Milyen egy kedves ember? (beszélgetés)

Van benne valami. Azt hiszem, mi akkor érezzük, hogy kedvesek vagyunk, amikor úgy teszünk valamit, hogy a másiknak örömet szerezzünk, és közben tudjuk, hogy amit teszünk, az plusz energiába kerül.

Ugyanakkor számunkra már akkor is kedves valaki, ha olyat tesz, ami jólesik nekünk.

Igen, biztos szubjektív ez is, mint a szépség:)

Igen, a férjem nekem is mindig ezt mondja a kávénál és egyebeknél: kedves vagy:) Pedig csak rutin.

Hallom, hogy jön ki reggel, akkor kiöntöm a poharába a kávét, megízesítem, nyomok rá habot és leteszem az asztalra, illetve hét végén beviszem neki.

Tehát rutin, ezt szoktam meg már 25 éve:)

Igen, a kollégák. Pl. a kedvenc kollégáimnak mindig az általuk kedvelt dolgot adom. Nem nagy valamit, pl. az egyik kollégámnak névnapjára vittem egy 200 Ft-os margarita pizzát, illetve ha veszek pizzát, akkor mindig veszek 1-2 szelet ilyet is és elviszem neki:) Ő pedig, ha látja, hogy rossz kedvem van, akkor tuti, hogy kifut a boltba és vesz nekem 1 tábla csokit:) Na, ez utóbbi már tényleg kedvesség, de tudom, hogy ez is azért van, mert nagyon kedveljük egymást és nem azért, mert kedvesek vagyunk egymással, hanem az egyéb tulajdonságaink miatt. Főleg a humor miatt:)

Na ugye? Te sem igazán kedvesnek érzed magad, pedig azt mondják rád, hanem inkább jól neveltségnek és egyebek:)

Elgondolkoztató amit írsz, és egyre inkább úgy vagyok vele, hogy szubjektív dologról van szó.

Rólam általában azt mondják, hogy kedves vagyok, pedig inkább jól neveltségnek, empatikusságnak, figyelmességnek gondolom ezeket a tetteket. De, mivel a másiknak jólesik, ezért azt mondja, hogy kedves vagyok. Pl. délután kávéztunk, férjem tévézett, én pedig odavittem neki. Erre azt mondta, hogy kedves vagyok, pedig csak figyelmes voltam, vagy még az sem, mert úgy voltam vele, hogy ízesítettem a teljes kávét, igazából csak kitöltöttem pohárba, nyomtam rá egy kevés tejszínt, és éppen mellé ültem.

Ugyanígy, lehet, hogy a kollégáid kedvességnek érzik azt, amikor megajándékozod őket.

Igen, értem miről beszélsz, de az ajándékot csak attól tartom kedves gesztusnak, aki számomra kedves.

A férjem természetesen azért vesz ajándékot, mert szeret, fontos vagyok neki.

És igen, jól esik, ha felköszöntenek a névnapomon vagy a szülinapomon, de ugye nem mindenki kedvességből teszi, hanem csak figyelmességből. Pont ránézett a naptárra és pont beszéltünk, stb.

Sokszor inkább zavarba ejtő az ilyen is, mint kedvesség.

Megint magammal jövök. AZ összes kollégámnak tudom mikor van a szülinapja és a névnapja, és fel is köszöntöm őket, pedig néhányat igazán nem bírok. Nem vagyok kedves velük sosem, és ekkor sem. Ez csak egy kis figyelmesség részemről, illetve van akivel szemben figyelem felhívás kivételes memóriámra:))) Látod? Én még ezt is tudom! Bezzeg te....Ezt gondolom közben. Tudom, hogy csúnya dolog, de csak ezt érdemli az illető.

Erre is volt példa utálatos kolléganőmmel. A névnapomra vett nekem csoki, de persze nem olyat, amit megettem.

Kaptam tőle hajkefét is, hogy a hosszú hajamat ne vékony kefével szárítsam, de ettől nem kedves.

Nekem a kedves ember általában egyfajta elfogadható hangnemben beszél, nem negédesen, nyalizósan, nem idegesen. Általában jókedvű. Érdekli, amit mondok és számomra is érdekes, amit mond. Tud viselkedni minden helyzetben, ami azt jelenti, hogy nem csak velem előzékeny, hanem másokkal is. Megkér, megköszöni a dolgokat vagy csak egyszerűen odanyom egy vicces kifejezést.

Egyébként én nem vagyok kedves:) Én inkább flegma vagyok, mert az én hangom nem képes kedves lenni és nem is illik hozzá a kedveskedés. Aránylag mély hangom van és rekedt is, és nem tudok nagyon játszani vele. Tehát elég hülyén hangzana az én számból a drágám vagy egyéb hasonló kedveskedés, ráadásul én nem vagyok olyan típus sem, aki a testi kontaktust elviseli bárkitől. Nem szeretem, ha megölelnek, megsimiznek, hozzámérnek. Én ezt nem tartom kedvesnek, hanem inkább tolakodónak tartom. Szeretem a közvetlenséget, de ne essen senki túlzásba. Ezeket csak attól tartom kedveskedésnek, aki nagyon közel áll hozzám.

Tegyük fel, szülinapod van. Ha a párod vesz neked valamit, nem feltétlenül kedves, mert vehet figyelmességből, meg csak úgy, "kötelességből". Ha nem vesz, akkor figyelmetlennek is lehet nevezni, van aki egyenesen lebunkózná.

De mondjuk egyik ismerősöd véletlenül megtudja, hogy szülinapod van, és megajándékoz, vagy csak írásban felköszönt, akkor mivel váratlanul ért, máris kedvesnek nevezed.

Egy üzenet az más, akkor valóban kedves volt:)

Nem tudom megfogalmazni, de abban biztos vagyok, hogy attól számomra nem lesz kedves valaki, mert elszalad venni nekem egy csokit.

Van egy utálatos kolléganőm, minden nap kimegy a bolt és ha szeretném, hozna minden nap csokit nekem, de ettől nem lesz kedves, hanem ugyan olyan paraszt marad mint volt.

Akkor szerinted mitől kedves valaki?

Szerintem nem kell, hogy mindenkihez kedves legyen. Vannak kedves cselekedetek, ezek lehetnek kedves szavak is. Ha pl. a párom küld egy üzenetet, hogy "hiányzol", már az is kedves, és azt mondom rá, hogy ő kedves volt, közben lehet, hogy rá 5 percre valaki felidegesíti, és mondjuk káromkodik egyet.

Attól kedves valaki, hogy ad valamit vagy tesz valamit?

Ha ettől lenne kedves valaki, akkor bizony nem sok ember lenne kedves vagy lehet túl sok. Az anyagyilkos is adhat valakinek valamit vagy tehet valakinek szívességet és még sem mondjuk rá, hogy kedves.

És a levelei is meghatóak...:D

"nélkülözhetetlen vagy, mint a citromsav-ciklusnak az oxál-acetát, vagy mint az EPAC-nak a CAMP.<3"

:)Tökéletes!:)

Egy fiú.Azzal,hogy van nekem.Amúgy is úgy néz ki,mint egy angyal:fényes az arca és arany a haja.:)

De hihetetlen kedves,ahogy bánik velem.Hu nagyon.Nem is tudok választani az eseményekből,hogy leírjam.Passz.:)

Veletek ki volt legutóbb kedves, és mivel kedveskedett? Ti kinek, mivel kedveskedtetek?

Velem most pl. a férjem volt kedves, mert mondtam, hogy ennék mogyorós csokit, és elment, hozott. Én pedig egyik gyerkőcnek kedveskedtem azzal, hogy főztem neki teát.

Azt hiszem, az a kedves ember, aki jó érzést tud kiváltani a másik emberből, vagy jó érzést okoz neki. Na, jól megmagyarul fogalmazok... :)

Szerintem is jó másoknak segíteni. Talán a túlzott kedveskedés az ami zavaró, ha nem tolakodóan csinálja valaki, akkor az pozitív.

Meg talán az igazán kedves ember azt is megmondja, ha valami problémát lát, csak éppen tapintatosan, kedvesen.

Velemenyem szerint a problemak nem tartoznak a munkahelyre, tehat nem visszuk oda es nem vetitjuk ki masokra; semmi kozuk hozza... tehat nem adom ki, nem ereztetem senkivel. Az embernek felul kell emelkednie az erzelmi-hangulati problemakon.

Otthon kellene hagyni a masra nem tartozo gondokat, problemakat. Mas ugysem olda meg helyettunk... de olyan jo maseval foglalkozni - ugyebar!!

Én nem tartom magamat kedvesnek.Sőt néha túl őszinte vagyok.A kedves emberektől kiráz a hideg főleg azoktól akikről te is írtál.

Volt már ilyen tapasztalatom:

"Vagy csak simán ő volt az, aki a főnöknél pletykákat terjesztett rólad, hogy kirugasson és megkapja a te pozíciódat."

Az emberek többsége kétszínű...

mindenkinek más...szerintem kedves, más szemében pokróc---valahogy találkozni kell a két ember stílusának,gondolkodásának.

A legjobb barátnőmet 5-6 napig utáltam,mint kiderült,ő sem szimpatizált velem,valamilyen vitával kezdődött a kapcsolatunk(erre én már nem is emlékeztem),ráadásul ő volt a főnök.Az a tény,hogy én vagyok a főnök,nem zavar,amíg nem hangoztatják,és nem tette.25éves töretlen barátság lett belőle,az alapokat az együtt töltött egy hónap alatt tettük le.

Az embereknek mézes-mázas hazugságok kellenek, nem őszinteség.

Igazából meg a "kedves" emberek mindig a legveszélyesebbek. Aki mindig mosolyog, aki mindig megválogatja a szavait, és mindig mindenki számára "szimpatikus". Mert ugyebár olyan a mesében sincs, hogy valakinek ne legyenek rossz napjai, problémái és miegymás. Csak ő egyszerűen mesteri szinten űzi a megtévesztést, és egy álarcot mutat a külvilágnak.

Aztán ugyanezen emberekről derül ki, hogy nem mellesleg a pincéjében x évtizede tart valakit elrabolva. Vagy csak simán ő volt az, aki a főnöknél pletykákat terjesztett rólad, hogy kirugasson és megkapja a te pozíciódat.

A mai világban őszinteségről siránkozik mindenki, de a többség annyira elidegenedett tőle, hogy ha ízelítőt kap belőle, személyes sértésként fogja megélni. De ez egyáltalán nem meglepő, hisz szintén az emberek többsége, még saját magának is képes hazudni egy életen át.

Ja, én az undok, rosszindulatú kategória vagyok itt.

A való világban pedig egy egyenes, őszinte ember, aki nem attól kedves, hogy kedves szavakat mondogat a környezetében, hanem attól, hogy a tetteim azt sugallják.

És ha itt lehámoznák sokan az általuk vélt rosszindulatú elképzelésemet, akkor rájönnének, hogy semmivel nem vagyok rosszabb az átlagnál, csak én nem nyalizok:)