Mióta megszületett a babám eltűntek a barátnők! (beszélgetés)

Aki igazi barátnő , az valóban az marad. Ha meg végleg elfordul, akkor ahogy mondani szokták:-kopik, vásik , jön a másik:)

De azért tenni is kell ,hogy legyen kedve a barátnőnek a látogatáshoz. Még pici volt a lánya, mikor meglátogattam a barátnőmet. Néztem a kicsit és könnybe lábadt a szemem, olyan édes volt. A barátnőm meg azt vetette erre oda nekem, hogy -"ugyan már, mit keseregsz, ha nagyon akarnád neked is lehetne, mert nekem is azt mondta az orvos, hogy nem lehet, de addig teáztam amíg csak sikerült". Ez a második gyereke. Na nekem sem volt kedvem utána odamenni, de mégis mentem mert közben munkahely nélkül maradt a férje, több volt a kiadás mint a bevétel és gyakorlatilag a férjem fizetéséből éltek ők is. De akkor már nem érte mentem, hanem a két gyereket sajnáltam.

Nekem is van ilyen barátom, igaz ő fiú, de vele nem tudok és nem is akarok a babázásról beszélni, bár neki is van gyereke. Vele egészen más témánk szokott lenni és néhanap az is tök jól esik. Igaz vele sokkal ritkábban találkozom, mint gyerekes barátnőimmel. Valahogy az utóbbiak társasága mégis jobban esik.

Persze mert velük "sorstársak" vagyunk.

Meg azt is el kell fogadni lányok, hogy nem mindenkivel van egy szinten a kapcsolatunk. Nem baj az, ha vannak "tágabb gyűrűk" is, akit talán tényleg nem érdekel a babázásunk...

Jöhetnek ők még jól később, egyszer a gyerekek is megnőnek...

Sziasztok! Szép napot minden fórumozónak!

Az én rövid és határozott véleményem a témában: ha egy barátnőnek nevezett egyén eltűnik valaki életéből egy gyerek érkezését követően (meg egyébként is)az nem is volt igazán barátnő. Az ilyet nem is kell sajnálni. Hisz egy barátnő barátnő marad jóban, rosszban.

További szép napot!

Ezt szépen összefoglaltad!:)

Mennyire magamra ismertem pl. a wc-és jelenetnél...:)

Miért kell bántani egymást????

Én tudom, hogy milyen egy kisbabás barátnő, hiszen 41 év alatt sok barátnőm szült!

Soha nem idegesített a babasírás, attól még tudtunk beszélgetni, legfeljebb besegítettem a pelenkázásba!

Természetesen én nem várom el ezt egyik barátnőmtől sem,de ha megszületik a kislányom azért nyissák rám az ajtót!

Emberek!

Itt nem csak érzésekről van szó.

Egy kisgyerekes nő általában nem tudja fizikailag hova tenni a gyereket, ott van vele, és kész. Sőt, lehet, hogy nem is egy van ott vele...

Az én férjem 15 órát van távol egy nap, ennyit dolgozi, még szombaton is. Én vagyok a 3 gyerekre. Akkor aztán sértődgethetne akárki, hogy miért van velem a gyerek... Még wc-n se voltam egyedül évek óta.

Sokszor tárgyalni, dolgozni is gyerekkel megyek...

Az én környezetemnek így is jó, meg eleve úgy választom meg, hogy jó legyen. Persze nyilván olyat vállalok, ami még elmegy így is...

Ez ezzel jár, ezt lehet sejteni gyerekvállalás előtt is. Az igazi barát meg az marad így is.

A többivel meg nem kell foglalkozni, de összeveszni se. Ha náluk is fordul a kocka, majd jönnek, ha meg nem, úgy maradnak. Egyébként vannak olyan nők is, akik tényleg nem akarnak gyereket, de ők olyanok, akik 100 évvel ezelőtt se akartak volna... Viszont ők sose bántják, irigykednek babás társaikra, azért nem, mert nekik tényleg kerek úgy a világ. Tényleg van ilyen, csak kb. 40-ből 1, és nem minden minden harmadik, mint ahogy ma állítják magukról.

Nem kell velük foglalkozni, a dolgok idővel a helyükre kerülnek maguktól.

Cuki, ahogy kikéred, amit nem ráf írtam. :D

Ezek szerint minden happy. Éljen!

"Jól van timike! Veregessétek csak egymás vállát megkeseredett fórumtársaddal..."

Nem rád írtam, hanem fórumtársadról, hogy megkeresedett. De persze te intettél engem újraolvasásra és én forgatom ki más szavát. :D

Pedig van. Nem könyvben olvastam, hogy semmi sem garantálja, hogy a babuci csendben fog aludni végig. Nem csoda, hogy kerülnek a régi barátnők, ha ilyen fafejű vagy, hogy nem fogod fel, hogy valakinek a gyereksírás is idegesítő, vagy az, ha anyuka máshova figyel, mikor már ötödjére kezdi az ember újra a mondatot. Engem is lekezelsz pusztán azért, mert nincs gyerekem, gondolom ők is megérezték ezt a felsőbbrendűség érzetet.

Minek kérzedtél, ha nem érdekel az opcionális válasz?

Ha nem arra való, hogy kioktassunk, akkor ne tedd azt!

A felvázolt szituációban van egy gyerekes anyuka és vannak a gyerektelen barátnők. Bármilyen emberi kapcsolatot segíthet vagy megmenthet, ha egy kicsit belegondolunk a másik helyzetébe, ergo nem csak azt lehet tenni, hogy összefogással ledegradáljuk a másik oldalt (mint pl. úgysem értik meg, hogy az ember nem teheti azt, amit akar, mert képzeld, gyerek nélkül is haza kell érni időben, ha mondjuk másnap hajlanban már 100%-on kell hogy pörögjön az ember; meg nem ledühüsüzni kell, ha más szemszögből világítja meg a dolgot), hanem esetleg végiggondolni. Akkor még mindig ki lehet dobni egy gondolatot, de tényleg nem kellene egyből ilyen agresszíven ugrani, mint ahogy teszed.

Azt hiszem nem jól értelmezed amiket írok.Hányszor írjam már le hogy végre felfogd hogy NEM várom el hogy babás dolgokról beszéljünk ja és azt se várom el hogy a nyűgöket eltűrjék.Nem várok el sem közös babázást különben se szeretem ha összefogdossák.:-)

Már ne is haragudj de az ha sétálni elviszem magammal elalszik és tolom a babakocsiba magam előtt az miért sz@r?Nemazt kértem hogy lássa el helyettem!Szerintem neked nincs gyereked és a környezetedbe se gondolnám hogy lenne!

Van igazság abban, amit írsz.

Viszont egy kismama sokkal, fényévekkel kötöttebb, sokan egy percre sem tudnak elszakadni otthonról. Ilyenkor - lehet, hogy méltánytalanul - de mégis megértést vár, és pont azoktól, akiket barátjának nevez.

Én is azt írtam, hogy ezek a dolgok csak kölcsönösen mennek, de ha valaki annyira nem bír ki egy gyereket, hogy a barátnőjét emiatt néha egy órára nem látogatja meg, hát az ne menjen. Viszont ez nem fog a másiknak jólesni. Ez van. A kocka meg még fordulhat is, sőt valószínűleg fog is...