Mire vágytál amikor összeházasodtatok? (beszélgetés)

Nekem a kettőnk boldogsága járt a fejemben. Nem gondoltam semmi másra, még igazán gyerekre, családra sem. Kicsit jobban belegondolva önző módon azt éreztem, soha az életben nem találok még egy ilyen erős férfit, akit tisztelhetek, szerethetek...

Meg talán adni is akartam, legalább annyit, mint amit kaptam ebben a kapcsolatban. Aztán lett gyerekünk is, nem azért, mert elvárás, csak mert úgy éreztem (éreztük), alkotni akarunk:-), illetve átadni dolgokat. Vagy nem is tudom, talán alkalmasnak ítéltük magunkat együtt arra. hogy életet adjunk, bízván, hogy Ő is boldog lehet mellettünk.

Már leírtam alább, hogy azért nem volt addig esküvő mert mi ennél függetlenebb típusok vagyunk, és nem számított a papír. A családjának igen, de nekünk akkor már teljesen mindegy volt, mert vagyon közös, együttélni együttélünk, szóval nem kellett kifogás, hogy hogy szabaduljunk el otthonról. Gyerek már volt egy és engem soha nem ért emiatt sértés, hogy amikor az elsőt szültem, akkor nem voltunk házasok, apás szülés volt, szóval még ez sem, hogy esetleg megalázó helyzetek elkerülése végett. Az apasági természetes volt.

A nevét a házasság után sem vettem fel. Saját döntés. Az állampolgárságomat a házasság után is megtartottam, saját döntés (mert így is van tulajdonjogom, sőt már előtte is volt, annyiban változna, hogy szavazhatnék, de kit érdekel a szavazás?).

Egyszóval nem tudok felsorolni semmilyen érdeket, ami hajtott volna, de pl. a családja sokszor emlegette, végülis mi az öccse esküvőjén jelentettük be mind a második babát, mind a házasságot, és ez a férjem ötlete volt így, pedig azt is tudtuk, hogy a kiadás pont nem lenne aktuális, egyébként mindenki örült a dolognak, de nem várták. Nem várták, mert már olyan régóta együtt voltunk és család voltunk így is. És persze, a terhességen kívül is jól néztem, nézek ki, csak úgy mellesleg megjegyeztem, hogy nekem jól esik, hogy az összes kép bizonyíték is rá, hogy azon a napon is így néztem ki, 7 hónapos terhesen, vállalható külsővel, nem kényszerházasság volt.

Mi változott azóta? Ami változott, esetleg, hogy ő mindig úgy mutat be, hogy "a feleségem" és én szeretem látni, hogy megtöltik a száját ezek a szavak:))))

Egyébként nem bírálom egyáltalán azokat sem, akik pedig igen, bizonyos okokból házasodnak, mert a házasság mint intézmény, erről IS szól sokaknál. Nekem fontos benne az a része, hogy templomi esküvő volt, és ezt is írtam már az elején:)

Egyébként én így is gyönyörű menyasszony voltam, nem is látszik a terhesség. De ha látszana se gondoltam volna magam csúnyábbnak..

Akkor sokkal elképzelhetőbb fizikailag az esküvő, és az azzal járó hercehurca, mint kicsi gyerekkel, lestrapáltan, szoptatva, tápszerezve, kialvatlanul.

Nem beszélve arról, hogy nekem lelkileg is fontos volt, hogy az a sorrend..

Nekem nagyon sok múlott, és nagyon fontos volt.

Addig nálunk azért nem volt meg az esküvő, mert még egyetemisták voltunk, és azért alapvetően az utánra terveztük az ilyesmiket, meg a szüleink is azért azt támogatták volna. Ebben a korban ugyanis még azért függ az ember tőlük is. Nem feltétlenül anyagilag, hanem úgy egyébként.

Mi mindig is férj és feleség szerettünk volna lenni. És másként éreztem az esküvő után, büszke voltam, és ma is az vagyok, a férjem a mai napig mosolyogva, büszkén mondja, hogy ő a FELESÉGEM. Talán azért más ez, mert emögött nálunk tényleg az van, hogy komolyan azt gondolom, hogy ővele élem le az életemet, és büszke vagyok a másik személyére..

