Mindenki azt mondja, forduljak pszichológushoz. De tudom,... (beszélgetés)

Akkor nem értelek!

És az illető is beléd szeretett?

Mert ha igen, és nem csak egy plátói szerelem, akkor miért gond az, hogy elválj?

Miért gond, ha függsz a férjedtől anyagilag? Most lenne egy másik, akitől szintén függhetnél.

A gyermek elhelyezés pedig, nem úgy van az, hogy olyan ismerősei vannak a férjednek, akik...

Ez bíróságon dől el, ha nem tudtok megegyezni.

Sosem váltam és nem is ismerek olyanokat, ahol a gyermek elhelyezése vita téma lett volna. Mostanság rossz pont, ha valaki pszichológushoz járt bármiért?

Kaptál papírt, hogy probléma van az agyadban? Vagy ez miért baj?

Nem értem, hogy miért a pszichológustól vagy kiakadva, amikor nem ez a fő problémád...

Abban a többieknek mondjuk tényleg igaza van, hogy az önbecsüléseden segíthetne. Meg abban, hogy a másik palira se függj rá, mármint hogy ne azért akarj kilépni ebből, hogy vele lehess, meg tőle kapd meg ami hiányzik, hanem azért mert a mostani szar és ennél egyedül is jobb. Mert utána ha az sem az igazi, akkor szinte ugyanebben a helyzetben leszel.

A gyerekelhelyezést meg nemtom, ezzel rengeteg pasas fenyegetőzik, de aztán meg nem valósítják meg mégsem, egyrészt (sajnos vagy nem) de a bíróságon az anyákat részesítik előnyben, másrészt meg sok pali csak azért mondja ezt hogy belerúgjon a nőbe, közben esze ágában sincs egyedülálló apukaként élni a gyerekkel...

Nyilván ha nem akarsz, ne menj pszichológushoz. Egy szakember abban tudna segíteni, hogy a nulla önbizalmadat fel tudd tornázni. Ha már hiszel magadban, és abban, hogy van erőd változtatni, akkor végre tudsz lépni.

Tudod, hogy mitől lennél boldog. De nem tudod, hogyan érheted el. Itt elakadtál, és benne ragadtál egy rossz helyzetben. Ahhoz kellene segítséget kapnod, hogy ezt az egészet más megvilágításban láthasd, és ezáltal megtaláld a kiutat, amit most, egyedül egyértelműen nem találsz.

Ez hasonlóan nagy butaság, sosem a pszichológus dolga megjavítani bármit, csak segít megtalálni a te megoldásodat. Soha nem ad tanácsot, vagy kész receptet, hogy mit kell tenni. Beszéltet, és rájövünk, elvezet az elfojtott dolgokig, amit otthon egy magunkban a szobában ülve simán elhazudunk magunknak. Nem azért, mert rossz emberek vagyunk, hanem mert nehéz szembenézni vele.

Nem muszáj mindenkinek oda járni, de aki nem jár, elég furcsa dolgokat feltételez néha a terápiáról.

Néha egyébként az is elég, ha valóban megerősít valaki, hogy amiben vagy, valóban valós nehézség, nem benned van a hiba, és rengetegen mennek át rajta. Az ember hajlamos kritizálni magát azért, mert nehézségei vannak.

Kitartást Fórumnyitó! Kemény időszak lehet.

Szerintem van az a helyzet, amikor nem kell mindenáron harcolni, hanem ki kell egyszerűen lépni belőle.

Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy a gyermek nálad legyen csak megnehezíted az önálló életkezdésed.

Most lépj ki ebból a házasságból! Költözz el!

A gyermekelhelyezés hónapokig, évekig elhúzódhat, addigra pedig tényleg bele leszel taposva a szónyegbe.

Dolgozom de sajnos anyagilag függök tőle mert nem keresek valami sokat. Elválni nem olyan könnyű sajnos amikor gyerek is van a "képben", főleg ha azzal fenyegetnek, hogy "se perc alatt" megszerzik a kizárólagos felügyeletet felette. Amilyen ismerősi hálózata van a férjemnek, ez sajnos meg is valósulna. Azt, hogy korábban már jártam pszichológushoz, pszichiáterhez egy ideig, remekül felhasználná ellenem.

Akit pedig hónapok óta szeretek ,annak nem merek elmondani semmit mert önbizalmam az nulla. Eddig gyakorlatilag a férjem volt az egyetlen pasi aki nem koptatott le/röhögött körbe/ignorált, bár annyira soha nem volt szerelmes . Fogalmam sincs milyen az amikor valaki igazán szerelmes belém. Pedig mindig arra vágytam. Annak azért örülök, hogy szerintetek sincs igaza a "menj szakemberhez" bőgőkórusnak a környezetemben...