Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mióta megszületett a kislányom, folyton rémeket látok fórum

Mióta megszületett a kislányom, folyton rémeket látok (beszélgetős fórum)


1 2
2009. márc. 13. 22:08

Ezek az annyai ösztönök!

Azt hiszem sosem fog el múlni,én is át élem sokszor!

Nekem 7 hónapos a kislányom!

Egy pár hónapja álmodtam vele valami rémeset,annyira valóságos volt hogy mikor fel keltem még akkor is potyogtak a könnyeim!

Egész pontosan ere ébredtem!

Nem érdekelt hogy kora hajnal van oda mentem az ágyához ki vettem jól meg ölelgettem és le tettem magunk közé!

Csak ettől nyugodam meg hogy ott volt mellettem és hallgathattam a szuszogását!

Másanp egésznap le sem akartam tenni!

Egyébként nekem is vannak borzalmas gondolataim,de igyekszem nem bele lovallni magam!

Azt hiszem ezzel meg kell tanulni együtt élni hozzá tartozik az anysághoz!

Az aggodalom innentől része az életünknek de igyekezni kell kordában,normális,egészséges keretek között tartani!

31. 580dbd446c (válaszként erre: 6. - Eva7)
2009. márc. 13. 21:59
Ez már régi bejegyzés, de mintha én írtam volna. szószerint ez van nálam is.
30. 3a92f8d690 (válaszként erre: 6. - Eva7)
2009. jan. 9. 15:25
Sajnálom de ez tényleg durva en soha nem gondolok semmi rosszra mert az be fog következni !!PL kétszintes a házunk és anyósom állandóan stresszel hogy a gyerek leesik és mikor itt van hála nem sűrűn szinte mindig megbotlika gyerek mert rámondja hogy na mindjárt leesel !!!Én soha nem mondom ki hogy ez lessz meg az lessz mert BE FOG KÖVETKEZNI!!!Soha nem mondom a gyerekre jajj te milyen beteg vagy már soha mert az is lesz folyik az orra megtörölöm kész"
29. nerika (válaszként erre: 27. - Petrikek)
2008. jan. 3. 17:28

Igazad van, a szülőnek is és a gyereknek is meg kell tanulni az adott világban élni. Olvastam egyszer a régi világról, milyen volt akkor az élet, és ahogy visszaemlékeztem rájöttem, hogy valóban, ahogy én magam is éltem én se engedném meg mai fejjel a mai világban a gyereknek.

" Az autóknak nem volt biztonsági öve, fejtámlája és semmiféle Airbags. A hátsó ülésen az élet vidám és nem veszélyes volt. A gyerekágyak és a játékok mérgező, de legalábbis gyanús festékekkel voltak lefestve. nem voltak biztonsági dugók a konnektorokbna, az autó ajtókban, a gyógyszers üvegeken, és a mosószereken sem volt biztonsági zár. Sisak nélkül bicikliztünk. A vizet a kerti csapból ittuk, és más hasonló kétes eredetű forrásokból.nem steril műanyag palackokból. Görkocsikat építettünk. Azoknak, akiknek megadatott a házuk közelében a beton út, gyorsasági rekordokat állítottak fel, hogy aztán észrevegyék, elfelejtkeztek a fékről....pár baleset után ez a probléma is általában megoldódott. csak akkor mehettünk ki, ha megigértük hogy sötétedésre otthon leszünk...nem voltak mobiltelefonok. Senki nem tudtsa hol vagyunk és mit csinálunk. Hihetetlen. Az iskolában az oktatás délig tartott, ebédre már otthon voltunk. Kék-zöld foltjaink voltak, törött csontjaink és néha kivert fogaink, de soha, soha nem volt senki ezért gyanúsítva, még akkor sem ha baleset vagy sírás volt avége.

Senki nem volt hibás, csak mi ,magunk.

Édességet ettünk és vajaskenyeret, igazi cukrozott italokat ittunk éls soha nem voltunk kövérek, mert mindig kint voltunk, mozogtunk.

Öten osztoztunk egy limonádén, egy pohárból ittunk és senki sem lett beteg, senki nem halt bele.

Nem volt Playstations, Nintendo 64, videojáték, 99 tébvécsatorna, videók, számítógép, mobiltelefon vagy internet, de voltak barátaink.

kimehettünk gyalog vagy biciklivel. meglátogathattuk a barátainkat akkor is ha több kilométerrel arréb laktak. Bekopogni az ajtón vagy csak úgy egyszerűen benyitni és játszani velük. Igen . Kint abban a veszélyes világban, és teljesen egyedül.

Hogy volt ez lehetséges? Egy kapura fociztunk és ha valaki nem nyert, nem lett depressziós tőle. nem minden diák volt olyan jó mint a többiek, és ha megbuktak, hát évet ismételtek. senkit nem küldtek ezért pszichológushoz. Senki nem volt dyslexiás, hyperaktív. egész egyszerűen évet ismételt. Mindenki kapott esélyt. Szabadok voltunk, volt időnk a játékra, voltak sikereink és voltak rossz napjaink, volt leckénk és megtanultunk vele élni."

Bocsi hogy ennyit írtam, a lényeg hogy az avilág is veszélyes volt, mégis boldogok voltunk. A mai világ is vezsélyes , másféle veszélyek leselkednek benne, de ezekkel meg a mi gyerekeinknek kell megtanulni együtt élni.

28. mothertiger (válaszként erre: 26. - 11a91585fe)
2008. jan. 1. 15:48

Dettó.


Én is bika vagyok...:)

27. petrikek (válaszként erre: 24. - Nerika)
2008. jan. 1. 07:50
Hát terelem az unokára:) Normális ez a féltés, (az lenne a nem normális, ha nem aggódnánk) de én még mindig azt mondom, hogy aki "túlzásba viszi", az azért keressen fel egy szakorvost. Mert ennek is megvan a normális mértéke. Egy bizonyos szint felett ez már sajnos nem egészséges. A világ durvul. A mi gyerekeinknek itt kell helyt állni, meg kell tanulniuk. Én annyi idősen, mint most a lányom (6,5 év) egyedül jártam suliba, boltba. Most eszembe se jutna elküldeni egyedül a lányomat iskolába, mert durvább lett a világ. Na de előbb utóbb meg kell tanulnia a saját érdekében...
26. 11a91585fe (válaszként erre: 6. - Eva7)
2007. dec. 29. 17:54
Bika vagy? Mármint a jegyed..:) Rám totál ez jellemző.Sőt,vannak dúrvábbak is..Náha eltudok nevetgélni rajtuk,de sokszor a sírás határán állok.
25. zezsua
2007. dec. 29. 17:41
Gyerekeim már nagyok,de mindig ez lesz mig élünk,féltjük őket hiszen az életem adnám értük szó szerint (26 és 22 évesek)
24. nerika (válaszként erre: 21. - Petrikek)
2007. nov. 23. 17:25

na erre céloztam. ha 40 leszel, és ha 50 , anyukádnak akkopr is az első gyereke leszel és ugyanúgy aggódni fog érted.

hacsak nem tereled a figyelmét az unokára, az is egy jó megoldás.

23. nerika (válaszként erre: 3. - 9778ca1817)
2007. nov. 23. 17:24

ebben teljesen igazad van az első gyereknél én is minden kanyarban átállítottam a napernyőt a babakocsin , a másodiknál már csak arra figyeltem hogy tűző napon a feje ne legyen, harmadiknál fel se raktam

ez szerintem egy természetes dolog, és így is marad az első gyereknél végig, mert bármilyen életszakaszba jut el az ember az az első Értem ezt az óvodakezdésre, amikor iskolába kerül, az első tiniszerelemnél, stb. A szülő soha nem tudja mikor dönt jól, pedig mindig a legjobbat akarja a gyerekének, és gyakran utólag kiderül hogy talán mégsem úgy kellett volna dönteni. Az biztos hogy a második gyereknek ezerszer könnyebb a helyzete. Így szerintem a megoldás a szorongó anyukáknak, gyorsan szülni még egyet. Garantáltan nem lesz annyi idő minden miatt aggódni.

