Mikor szakítsunk? Honnan tudom hogy ez már nem szerelem? (beszélgetés)

Tudom, hogy alapvető dolgok, mégis mindig bízok abban, hogy változni fog valami... még nem érzem elég erősnek magam a szakításhoz... de közel vagyok hozzá.

Próbálok adni még a kapcsolatunknak egy újabb esélyt, most ezen "dolgozunk", hátha jobb lesz. De közel sem vagyok benne biztos, hogy én ezt hosszú távon folytatni akarom. Ugyanis vannak olyan durva dolgok, amiket az ember nem felejt... de ezt inkább nem is részletezném.

Köszönöm a tanácsokat. Mindenképpen próbálok vele beszélni a problémákról, s ha újabb nagyobb veszekedés lenne... továbbállok... ezt megfogadtam.

Olyan alap problémákat írtál le, amelyekkel nem lehet egy jó kapcsolatot fenntartani, szerintem.

Plusz elég rövid ideje is vagytok együtt ahhoz, hogy ilyen szintű problémákkal kelljen szembenézni...

Ha elnyomottnak, alárendeltnek érzed magad mellette, és vele sem erről, sem másról nem lehet beszélni, valószínű az évek során ez csak romlani fog...

Sziasztok! Én is hasonló cipőben járok. Sajna bizonytalan vagyok. Pár hónapja megromlott a kapcsolatom a párommal. 2 éve vagyunk együtt, 1,5 éve költöztünk össze albérletbe. Nem volt soha felhőtlen a kapcsolatunk, olykor-olykor voltak nagy veszekedéseink. Párom sokszor fenyegetőzött szakítással. Nem tudtam elengedni, de utólag bevallotta, ő sem gondolta komolyan.

Ha problémáról akarok vele beszélni, fel kapja a vizet és durcizik. Veszekedéskor mindig engem hibáztat. Úgy érzem sokszor, elnyom, alárendel a kapcsolatban.

Amióta sörözőt nyitott és benne mellékállásban én is szerepet játszok, más témája sincs velem, csak az üzlet, meg az ő tervei. Persze az mind szép és jó, de nem 32 évesen, amikor szerintem már lassacskán nem ártana a közös jövőnkről gondolkodni. Mert az üzlet van neki első helyen, de nem egy, amiket meg akar valósítani, aztán építeni lakást hitel nélkül... ami vagy nem lehetséges a mai világban vagy nagyon hosszú idő után. És csak eztán akar családot meg miegymást.

Nekem kicsit másak az elképzeléseim. Lehet, hogy túlságosan család-centrikus vagyok, de nem 35-40 évesen akarok családot. Persze nem tudni mit hoz a jövő.

A lényeg, hogy a jövővel kapcsolatban kicsit másképp gondolkodunk. Kell az anyagi háttér, de ő nem a családalapításra gyűjt... hanem még egy, aztán még egy üzletre...

A véleményetekre lennék kíváncsi.

Ha már a problémákat sem lehet vele normálisan megbeszélni (sosem lehetett) és a jövőbeli terveink sem egyeznek (főleg, hogy őt az nem érdekli, hogy én mit szeretnénk), érdemes folytatni ezt a kapcsolatot, vagy lépjek ki, hátha találok egy hozzám valót?

Helloka!

Nagyon nehéz volt az első napokban, meg persze még most sem könnyü. Olyan magányosnak érzem, nem találom a helyem, rossz amúgy nagyon. Nem erőltetek semmit, nem akarok nagyon ezen a dolgon agyalni, mert az csak rosszabb lesz. Azt gondolom majd az idő megmutatja jól döntöttünk e. Ha összetartozunk úgy is egymásra találunk majd.

Ilyenkor már elkerülhetetlen a ragaszkodás. És sajnos sokan nem tudjuk megkülönböztetni ezt a szerelemtől.

Én is úgy hittem, hogy bele fogok halni, ha elveszítem a kedvesem. Hát elveszítettem, és még mindig élek. :)

Igazából felfogás kérdése.

Ha nem érzed jól magad, és úgy gondolod, hogy talán még meg lehetne menteni ezt a kapcsolatot, akkor egy darabig hagyjátok békén egymást. Lehet, hogy buta tanács, nem célravezető, de talán így tudsz a legjobban mérlegelni, hogy hiányzik-e, és nem csak magadat sajnáltatod a veszteség miatt.

Bátyámék fél évig nem is beszéltek egymással, nem is látták egymást, semmi kapcsolat nem volt köztük.

Letelt a fél év, és szinte egyszerre írták egymásnak az sms-t, hogy jó lenne beszélgetni :) Rá fél évre már házasok voltak :)

tanács??

hát ez ellen az érzés ellen nem sokat tudsz tenni,úgy tűnik,hogy te még szereted őt... talán most kezd benned tisztázódni,hogy elvesztetted...

amúgy foglald le magad mással,meg járj el,ismerkedj stb...

Sziasztok!

Szakítottunk!!!:(

Pár nap gondolkodási időt adtunk egymásnak,és úgy döntöttünk legyen vége. Ez alatt az idő alatt megfordult a fejemben hogy vége is lehet, de hogy ennyire fog fájni azt nem gondoltam volna. De még mindig nem vagyok tisztában az érzéseimmel, hogy ez azért van mert annyira ragaszkodom hozzá??!! Egyszerűen fáj a gondolat hogy nem lesz már velem, hogy nem jön értem, hogy nem fogja meg a kezem. Ugyanakkor tudom hogy valami nem volt már olyan mint az elején. Meddig lesz ez ilyen rossz? Mit tanácsoltok hogyan vészeljem át ezt az időt?

Köszi

Sziasztok!

köszönöm hogy ilyen sokan válaszoltatok és próbáltok tanácsot adni!!!

Egyfolytában jár az agyam, gondolkodok, bár még mindig nem tudom igazán mi lenne a jó. Azt gondolom ha mind a ketten úgy döntünk hogy adunk egy esélyt a kapcsolatnak akkor nagyon fogok örülni mert azért nagyon sokat kaptam ettől a 4 évtől. Viszont ha szakítás lesz a vége, tudom egy darabig nagyon rossz lesz és fájni fog, de majd csak jobb lesz egy idő után. Majd jelentkezek hogy mi lett velünk.

hát,akkor te még érzel valamit iránta:)

beszéljetek az érzéseitekről,PONTOSAN....nem csak annyit,hogy te is érzed nem az igazi? ja én is érzem...

hanem rendesen,részletesen,aztán utána,ha kell tartsatok egy kis szünetet...bár az nem nagyon jó:D olyankor mindenki mindenfelé megy és ,ha kibékülnek,meg abból van a veszekedés,hogy kivel voltál?:XD

szóval nemtom....mondjuk akik 50 éve házasok sem szerelmesek már,csak szeretik egymást és ragaszkodnak a másikhoz.....de kinek mi,van aki hajtja az állandó szerelem érzést van aki nem...

amúgy egyik kapcsolat sem tökéletes

Elhasználódott a kapcsolata? Nálunk új, csillogó, figyelmes partnerre talál! Ne habozzon, ne gondolkodjon! Vágjon bele!

Félre a tréfát: Beszéljétek meg, hogy mit éreztek egymás iránt, valamint azt, hogy hogyan lehetne több időt együtt tölteni, jobban egymásra figyelni, újra közös élményeket szerezni. - Mármint ha akartok. Ha nem akartok, akkor szakítsatok. Akkor már ez nem szerelem.

De egy kapcsolat /és a benne lévő ember/ nem használati tárgy, főleg nem lenne szabad fogyóeszközként kezelni.

Az őszinteség, a jók és rosszak megbeszélése két irányba is elvihet. Vagy újra összehoz benneteket, vagy nyilvánvalóvá válik hogy vége.

És úgy akkor már nem is fáj annyira...

Meg se kérdeztük...

Mióta vagytok együtt?

Együtt laktok?

Ha a férfi távolodik, akkor nincs mit tenni.

Úgy érzem, te még szereted őt, de ő már téged kevésbé. Ragaszkodsz, de el kell engedned, mert megfojtod.

Talán már mást szeret...

Le kellene ülni megbeszélni mindent. És abból ahogy leírtad, nekem az jön le, hogy ezek szerint a bizalom is hiányzik...pont emiatt, mert "titkolóztatok" egymás előtt...

Persze az is megoldás ha időt adtok egymásnak...na de hova fog vezetni? És ha ő is akarja ezt a kis időt, akkor nála sem volt minden okés...ha érted mire gondolok...

Sok sikert, és attól ne félj hogy egyedül maradsz!

Akkor fogsz igazán megerősödni lelkileg...tapasztalatból tudom...

:o)))