Aztán, hogy mi lesz, az már más kérdés, de mi ezt szeretnénk, ezt tartjuk fontosnak, és ez nagyon nagy erőforrás a nehéz percekben. Van hova visszanyúlni, hogy emlékszel?.... És nem a ruha színére, hanem arra az érzésre, meg vállalásra, ami akkor volt..

Szóval - pláne a terhesség amúgy is érzékenyebb időszakában - ez nagyon sokat jelentett nekünk, hogy ha már kicsit előbb jött a baba a "full ideálisnál", mi alkalmazkodtunk hozzá..

Akkor kicsit kiakadtak a szülők, aztán pár év múlva megköszönték, hogy mi akkor léptünk, és úgy mertünk dönteni..

Ugyan, ma is ugyanolyanok vagyunk, és talán még jobban rászorulnánk a férfiakra, mint régen.. Elvben megoldható nélkülük, de gyakorlatban.. Hát én látok a bölcsiben egy-két anyát, aki tényleg egyedül van, és úgy próbál érdemben dolgozni.. Látszólag nagyon erősek, valójában ott zokognak, a beteg gyerekkel a bölcsi előtt, mert NINCS MÁSIK aki vagy keres, vagy odajön, vagy legalább az anyja odajön...

És ez csak egy aspektus még van párezer, amíg felnő egy gyerek.

Szerintem egyébként úgy van, hogy a házasság intézménye kb. 70%-ban vált be. Mondjuk. Mivel ugye azért sokaknak nem, ezért elkezdtünk valami tökéletesebbet keresni, ebből lett az együttélés.. Ez meg kb. 40%-ban jön be. Szóval még annyira se, mint a házasság.. Persze az a 40, akinek bejött, az erre fog "esküdni", hiszen neki jó.. Csak szerintem ezzel a szemlélettel még nagyobb esélyt adunk annak, hogy rossz legyen.. Persze ez csak olyan statisztikai gondolkozás, az élet az jobb..

A másik meg - és a házasság is ettől házasság, és nem a partytól - hogy igazából azon múlik valahol, hogy mennyit fektetünk bele. Mert szerintem azon mennek tönkre a kapcsolatok, hogy csak a saját szempontjukat nézik a felek, és nem tudnak esetleg évekig is másik "mögött" állni. Ha kell. Vagy éppen túlságosan ezt csinálják, és a másik nem veszi észre, hogy elég volt.. A házasság ehhez annyi segítség, hogy a keret biztosabb. Persze ehhez nem árt azért egy eredendő erkölcsi elkötelezettség, netán némi komoly "vallásos", vagy ideológiai háttér.. Mert ha csak az van, hogy "miért is ne tegyem meg, mi lesz akkor", az vélhetően kevés lesz a hűséghez.. Ha már az van az emberben, hogy azért nem leszek hűtlen, mert erre az eszmére tettem fel az életemet, és hiszek ezek hosszútávú előnyeiben a pillanatnyi élvezettel szemben, az már többet segíthet..

Persze bérelt helyek ebben nagyon nincsenek, mindennapos a meló a kapcsolatokkal.. Nem "működnek", hanem vagy működtetjük őket mi magunk, vagy nem..

Történetesen miért nem volt meg addigra az esküvő?Vagy csak a baba miatt és mert jól néztél ki? :-D

Vagy addig nem volt fontos?

Én történetesen utólag örülök neki, hogy pocakkal volt, mert így is bizonyíthatom, hogy 7 hónapos terhesen is milyen jól néztem ki:DDDD

És nem volt fogynivaló

Most őszintén: ha várandósan megvan az esküvő,jobb lesz bármi is?Ha addig nem kötötték össze az életüket (ki tudja mi okból) akkor miért ne lehetne később, nem kicsikarva a pasiból,szülés után lefogyva-csinosan nyugodtan és boldogan?

Ezen a papíron nem múlik,esetleg később ha tönkremegy a házasság,válásnál lehet majd vádaskodni,miért,hogyan is történt a házasságkötés. :(

Igen, de valamikor a nok ilyenek voltak. Egy nonek azert volt szuksege biztonsagra mert a terhesseg, szules vedtelen helyzetbe hozta, valamint a pici baba is ugy 2-3 eves korig, ebben a szituacioban vedelemre, segitsegre volt szuksege, valakire aki kajat hoz, orzi helyette a tuzet, mittudomen, amig o nem tud magarol gondoskodni egy kicsit.

A mai ferfiak meg atmentek puhapocsbe (tisztelet a kivetelnek), a nok az egeszsegugyben is talalnak segitseget, ellatast, a ferfiak egy resze pedig nem segitseg ebben a vedtelen idoszakban (es megint tisztelet a kivetelnek), igy a nok rajottek, hogy ugyis mindent egyedul kell csinalnom hat inkabb feladom a hamis biztonsagerzetet mert ma a hazassag nem ad biztonsagot.

Sot, birom az olyan "kedves" embereket akik olyanokat mondanak, hogy a szex sirhalma a hazassag meg ilyesmik, en ettol is tartottam, hogy sok ilyen befolyasolo duma lesz tehat ugymond tegnap meg dugtal, masnap mar neeem???:) csak mert ferjnel vagy?

Persze, az oszton, amirol beszelsz, benne marad egy noben, szoval ahogy elvalik (mert o eros es egyedul is tudja...), rogton racuppan a nos pasikra vagy behaloz egy masik ferfit ujabb hazassag remenyeben:) mert ezt az osztont nem tudja kiiktatni, ez kodolt

Még annyit hozzá, hogy a gyermeket váró - főképp nőknek azért válik igazán fontossá az esküvő, mert a gyerekezés egy 25-30-100 éves project, és ehhez inkább a megállapodott "dinamikára" van szükségük ösztönösen, mint a keresőre..

Nincs ebben semmi szégyen, így működünk. Nagy bajokat hoz, ha ezt elkezdjük szégyelni és tagadni, mert mi aztán független erős nők vagyunk.. Ez nem ezen múlik szerintem..

Az esküvő egy határvonal.

Ami más, vagy másnak kellene lenni, az a kapcsolat dinamikája. Az eddigi együtt vagyunk, de tulajdonképpen (kimondott) elköteleződés nélküli, még kereső szakaszból átlépünk egy tudatosan megállapodott, már nem kereső szakaszba.

Ennek a megünneplése az esküvő, ami nem "csak egy party", hanem az előtte levő készülési, már mást jelző fél-egy évvel együtt egy határsáv. Ami akár szakítást is hozhat, és jó, ha ez még akkor kiderül.

Ceremóniákra márpedig ugye szükség van, amint már mások is megírták.. Valahogy így vagyunk kitalálva.

Persze mindent mindig lehet másként is csinálni, ezért izgalmas ez az élet, de nem véletlenül alakultak ki az emberi szokások úgy, ahogy kialakultak. Én nem szerettem volna soha ezeknél okosabb lenni, bár nyilván változtatás, frissítés, újragondolás, sőt néha a tagadás is szükséges.

Azert bar egyetertek hogy 1 dolgot lehet csinalni tokeletesen de nem is koveteli tolunk mindenki, hogy tokeletes legyen minden de minden.

Ugy gondolom, felretenni a parkapcsolatot a gyerek javara csak akkor jo, ha az anya ezt elvezi. Mert boldog anyuka=boldog gyerek.

De rendszerint nem elvezik ezt az anyukak, masreszt meg sokszor pont az apuka teszi felre a hobbijai miatt a csaladot, az anyanak meg nem is jut hobbi, legyen mar a gyerek a hobbija, ezt gondoljak.

De bar en nem vagyok ellensege annak aki nem akar gyereket csak hat igy ebbol a hsz-edbol ugy tunik, hogy

-gyereket nem, mert eltereli a figyelmet kettotokrol

-karriert nem mert elterel az is

-parkapcsolat az egyetlen fontos dolog

Ebbol jon a kerdes: akkor te mit csinalsz? Vagy azert a parod dolgozik de o kepes egyforman jol epiteni karriert es parkapcsolatot is? 2fele figyelni?:)

Rossz csaladi modellek mindenhol vannak, speciel en sem akartam soha olyan anya lenni mint az enyem es nem is lettem, ennyi, lehet mashogy csinalni.

Mert nincs rá késztetésem, szeretem az életem úgy ahogy van. Plusz nálam bejátszik ilyen "védjük a Földet", túlnépesedés, társadalmi elkorcsoulás is.

Aztán önző módon szeretek a férjemmel együtt a hobbiknak élni, nyugodt, csendes, békés környezetben tölteni a napjaimat. Semennyire nem vágyom rá, hogy maradjon utánam valami, fenntartsam a népességet, stb.

Sőt, nagyon elszántan hirdetem mindenhol, hogy nem szabadna mindenkinek gyereket szülni, feltételeket kellene szabni, de ez már egy másik topik témája...

Szigorúan tilos bár kit is megváltoztatni esküvő előtt és után sem.Igazából nem is lehet,olyannak kell elfogadni mindenkit,amilyen.Ha ezt valaki nem tolerálja nem tudja eltűrni az inkább már az elején szálljon ki a kapcsolatból,hiszen egy embert sem lehet és nem is kell megváltoztatni.Össze kell csiszolódni"én elviselem a te rossz tulajdonságodat,te elviseled az enyémet"ezek így működnek.

A sexről annyit,hogy kettőn áll a vásár,ha anyunak vagy apunak nincs kedve valami oka lehet.Meg kell kérdezni,hogy mi a baj.Arról nem beszélve,hogy evés közben jön meg az étvágy.Szóval,ha nincs kedve meg kell hozni,nem besértődni kell akár a pasi akár a csajszi részéről.Így nem lesz kopott a férfi térdén a nadrág és lehet,hogy az éjszakát sexel fogja tölteni nem pedig könyörgéssel.

Azt gondolom,az ember 1 dologban tud 100%-an teljesíteni.Van akinek a karrier a fontos,van akinek az ,hogy gyereket szüljön és a messzebb menőkig nagyon jó anya legyen,van,aki a párkapcsolatban akar nagyon jól teljesíteni.Mind együtt nem megy.Én az utóbbit választottam.Mivel láttam az anyukámat,keresztanyukámat,nagymamámat stb....kudarcba fulladni a párkapcsolatukat nekem ez egy "jó "példa volt.Nem akartam így járni.Anya is mindig minket a tesómmal tartott elsődlegesnek.Minden és mindenki főlé rendelt minket.Egyedül maradt.Szerintem ezek áldozathozatalok.Mindig a 2 porontya volt az elsődleges.Én nem így akartam élni.Azt akartam,ha lesz férjem,mindent közösen csináljunk,ugyan akkor ne is lógjunk egymáson,hagyjuk a másikat szabadon is.Természetes,hogy ehhez az is hozzátartozik,hogy mind ketten megbízunk egymásban.Féltékenység van hébe-hóba,de szerintem egészséges berkeken belül.Számíthatunk egymásra minden szempontból.Amellett mindkettőnknek meg van a hobbija,vannak barátaink.Nem lógunk egymás fenekén állandóan,hagyjuk egymást "lélegezni"Ha lett volna gyerek mindketten rá koncentráltunk volna és nem egymásra ,ezért ellaposodott volna a kettőnk kapcsolata. Hangsúlyozom ez az én véleményem ,biztos sokan másként vélekednek,nem is akarom az eszet osztani,de valószínű,hogy valamit jól csinálunk,ha ilyen rég óta működik.

U.I.:amúgy tök jól el vagyok a kölykökkel,a barátaink gyerekei mind csipáznak minket,bár már általában 18 év felettiek,de sokszor velem őszintébbek,jobban eltudnak dumcsizni,mint a szüleikkel.Sőt van egy darab 1 hónapos keresztlányunk is.Tök jó lesz,mert a neheze megmarad az anyukájának,nekünk csak a szép dolgok maradnak,majd jól elcs.... a kölyköt,mint a nagyik az első és kedvenc unokát. hi hi hi hi hi

Nem a baba.Mind a 2 besikerült.Főleg a 2.-ik

Az elsőnél vártuk,csak nem tudtuk mikor esik be.Mi az esküvő előtt már 2 évig együtt voltunk.

Egy ferfi hazassaga elott azt hiszi, hogy az eskuvoje utan a felesege nem fog megvaltozni, es mindig ugy fog maradni minden ami volt! es hatalmas csalodasa lesz!

A menyasszon meg azt remeli, hogy a hazassag kotes utan meg majd o megvaltoztatja az uj ferjet, mert semmi sem volt jo amit a volegenye akart!

O is nagyon csalodasba fog szenvedni!

Melyik torta a leg szex taszitobb?

Az eskuvoi torta!

Azert kopott a ferjek terden a nadragja, mert terden allva kell neki konyorogni erte eskuvo utan..