22. ALLICS (válaszként erre: 6. - Eva7)
2007. nov. 23. 11:00
Szerintem az egy jó dolog hogy már fekismerted hogy túlzásba viszel pár dolgot.A párod mit szól hozzá nem idegesíted ezzel?Ha még nem akkor nemsokára fogod.Ne csináld ezt próbálj meg lazítani csak magadat stresszeled,nem szabad mindig a rosszRA gondolni mert előbb utóbb bekövetkezik.Élvezd a babaázás minden pillanatát.
21. petrikek (válaszként erre: 6. - Eva7)
2007. nov. 23. 10:15
Ja és nem légbőlkapott. Anyukám is ebben a cipőben jár a mai napig, pedig én már 30 éves vagyok....
20. petrikek (válaszként erre: 6. - Eva7)
2007. nov. 23. 10:15
Szerintem sürgősen el kellene menned egy pszichiáterhet. Ez egyfajta szorongás, ami egyre csak romlani fog, ha nem kezelteted. A gyermek előbb utóbb eljár kirándulni ovodával, iskolával, te meg szépen megbolondulsz. Arról nem is beszélve, hogy egy örökké szorongó felnőtt lesz a gyerekedből is. Lehet, hogy jó itt a sok jó tanács, de hidd el, irány a doki.....
19. 22b83e8961 (válaszként erre: 1. - Eva7)
2007. okt. 15. 20:22
Az anyák mindig aggódnak de ne vidd túlzásba.Én most nem olvastam végig az egészet.De azt tudom,hogy az természetes ha az anya aggódik csak nem kell túlzásba vinni mert az nagyon nem jó ám senkinek sem sem neked sem a családnak.Az életben mindenkinek meg van a dolga így majd a gyereknek is mert neki az lesz a dolga játszon majd óvi stb...Az anyukáknak dolgozni kell menni.Ez az élet bármikor történhet valami de nem lehet folyton erre gondolni hisz az öritő lehet ám.Tedd amit tenned kell legjobb tudásod szerint és meglátod minden rendben lesz.
18. d606bc0fd7 (válaszként erre: 17. - Eva7)
2007. szept. 10. 13:50
Már évek óta szeretnék venni, de még mindig nem jött úgy ki a lépés...
17. eva7 (válaszként erre: 16. - D606bc0fd7)
2007. szept. 10. 12:29
Nem sikerült a vétel?
16. d606bc0fd7 (válaszként erre: 15. - Eva7)
2007. szept. 10. 12:00
Fogalmam sincs,sajnos nincs varrógépem :(
15. eva7 (válaszként erre: 13. - D606bc0fd7)
2007. szept. 10. 11:49
Amúgy...Vezessük le a média álltal okozott feszültséget,egy kis varrással!!!Segits!valami baj van a varrógépemmel,vastagagg anyagot nem tud lecikkcakkolni,nincs ötleted???
14. eva7 (válaszként erre: 13. - D606bc0fd7)
2007. szept. 10. 11:41
Az lehet!!!!Köszike...
13. d606bc0fd7 (válaszként erre: 11. - Gerna)
2007. szept. 10. 11:28
Ne haragudj, de szerintem is pszihiátriai estet vagy.
12. Mocori
2007. szept. 6. 22:23

Ez érdekes, mert mióta megszültem, én például folyamatosan rosszat álmodom. Ez nagyon rossz.

Valamikor én is figyelem, hogy szuszog-e a babám...

