Minden munkát megunok 2-3 év után, miért? (beszélgetés)

Természetes, hogy ha valaki nem érzi jól magát egy munkahelyen, lépjen tovább amint lehetséges.

Viszont nem mindegy, hogy miért nem érzi jól magát: utálja a munkát, kollégá(ka)t, főnököt, egyebet. Azt írtad, hogy mindig az adott munkát untad meg. Erre már többen válaszoltuk, hogy találjad meg azt, ami érdekel, amit szívesen csinálnál, biztosan akad számodra is olyan. (Hacsak nem maga a munka büdös.) Én csak egyszer váltottam munkahelyet (s nem éreztem évtizedeken át történő rohadásnak egyiket se), mert nem voltam megelégedve a kapott feladatokkal, a munkakörrel. A kollégáimat nagyon szerettem, a mai napig tartom sokukkal a kapcsolatot. Az új helyen is jól kijöttem a munkatársakkal, főnökökkel, de egy idő után (úgy 2014 környékén) annyira megromlott a munkahelyi légkör, hogy home office-t kértem és kaptam, mert néhány undorító talpnyaló miatt nem óhajtottam másik munkahelyet keresni.

Szerintem egy önéletrajzban nem ellenszenves a sok munkahely, a sokféle munkakör; bár lehet, hogy ebben tévedek. Az életkor inkább lehet kizáró tényező. Képtelen vagyok megérteni, miért félnek a munkáltatók az idősebb, gyakorlott, tapasztalt munkaerőtől.

Jobb váltani nekem is, mintsem ugyanazon a helyen rohadni évtizedeken át.

A gond csak azzal van, hogy nem tesz jót az önéletrajzodnak és lehet egy idő után már nem vesznek fel sehová, főleg ha idősödsz. Nem csak rajtad múlnak a dolgok...

Ugyanígy vagyok. Én vállalkozó vagyok, 2 munkahelyem volt, 1 és 3 hónapig még érettségi után, de így is csapongok. Pl. 3 éve még szépségiparban utaztam, most építőiparhoz kapcsolódó dolgot végzek. Nem a sikertelenség miatt szoktam váltani, egyszerűen másban jobb/több lehetőséget látok, így több kedvet érzek, az köti le onnantól minden gondolatomat. Így tudok csak hatékony lenni.

Miért ne lehetne így élni? Én legalábbis nagyon boldogan élek így. :D

Van olyan munka is, ami mindig más. Ilyen a fordítás is, amit én csinálok.

Nemhogy megunnám, egyre jobban szeretem.

Lehet így élni, de nem érdemes. Valószínűleg még nem találtad meg azt, amivel szívesen foglalkoznál, amiben örömöd leled, ezért unsz rá az adott szakmára akkor, amikor elérkezel arra a szintre, amikor még gyorsabban fejlődhetnél. 3 év egy adott területen arra elég, hogy eldöntsd: akarod-e tovább csinálni, vagy nem érdekel a dolog.

Ha így folytatod, igazi Mekk mester lesz belőled: mindenhez értesz egy kicsit, de igazán semmihez.

Nem csak embere válogatja; szerencse is kell. Nekem szerencsém volt a számítástechnikával, amihez az alapot a matek szeretete adta. Az IT egyike azon területeknek, ahol időnként mást és mást, más és más, új eszközökkel kell csinálni. Nem lehet megállni, folyamatosan tanulni kell, így nincs esély a rutinszerűség miatti megunásra. De mindenhol van fejlődés, amit követni kell; viszont ha nem érdekel a terület, nem fognak érdekelni a kihívások és jön a depi.

Úgy látszik embere válogatja. Csodálom azokat akik 20-30 évig ugyanolyan motiváltan csinálják ugyanazt. Egy idő után minden munka rutinszerűvé válik és elveszti újdonság jellegét. Ilyenkor szoktam megunni.

A legelső munkahelyemen túl sokat vártam a váltással és idegösszeroppanást kaptam, emiatt 1 évet ki kellett hagynom és csak utána szedtem össze magam annyira, hogy új munkát tanuljak. Szóval szerintem arra is kell figyelni, mit mond a LÉLEK!

Más is van így ezzel.

Megunom 3 év után és beáll a depresszió, nem motivál már egyáltalán. Már 3x estem át a dolgon, mindig új szakmába fogtam, amelyek az elején motiváltak és hajtottak, de néhány év után, amikor már elérek egy jó szintet bennük, hanyatlik a motiváció és halálosan megunom.

Ez mitől lehet?

Lehet úgy élni, hogy néhány évente az ember szakmát vált?