Utálom, ha azt mondják nekem, hogy mindenkinek arra van... (beszélgetés)

Mondjuk ezesetben azért vannak ott, amit nem azért csinálsz, mert kell, hanem mert segítesz valakinek. És nem is csak az elengedhetetlen dolgokat.

De mondjuk én abban az esetben, ha nem lenne időm a saját dolgaimra, akkor biztos nem a szomszéd lelkét ápolnám, hanem a sajátomat, és ezt nem tartom önzőségnek. Olyan nincs, az életszükségleten kívül, hogy "KELL", ez az első, amit egy embernek meg kell tanulnia a saját érdekében.

Egyébként meg ha a saját életemből indulok ki, amikor a gyerek kicsi volt, pont ennyi feladatom volt, és sokaknak másoknak is. Ezt túl kell élni, ahogy más is mondta, később jobb lesz. Perzse, ha akkor is te hordozod a gyerekeket majd, ahogy ez most nagy divat, akkor sokkal nem leszel beljebb. És a "jó szívünket" is sokszor el kell engedni :DDDDDD

Most nagyon gyorsan nő a fű. És nem napra pontosan egy hét.

A telken szoktuk inkább kéthetente, de a háznál, ami lakatlan elszeretnénk adni, térdig érő fűvel még nehezebb lenne.( szerintem)

És nem egyszerre vágom mindenhol, nem is tudnám. Mert jó nagy területek. "körforgásban"

Ha elkelne a ház, akkor egy "gonddal" kevesebb.

És ügye ezekből sok szezonális. De igen ilyenkor össze szaladnak a hullámok néha és kimerült vagyok.

Jó lenne, ha más nem megszólna, hogy nem áll minden vigyázban itthon... Régen rendmániás voltam még nem volt "csak egy gyerekem" és a 3. emeleten laktunk telek nélkül. De akkor sem szóltam meg mást, hanem megkérdeztem, hogy segíthetek e v.miben.

Minden nap mosok, elpakolom a ruhákat, főzni általában két három napra főzök.

Most megyek is ...pihenni

A városszéli telken, gyümölcsfák, szőlőlugas, és veteményes van. Na meg egy kis virágoskert. A fű ott a kerítésen kívül és egy kisebb benti részen van.

A szomszéd néniknek vannak gyerekeik, de másik településen élnek. Az egyiknek, akinek most halt meg a férje két fia van, a másiknak két lánya. Szívesen segítünk nekik, az nem olyan nagy fáradtság, csak inkább csak az, hogy magányosak és nem lehet csak úgy odaadni nekik, amit megveszünk..."beszélgetni kell" nem szó szerint, hogy kötelező, de soksor kell mondanom, hogy mennem kell, mire eltudok indulni.

Van, hogy már úgy viszem el, hogy tényleg indulnom kell a gyerekért.

Nem panaszkodni akarok szeretem mindet, ami van... csak néha sok, főleg, ha inkább a gyerekekkel lennék, de menni kell locsolni.

Csak annyit szeretnék, hogy ne ítélkezzenek felettem olyanok, akiknek töredéke "feladtuk" van.

Én sem bántok senkit...

Ennyi valóban sok, ha nincs segítséged. Beszeljétek meg, például legyen a varosszéli kertben valami olyan, ami nem kapásnövény. Pl. lucerna, és kaszálja le, aki tudná állatoknak adni.

Munkahely szükséges rossz a szolgálati idő miatt, de mire nyugdijas lennél, akkor is inkább csökkentsétek le, nehogy egészség rovására menjen.

Szomszéd néniknek nincs hozzátartozójuk?

Sok ez,,nyilván.

Mégis sok minden van ebben amit lehetne egyszerűsíteni.

Viszont nem vagyok a helyedben te tudod mit hogyan,,gondold át.

Azt szoktam mondani, hogy tolom magam előtt a sz.rt...

A férjem három, én két műszakban dolgozunk.

Amikor a férjem éjszakás vagy délutános, akkor semmit nem tud segíteni. (max. boltba megy.)

A kisebbik gyerekünket heti három edzésre kell vinni és hétvégén egyik nap edzőmeccs.

(ha nem dolgozok, akkor ott a helyem!!!, nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy ha öreg koromban vissza gondolok, hogy nem voltam ott...)-és ez nekem is egy kikapcsolódás.

Kertes házban lakunk, ahol állandóan van mit csinálni.

Emellett vagy egy veteményes, gyümölcsös kertünk a város szélén, ott naponta meg kell legalább locsolni, de közben dudvát is kihúzgálom.

Két éve meghalt a mamám,(mellettünk lévő településen) akinek több mintegy évig ült a közjegyző a hagyatékin, úgy, hogy mindenben megegyeztünk és be sem mentünk. Akkor sokan megakarták venni, most semmi.

De így hetente három helyen kell füvet vágni.

A nagyobb gyerekünk kéthetente hétvégére jön haza és akkor főzünk, hogy legyen mit vinnie.

A kicsivel tanulni.

És ott a háztartás.

A szomszéd néniknek is bevásárolok, mert az egyiknek most halt meg a férje, a másiknak rákos a férje.

Nincs segítségünk.

Ha mind a ketten délutánosak vagyunk, akkor egy anyukát szoktam megkérni, hogy hozza haza az edzésről a kicsit.

Pedig igaz!

Mire nincs időd?

Szerintem is így van, a fontossági sorrend mindekinek más. Persze ez a nagy átlagra vonatkozik, és azért vannak kivételek.

Én is rengeteget hallottam, hogy nekem könnyű, és akkor megkérdeztem, hogy miért is? Én is dolgozom, gyereketet nevelek, főzök-mosok-takarítok, gondozom a kertet, sétáltatom a kutyát, és hajnalban kelek, hogy edzeni tudjak. Ilyenkor a nagy csönd volt a válasz...

Nincs időm, sokszor erőm mindenre, innen nezve igazad van.

Főleg, amikor a tennivalók mindegyike fontos és feltorlódnak.

Persze, lehet fontossági sorrendet felállítani, de mikor több a tennivaló, mint az idő, akkor fejvakarás van.

Pedig de! 3 műszakban dolgozom, napi 2 órát utazom. Van párom, háztartásom, barátaim, hobbim. A lakásunk rendben van, mindig van főtt étel is. Ezen felül mindketten eljárunk szórakozni (buli, rendezvények, családi összejövetelek, városnézés, túra, találkozók, éjszakai fürdőzés stb)

Élünk! Igaz kevesebbet alszunk, több a kv, a szabink is vészesen fogy, de még bírjuk! 😂

Közhelynek számít, de én is azt mondom, arra van időm, amire szakítok.

Többnyire lustaság, kényelem, érdektelenség van a mögött, ha valaki nem így gondolja. Kivételek persze vannak. Mondjuk betegség. De nem ez a jellemző. Leginkább kibújás valami alól, amihez az embernek nem igazán van kedve. Ilyenkor aki akar, talál kifogást, miért nincs ideje erre-arra.

Teljesen én sem tartom valósnak ezt a mondást.

Viszont a fontossági sorrend,szervezés,sokat segít.

Ha marad benned szusz:)