11. gerna (válaszként erre: 10. - Eva7)
2007. szept. 6. 21:20
Pszichiáterre! amire te is gondoltál már.
10. eva7 (válaszként erre: 8. - Gerna)
2007. szept. 6. 21:14
Milyen szakemberre gondolsz?
9. gerna (válaszként erre: 2. - Donyta)
2007. szept. 6. 19:03
"Kis gyermekágyi depresszió?" Úgy nézem, nem párhetes babáról van szó...
8. gerna (válaszként erre: 6. - Eva7)
2007. szept. 6. 19:01
A képeidet nézve, kislányod már több mint egy éves. Vagyis a baj (a szorongás, a kényszerek) "elég régen" megvan és valószínűleg egyre több helyzetre kiterjed. Fordulj szakemberhez, mert ez a dolog kihat férjedre és gyerekeidre is.
2007. szept. 6. 18:14
Elsösorban , minden valoszinuseg szerint ilyen a termeszeted ! De , szerintem nem ajanlatos a remeket felidezni akkor amikor nincsenek ! Böven eleg szembenezni veluk , akkor amikor ott vannak.
6. eva7
2007. szept. 6. 16:55
Na szóval,félreértettetek...Én ennél sokkal durvább eset vagyok!Én a férjemet ha elindul dolgozni,rá pár orára felhivom,hogy odaérte,napközben felhivom,hogy nem-e leesett a létrárol vagy valami,este felhivom,hogy kb mikor ér haza,figyelem az órát,ha nem jön felhivom,hogy mi van,és hogy ne aludjon a kocsiban el mert ha valami van nem tud kapaszkodni...Ez nagyon durva,de ez szinte mindig igy zajlik!A kislányom egyetlen cumiját sem főztem ki,és nem mosom folyton a kezét,minél több baci ellen tanuljon meg a szervezete védekezni.De este mikor alszik,sokszor megfogom hogy meleg-e...,mozgatom,hogy mozog-e,szerintem ez a legdurvább...Tiszta hülye lettem...És nem tudom az okát,hogy miért gondolok mindig a legrosszabbra.Ez nem természetes!
2007. szept. 6. 15:02

Szia Éva:-)))))

Ez teljesen természetes, majd szépen lassan alábbhagy ez a túlzott féltés...Az a baj, h mostanában túl sok negatív tapasztalatot és történetet hallunk mind a közvetlen környezetünktől, mind pedig a médiából, és ez igencsak elgondolkodtat minden anyát..Mi van, ha velem is hasonló dolgok történnek? stb.


Árva Galambnak nagyon igaza van!!! Bár nekem egy gyerekem van, de én már el tudtam annyit érni mire egyéves lett, h a harmadik gyerekre vonatkozó viselkedést alkalmazzam:-)))) Persz, nem szó szerint, de már nem görcsölök annyira mindenen, mint mikor megszületett!!!


Puszi!!!!

2007. szept. 6. 13:05
Ha megpróbálod elhessegetni a rossz gondolatokat, akkor még jobban ott fognak tolakodni a tudatod határán. Szerintem a legjobb, amit tehet az ember, - legalábbis én ezt a megoldást találtam :) - hogy tudomásul veszi, hogy ezek az irreális rémképek természetes velejárói az anyaságnak, és egyszerûen átengedi ôket az agyán, anélkül, hogy a jelentésükben elmerülne: egyik oldalon be, másikon ki. De mindenképpen fontos, hogy a babával ne ezeknek a rémképeknek az alapján bánj: pl. ha az a rémkép fut át az agyadon, hogy megfagy a kisbabád, akkor ne öltöztesd kétszer annyi ruhába stb.
2007. szept. 6. 12:50

Valahol olvastam, hogy az anya az első gyerekénél ha az leejti a cumit akkor kifőzi, sterilizálja és úgy adja vissza.

A második gyerekénél ha leesik a cumi egyszerűen csak megtörli.

A harmadik gyereknél pedig megkéri a kutyát, hogy hozza vissza..:)

Lazíts!! Ne stresszelj, inkább élvezd ki a babázás minden pillanatát! (úgyis olyan gyorsan elmúlik)

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook