Mióta terhes vagyok néha rámtőr, hogy jó lesz-e ha megszületik a kicsi... (beszélgetés)

örülök, hogy legalább neked megoldódott

anyukám sem szedi már a gyógyszereket a depijére, sőt teljesen rendbe jött, csavarog, lefogyott - éli a nagymamák életét :) közben ő gondozza a már 20 éves öcsémet, aki szellemi fogyatékos a betegsége folytán és nagyon agresszív is, folyamatos figyelemre és gyógyszeres kezelésre szorul

Köszönöm, szerencsére megoldódott már a dolog, egy éve már hogy elköltözött, nem is lehetett volna ilyen sokáig bírni. biztos elköltöztünk volna, mivel a baba akkor született, mikor ez az ürge teljesen megbolondult, nem nagyon volt mozgásterünk. Azért elértük, hogy elköltözzön.

Nagyon szomorú az, ha a egy gyerek betegen születik, teljesen rámehet egy család - nekem is megvolt a magam baja, de még mindig szerencsésnek érzem magam - egészséges gyerekem született, és borzasztóan sajnálom azokat, akik ezt nem mondhatják el!

azt azért csak elhiszed,hogy van, hogy valaki az idegességre úgy reagál, hogy nem tud elaludni akkor sem ha hulla fáradt - főleg ha folyamatosan megy a dübbörgés a zaj, az alatt a kis idő alatt is, amíg a gyerek hagyna. Nem akartam hülyeségeken agyalni,én egyszerűen csak féltem - a felettünk lakótól. Teljesen eluralkodott rajtam ez, utáltam, gyűlöltem és féltem is tőle. Aggreszív kis pöcs volt, és mikor szóltunk neki (minden nap többször) volt hogy lejött fél órákat nagyhangon előadni magát.

Többször megfenyegett, hogy megöl - így sétálni se mertem elvinni a gyereket egyedül. Sőt féltettem a férjemet is, mert ez a férfi egyik rohama alkalmával késsel rohangált, akkor épp megint a barátnőjére volt kiakadva. Egyszer amikor dühöngve verte az ajtónkat, könyörögtem a férjemnek, hogy ne nyissa ki, de azt hittem megbolodulok úgy be voltam fosva és olyan ideges voltam. ezek csak gyűltek gyűltek és egy szép napon elkezdtem köhögni és a pulzusom 150 lett egész napra. Másik roham alkalmával ez még súlyosbodott azzal, hogy teljesen lehűltek a kezeim és a lábaim és a vérnyomásom a padlóra esett. Többször is kellett az ügyeletre rohanni - végül kivizsgálások után kiderült, hogy pánikbeteg vagyok.

Szóval nem minden helyzet egyforma, van amikor az ember akkor is agyal, ha nincs ideje rá.

Drágám!

Fel a fejjel!Hamarosan vége lesz az agyalós időszaknak és követekezik az álomkóros-mikor aludnál,de a bébi nem hagy.Ettől függetlenül a babáért tuti megéri egy kis kellemetlen időszak az életünkből.

Sziasztok!

Hát egyre jobban kezdek rájönni,hogy nem vagyok egyedül a hülyeségemmel...és tudom is hogy ami ilyenkor eszembejut az nem a valós de mégis néha nehéz elhitetni magammal,hogy ezeka hülye gondolatok a hormonok miatt vannak. Tudom,hoyg igy van de mégis... utálom amikor azon kapom magam hoyg hülyeségeken agyalok és már szinte délután van és még nem ettem semmit, sőt ki se keltem az ágyból.

Olyan jó volt a második trimeszter, vidám és kivirult voltam, most meg...

Végelehetne már és bekussolhatnának a hormonok :)

hát időm az nekem sem volt, szülés után az ötödik napon elkezdett sírni és nem hagyta abba még öt hétig! :D onnantól kicsit jobb lett.

szerintem a fáradság még inkább rátett - ez inkább egyéni, lelki alkattól is függhet. Anyukám depressziós, azt mondják ez öröklődő is lehet, nem tudom.. Rajta nagyon látszik ha nem veszi be a gyógyszerét, de nekem sikerült belőle kijönnöm, néhány hónappal a szülés után pánikbeteg lettem amit a túlhajszoltság hozott ki, mondjuk erről nem a bébi tehetett hanem egy hülye szomszéd aki éjjel élt és folyamatos vitában voltunk vele. Hihetelen milyen jól túlvagyok rajta! Egész jól összekaptam magam, pedig akkora már heti rendszerességgel voltak pánikrohamjaim és nem egyszer szaladtunk az ügyeletre is. Volt egy sor kivizsgálás mire kiderült ez az egész lelki eredetű, addig féltem hogy pajzsmirigy vagy szívprobléma -szerencsére nem

már el se tudom képzelni, hogy lehettem olyan labilis, de valószínű a hormonok csinálták, a pms-t is megérzem rendesen :))))

gratulálok az ikrekhez, nagyon aranyosak lehetnek, és elhiszem, hogy semmi időd nem volt - egész stram csaj lehetsz, én nem is tudom hogy bírtam volna, állítólag az én terhességem is ikerterhességnek indult, két szépen fejlett lepényem is volt - meg is néztem :)

Nem volt egyszerű helyzetben, de a kötődés a legtöbb esetben kialakul, szerencsére. Barátnőm szülése után hónapokig nem tudta kimondani, hogy kisfiam, mégis annyira szereti, sok idő kellett neki, hogy elfogadja a tényt, ő az anyukája annak a bébinek (apuka szintén lelécelt)

Nekem nagyon nehéz volt a szülés utáni depresszió, még a 30 születésnapomról is a szüleimen és a férjemen kívül megfeledtkezett mindenki. Kicsit úgy éreztem én már nem is számítok. Amúgy a szülészeten 7 lány fordult meg míg bent voltam és rajtam kívül senkinek nem volt semmi baja. Anyósom jött segíteni, de ő meg teljesen értetlenül állt a sírásaim előtt, férjem éjjel-nappal dolgozott, szóval meg nem értett lélek voltam.

Azt hittem nagyobb durranás lesz, hogy szülök, de nem volt az, csak a férjemnek és a nővéremnek. Kicsit nagyobb ünneplést vártam, azt tudtam ,hogy a szüleimtől nem kapom meg, megvolt - megvan nekik a maguk baja, de az anyósoméktól vártam. Utólag már tudom nekik sem volt könnyű akkoriban, hihetetlen sokat kellett dolgoznia abban az évben iszonyú sokat túlórázott ráadásul nyugdíj előtt egy évvel, még a munkahelyét is féltenie kellett.

na abbahagyom nyafogok itt mint egy elkényeztetett p. de akkoriban annyira -annyira vágytam rá ,hogy legalább egy napig én legyek a fontos (vállalkozóként az ember nem nagyon kap elismerést sehonnan, itt nincs főnök aki megveregese a vállad, a munkát elvárják időre és jó színvonalon, de általában mindig csak b..szogatják az embert, sok az irigy és az áskálódó :)

akkor tértem magamhoz , mikor a nővérkéknél voltam és hallottam hogy gyors kórházba kellett szállítani egy csecsemőt - istenem de sajnáltam szegényeket! Egy egészséges csecsemőnél nincs is nagyobb ajándék!

Na igen szülés után én is 1 hétig bőgtem mindkétgyerekkel,jöttek a látogatok én meg zokogtam-zokogtam és nem tudott emiatt beszélni velem senki-azt mondják ezis a szülés közben hirtelen felszabaduló hormonok miatt van.

Mikor legutoljára terhes voltam 2006 márc 28-ra voltam kiírva és január elején jött egy kismama aki március 27-re lett kiírva-gondoljátok el addig rendszeresen megvolt neki,bagózott,semmi nem látszott rajta,fél éveig külfőldön dolgozott(úgy ment ki,hogy előtte nemsokkal szakított a barátjával)karácsonyra haza jött és bumm a bébi egyre erősebben mozgott-ami ugyebár előtte is volt csak gyengébben így azt gondolta hogy az olasz kaja miatt szórakozik a bele-elment dokihoz,rögtön kiderült a turpisság.Szegényt nagyon sajnáltam,mert míg én 9 hónapig szokogattam a terhességet,készültem a szülésre addig ő ugyanerre kapott 3 hónapot-nem volt döntési lehetősége,nem hitte el az apuka,hogy az ő babája a kicsi,gőze nem volt semmiről.Szülés után mégis jó anya lett,pedig ő igazán nem akart gyereket,eltertja a picit apuka hozzájárulása nélkül,mondhatni az anyaság felnőtté tette.

Tudom, én végig depis voltam, talán a középső trimesztben két hónapig nem, de akkor borzasztó álmos voltam a munkahelyemen :)

Végig gyomorsavam is volt és stesszes is voltam. Azt hittem, hogy ez majd meglátszik a gyereken is, de azt kell mondjam hogy nem látszik, igazán nyugis kisfiú, mára szinte irigyelt vagyok a játszótéren :))))

Sőt szülés után még depisebb lettem, bőgtem egy hétig.

Ha ez számít valamit leírom, mára életünk legfontosabb és legjobb dolgának a szülőséget tartjuk! :D Annyi-annyi szeretetet tudnak adni ezek a kismanók! Imádni fogod!

Igen érthető :) Hát arra amilyen nehéz volt a szülés után még legrémesebb álmaiban sem számítottam :))) nem hittem volna, hogy ennyi időt kibírok alvás nélkül!

Nehéz helyzet ez, tudom mit érzel, nekem is ezer gondolat van-volt a fejemben - visszamennék dolgozni a pénz miatt, de nem adnám bölcsibe, ezért nem megyek vissza (még megtehetjük) várnak a munkahelyemen de meddig? Mostanra eldöntöttük, hogy jöhet a kistesó, így biztos elveszítem a munkahelyem.. Közben olyan jó, hogy lefogytam és tetszem a férjemnek... Önző gondolat, de egy kicsit féltem az alakom is, (bár tudom, hogy úgyse lehet mit tenni. A szabadidőt én is igénylem mikor hogy jön ki a lépés, de nagyon boldog vagyok mégis, nem hittem volna, hogy ennyire erős a kötődés és hogy ez milyen jó érzés.

Szerintem teljesen meg fogsz változni, más lesz a fontos más leszel te is lelkileg... sőt sírni is fogsz sokat sokat.. de ezek örömkönnyek lesznek :)

Az első mosoly... jajj de édi pukizott :DDD

meg ilyenek

Pedig én anno azt hittem könnyebb lesz, más lesz majd. És igen, (legalábbis nekem) nehéz fárasztó néha fájdalmas is, több a gond és a baj... de mindezek ellenére sokkal sokkal boldogabbnak mondhatom magam. Olyan örömök jelentek meg az életemben amiről nem is álmodtam azelőtt.

És sajnos egy csomó félelem is mellészegődött, mert szeretném biztonságba tudni az életünk és mellette szeretnék egy picit szabad is maradni..

Nem tudom érthetőe :)))

Hát remélem tényleg a hormonok csinálják ezt a rossz viccet és nem marad igy...

Mert egyébként amikor "rendesen" jár az agyam akkor várom,hogy babázhassak meg még a szülést is várom meg az aprócska kezét hogy megfoghassam... de amikor ilyenem van akkor meg egyáltalán nem vagyok abban sem biztos hoyg anya akarok lenni és ez nagyon megijeszt. Nem szeretem igy érezni.

És néha még a semmin is elbőgöm magam. Vagy a harmadik trimeszter is olyan depis mint az első???? Mert nekem az első az maga voltz a pokol lelkileg. Nem hánytam nem voltam rosszul cserébe lelkileg voltam gatya.Most is ez lesz? Erre számitsak?

Szia kispocakos!!!

Ne agódj semmin!Ezek a fránya gondolatok a hormon változás miatt vannak!Én még azt is bemeséltem magamnak,hogy senki sem szeret stb.,mikor meg megszültem 2 hónapig kinem adtam a kezemből,mert arra gondoltam senki sem tud rá rajtam kívűl vigyázni.Aztán végre helyre ált a hormonháztartásom és végre nem idegesítettem tovább senkit sem.És gondold csak el mindkét gyerkőcömmel így voltam.Szóval nyugi,és neagyalj sokat.A baba mást is választhatott volna de ő téged akart,mert felkszültél rá.