Mit kezdjek ezzel az érzéssel? (beszélgetés)
Kettyintés elötti etikett!:D
Ezért tanácsolom, hogy aktus előtt be kell mutatkozni...:)
Na látod nem bánom hogy nem szexeltem olyannal akinek a nevét se tudom.Kicsit se!
Elég fura mondás. Én személy szerint nem értek vele egyet. Ha sokszor hagyunk ki lehetőségeket az életben akkor biztos bánni fogjuk valamelyiket. Én pedig nem szeretek a múlton sirankozni "mi lett volna ha.."
Mondom hogy egészségedre. Anno a nagymamám azt mondta, nem kell mindent megtenni amit megtehetsz.
Senki nem mondta, hogy nem léteznek ilyen férfiak is. És néha van olyan, hogy férfi és nő egymásra néz, és pontosan tudja mindkettő, hogy még csak nem is kereste, de megtalálta. De ha nem így van, azt nem lehet a másiknak felróni, és főleg kár picsogni, hogy ahhh, én komolyan gondoltam, ő meg nem. Értelmes ember nem vállal elkötelezettséget addig, amíg nem biztos a dolgában.
Persze, persze, társadalmi elvárások, ilyen csapda, olyan csapda. Véletlenül se vállaljuk felelősséget semmiért. Biztosan jó lehet úgy élni, hogy mindig mindenért más a hibás, én véletlenül sem :D
Eddig jó nőnek érezted magad? Mesélj!
Nem vagy te szerelmes, csak tapasztalatlan és önbizalomhiányos.
😊😊 En olyat is leteszteletem akinek a nevét sem tudtam. Aztán szépen búcsút intettunk egymásnak.
Férjjel is így találkoztunk. Aztán kialakult. 😉😉
Ne lovald bele magadat ennyire. Nem is ismered.
Nem jelentheti neked a világot az, akit nem érdekelsz. Ezek csak elkeseredett nagy szavak meg hiszti.
Majd ha lesz olyan szerencséd, hogy szeretni fognak és viszont szeretsz, akkor fogod megtapasztalni azt azt érzést, amiről most beszélsz.
Rúgjál be vagy bőgd ki magad, és lépj tovább. Nincs ebben több.
Ahogyan reagálsz, nem csodálom, hogy meghiúsult. Csöppet barátságosabban indíts.
Ne engem cáfolj, nem én indítottam fórumot arról, hogy beleszerettem valakibe, akinek más tervei voltak. Topik indítója az élő bizonyíték, neki magyarázd.
Már túlzol,nőknél sem mindnél az fogalmazódik meg rögtön a fejében,mert normális nő tudja,mindenhez idő kell és meg kell ismerni egymást.De tudod,mindenki magából indul ki,de ne vetítse ki mindenkire.Az meg ,hogy sok nő a társadalmi elvárások csapdájába esett akarata ellenére is meg nem pont az ő hibája.
Te meg aztán érhetsz is a férfiakhoz,mert rögtön meg is cáfollak,nem egyszer én pl komolyra gondoltam már az elején is sőt a szándékaim is azok voltak mikor valakivel kapcsolatot akartam vagy találkoztam.
Egészségedre. Nem vagyunk egyformák. Soha nem akartam "tesztelni"olyan pasit akiert nem voltam odáig.
De nem is árt letesztelni a pasit hogy mennyire jó vág nemjó az ágyban. Én mélységesen csalódnék ha egy olyan pasival kéne szexelnem akibe belezúgtam, arról meg kiderül hogy fatökű..
Az se baj ha a labainkat is csak utána nyitjuk meg!Egy nő muffinja nem atjarohaz.
Lehet h vonzónak talál, de azért a férfiak nagyrésze sok nőt megdugna, csak mert van puncija xd azt jobban értékeltem volna, ha megbeszéltük,hogy neki a komoly nem megy, de nekem az kell és ezért befejezzük, hogy ezek után még nem próbál később mégis többször ágyba csábítani,mikor már kezdtem elfelejteni... miközbe tudta h én szeretem. És igen bárcsak tudnám irányítani kibe meg mikor hogyan szeretek bele, de valószínűleg itt lehet csak egy ideálba szerettem bele...
Köszönöm a választ egyébként!:) Meg mindenki másnak is:)
Egyrészt nem vagy attól értéktelen, hogy valaki dugna veled.:)Eezek szerint vonzónak talál.
Másrészt célszerű előbb megismerni valakit, és csak utána kinyitni felé a szívünket. Csak a jövőre nézve. Attól még érezheted jól magad vele, csak hát izé. Nem kell mindenkibe első látásra beleszeretni.
Elég szomorúra sikeredett tényleg. Egymás vállán sírás volt miután kijöttünk a bíróságról, pedig már több mint 3 éve nem voltunk együtt.
Szomorúra sikeredett, vagy csak így érzem? Sajnálom, tényleg :(
Vele nagyon békés volt. Megbeszéltük, hogy válunk. Pár hét múlva tudott költözni, addig ugyanúgy összebújva aludtunk :/ Aztán rá 3 évre papíroztuk csak, mert nem volt osztozkodás.Jó a viszonyunk azóta is. Csak együtt nem ment már tovább.
Más gondok mellett ami meg később éleződött volna ki, hogy ő úgy döntött idővel, hogy mindenlépp akar majd gyereket. Én meg biztos lettem, hogy nem. Pedig ha lett volna, akkor ő az egyetlen a Földön, aki esélyes volt erre.
Nem tűnt úgy, hogy gondok lennének. Remélem, vele békésen történt.
Én is 18 voltam, mikor megismertem a férjem. Aztán sajnos 10 évre rá elváltunk :P
Ő 26 éves volt, én 18. Nem gondoltunk komoly kapcsolatra. Ha ő mégis, ügyesen palástolta, bizonyságot 3 év múlva mutatott:) Akkor fogtam fel igazán, hogy húha...
Csak arra gondoltam, hogy mivel fiatalon ismerkedtetek meg, az akkor a jelentkezőid még gondolom inkább más motivációval ismerkedtek. 20 év körül még sokan nem a családalapítás gondolatával kacérkodnak, 30-40 körül annál inkább.
Csak sajnálni tudom ezt a szegény csajt. Így sosem lesz boldog. Magam részéről nem hiszek az efféle szerelemben. Abban hiszek hogy két ember összepasszol az ágyban es pár hónap után elkezdenek egymáshoz érzelmileg is közeledni. És ha minden jól megy köztük -ami idő alatt egyik sem fogad monogámiát- akkor lehet belőle kapcsolat, szerelem, együttélés vagy házasság is. :)
Nem értem, ennek mi köze hozzám :) Az állításodat sem vonom kétségbe, csak a valóság, amit ismerünk, nagyon nem igazolja. Csak a kisfaluban (itt) naponta nyílik hasonló fórum, ami minden csűrés-csavarás ellenére arra vezethető vissza, hogy a feleknek alapvető témákban eltérő elképzelésük volt. Ez a legfontosabb szempont, ami szétválaszt párokat.
További ajánlott fórumok: