb fórumok, amik megrekednek a Mit vettél utoljara? Mikor keltél? stb szinten...
Hajlamos vagyok én is betolni az arcomba a lelki elsősegélyt. Az embernek energiára van szüksége. Nem csak kalóriákra, hanem az élet jó dolgaiból, boldogságból, örömökböl szarmazó kozmikus ( vagy mindegy minek nevezed) energiákra. Ha valakinek nagyon akadozik az élete, akkor vagy energia vámpírként élősködik embertársain, vagy ilyen pótcselekvésekből töltekezik, mint az evés, vásárlás stb. A megoldás az, hogy keresni kell az életünknek olyan irányt, értelmet, tartalmat, ami feltölt. Ez a legnehezebb, energiahiányosan küzdeni. Ráadásul a test is hozzászokik, nem csak a lélek. A modern kor egyik legnagyobb táplálkozási problémája a szénhidrátfüggőség. A cukor a tészták a pékáruk elhagyása elvonási tünetekkel jár, épp úgy le kell szokni róla, mint a cigiről. A felszedett plusz kilók okozta önbizalom vesztés pedig további energia hiánnyal jár.
valamelyik este 2 nagy szelet kenyeret ettem meg fügelekvárral , tejjel .. de még egy májas kenyérrel megfejeltem ... közvetlen lefekvés előtt..
Én a volt férjem miatt zabálok állandóan,biztos azért mert még nem nyirtam ki...utana megoldodna a problémám biztos😃😃
Szomorú látni,hogy milyen sokan küzdenek ezzel,de egyben erőt is ad nekem,hogy nem vagyok egyedül.
Igen,én is tudom,hogy ez csak egy tünet,és az okokat kell megtalálni,és kezelni.Szerintem meg is találtam őket,de orvosolni a problémákat még nem tudom.Gondolkozom nagyon azon,hogy keresek egy szakembert.Biztosan többet segítene.
Én is itt vagyok! Ugyanezekkel a problémákkal, abban a szakaszban, hogy már kértem segítséget, rá is léptem az útra, de az állandó pandémia miatti otthon(l)levés most bekavart. Remélem, hogy csak átmeneti, állítólag a nem evés-zavarosak is híztak most... Én szeretnék járni egy olyan csoportba, mint amilyen az anonim alkoholistáknak is van, csak a kényszerevésre specializálva. Ha vége lesz a járványnak, akkor keresek ehhez már működő csoportot, vagy társakat hozzá, hogy csináljunk egyet.