Mit kezdjek ezzel a gyűlölettel, hogyan lépjek ezen túl? (beszélgetés)

Ne adj máskor ennyi esélyt egy férfinek sem.

Ha egy férfiben valami idegesít,akkor azon adj túl rajta, mert később az kiélesedik.

Soha nem szabad megelégedni azzal, hogy mit lehet kihozni a másikból, vagy majd megváltozik miattam..,stb.

Ennek csak csalódás a vége.

A lelki társad olyan, amilyen te vagy, őt nem kell megváltoztatni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs hibája, csak éppen olyan hibája van, ami pont elfogadható, de nem zavaró.

Nem kell megfelelni neki, nem kell megjátszanod magad.Úgy szeret, amilyen vagy.

A szerelem gyorsan át tud fordulni gyűlöletté. Ezt azért érzed, mert elnyomtad a zavaró hibáit. Felépítettél egy olyan álomférfit, amiben/akiben már álmodoztál, de lehullott a burok, amiben a faszi eladta magát és te most haragszol rá, magadra, mert becsapott, felfedte a valós arcát.

A gyűlölet rengeteg energiádat elveszi. Ez megbetegít. Egy ember sem ér annyit, hogy megbetegedj!

Fel a fejjel, valahol vár rád az igazi!

Nagyon sokat beszélgettünk, viszont amikor szoba került a találkozás nem igazán jött össze. Mindig megvádolt azzal, hogy miattam, az igazság az, hogy utólag visszagondolva talán az volt a baj, hogy ő ijedt be.

Ahogy elkezdtem rá férfiként tekinteni és o ezt tudta is, megváltozott.

Sosem hagynám, hogy hülyítsen egy férfi.

Mi a jó neked ebben?

Mit tudunk ez ügyben segíteni?

Vagy csak ki akartad írni magadból?

Ha tárgyilagos szemmel elolvasod újra, amit írtál, láthatod, hogy komolytalan.

Ahogy érzed, lassan 1 éve hülyít. Zárd le.

Nem a gyűlöleten kell át/túllépned, hanem ezt a kapcsolatot kellene befejezned az én értékrendem szerint.

Miért poshadsz bele ebbe a kapcsolatba, miért nem keresek mást, aki nem játszmázik?

Egy év alatt 3 randi? Ez nem kapcsolat, így itt a Hoxa játszóterén is játszhatsz.

Lassan 1 éve hülyít. Szerinte én vagyok az, aki játszik vele, de az igazság az, hogy ez fordítva van. Volt 3 monoton, unalmas találkozónk, amik után úgy éreztem, hogy ő nem akar engem, csak játszik velem. Majd úgy döntöttem, hogyha úgyis gyakran beszélgetünk, talán illene neki adni egy esélyt.

Elmondtam neki, hogy o engem tényleg érdekelt, amit persze ő nem hitt el. Annak idején megbántottam több dologgal, most pedig úgy érzem hogy szép lassan visszaszúr ezek miatt.

Egyik nap undok velem, nem foglalkozik velem, másik nap nem tudom levakarni magamról. Egyik nap találkozni hív, másik nap belemegyek, harmadik nap nem jön el. Mikor rákérdezek, az a válasza, hogy én akartam aznap találkozni, o máskor akart így hat nem jött el, akkor amikor én akartam…

Nagyon elegem lett már belőle. A kezdeti pozitív érzések mind kezdenek átalakulni utálattá, gyűlöletté és én nem tudok ezzel mit kezdeni…