Miert alszik el a ferfi a szeretkezes utan hamar?

mert elotte fel ejszakat kellett erte neki konyorogni!

;-)

Nem rökönyödünk:)), kezd kirajzolódni, hogy egyre többen nem akarnak.

Egyébként én most úgy látom, hogy miután megvan a siker a munkában vagy hivatásban, és kiteljesedtem benne, megnyugodtam, és minden adott akkor jöhet a baba...

De akkor neked mi is volt a fő indok , amiért nem akartál?

"Semmiféle képen nem akartam áldozatot hozni,nem akartam osztozni sem a szeretet-törődés adásban sem a kapásban.Ha lett volna babánk ő lett volna az első,mindenki a gyerek mögé szorult volna,hiszen nő vagyok,előtört volna belőlem az anya - anyatigris én sem tudtam volna azt megtenni,hogy a férj vagy más előnyt élvezzen a babával szemben."

Mert ezt a kérdést én pl. úgy látom, hogy a férj és a férfi mindig az első, és a párkapcsolat...mert ha az boldog, akkor a gyerek a legjobbat kapja, ha ott gázok vannak, akkor a gyerek nem érzi a biztonságot.

Szerintem nem a gyerek az első, de ez nem jelenti azt, hogy nem rá kell elsődlegesen figyelni, hanem azt jelenti, hogy a párkapcsolatot nem szabad miatta hanyagolni, vagy ellaposodni, mert azzal ártunk a babának.

Szijjjjasztok !

Ez a mi kis történetünk.

A férjem és én múlt héten ünnepeltük 19.házassági évfordulónkat,27. éve vagyunk együtt.18 éves voltam,mikor el kezdtünk járni.3 évig együtt voltunk,aztán ott hagyott,amit nem is csodálok így visszagondolva,hiszen egy féltékeny,hisztis,kötekedő p.... voltam.Nagyon jót tett a 3 év szünet,én is "felnőttem",éltem is és ő is rájött,hogy azért csak jobb velem.Aztán '94-ben összeházasodtunk.Azt tudtam,hogy semmi féle képen nem szeretnék olyan életet,mint amilyet anyukám vagy anyósom vagy a kollégáim körülöttem éltek.Egyet akartam,életem végéig boldogságban élni.Az elmúlt 19 évből nem emlékszem egy olyan napra sem,ami a magánéletünkben akár 1-2 óra rossz is lett volna.Természetesen nehézségeink mindig is adódtak - lesznek is,de ketten sikeresen átvészeltük,átsegítettük egymást.Az tény,hogy úgy érzem azért ilyen sikeres az életünk,mert nincs gyerekünk.Semmiféle képen nem akartam áldozatot hozni,nem akartam osztozni sem a szeretet-törődés adásban sem a kapásban.Ha lett volna babánk ő lett volna az első,mindenki a gyerek mögé szorult volna,hiszen nő vagyok,előtört volna belőlem az anya - anyatigris én sem tudtam volna azt megtenni,hogy a férj vagy más előnyt élvezzen a babával szemben.Most biztos sokan megrökönyödnek ezen,úúúúúúúúúúúr Isten egy nő,aki nem akar gyereket!Hála Istennek a mai napig egy pillanatig nem bántam meg a döntésemet illetve döntésünket,hiszen a férjemet is megkérdeztem,hogy baj lenne,ha nem lesz gyerekünk?Ő azt mondta,ha lesz az is nagyon jó,ha nem lesz az is jó.Szóval az utóbbi történt meg.Nagyon sok szeretet,figyelmet,gyengédséget kapok és adok.A sex is ugyan olyan jó,mint 10-20 éve.Azt hiszem amiről álmodtam az esküvő előtt idáig teljesült,remélem még sokáig szerelemben,egészségben,békességben fogunk élni és megéljük a 30. - 40. - vagy akár az 50.házassági évfordulónkat ! Ez volt a szívem vágya ,amikor összeházasodtunk .

jé...te sem akarsz gyereket.

Ez engem mindig meglep.

Elmondod miért?

Hasznos infó, mert kapcsolódik ahhoz a területhez amivel foglalkozok.

Belső motivációk érdekelnek...az, amit nem mondunk ki, és nem a közvéleményben van benne, hanem csak úgy érezzük, akkor, abban az életszakaszban.

Úgy látom, hogy a biztonság érzet az ami a fő mozgató rugója az egésznek.:)