Honnan tudod, hogy szerelem még vagy "csak" szeretet? (beszélgetés)

Köszönöm a válaszodat!

Folyamatosan dolgozom az ügyön.Hát ez az... nem mindig veszi a jeleket!

Megpróbálom én is kicsit más szemszögből nézni a dolgokat. Tudom,hogy a páromnak se könnyű,egész nap dolgozik a kánikulába,kipurcanva ér haza,én sem mindig kedvesen várom,sokszor tiszta ideg vagyok a manók miatt.

Jó lenne pár napot csak kettesben tölteni.

Egy picit én is várom már,hogy nőjenek a gyerekek!

:)

Mi 12éve vagyunk együtt a párommal,2gyermekünk van.

Hát...a szerelem már rég a múlté,sajnos!

Nálunk teljesen átalakult szeretetté,én sokáig még harcoltam érte,próbáltam újra "meghódítani",visszacsempészni a szerelmet,sikertelenül.

Ahogy mennek az évek,változunk,változnak a körülmények,változik a kapcsolat,anyagi helyzet,semmi sem olyan mint az elején. Egyszerűen nincs idő egymásra,vagy ha az lenne,már teljesen lemerültél,és hagyjon mindenki békén állapotban vagy.

Lehet nálunk az a gond,hogy nem egy irányba változtunk?!

Neki jó így,én meg...?

Na mindegy,irigylem azokat akik sok-sok év után is érzik a szerelmet (?) a Párjuk iránt,és életük végéig hűségben élnek egymással!!!

Nálunk talán az a gond,hogy nem

Szia! Na végre valaki megérti ezt.Már nem tudtam,hogyan írjam le,mert nem hiszik el.Hát bizony mi is úgy vagyunk,hogy megismertük egymást,és onnantól el sem váltunk.Vagy ő volt nálam vagy én ott.Hamar eljegyeztük egymást,és az esküvővel sem vártunk.Mindez 1 év leforgása alatt.Esküvő előtt együttéltünk pár hónapot.Ennyi.És ha még lehet szépíteni,most sokkal jobban érzem azt,hogy jó vele,hogy ő kell nekem:))

Nagyon sok boldogságot kívánok nektek,:) És bizony úgy ahogy leírtad,ha együtt dolgoznánk,mi is az íróasztalon kötnénk ki bíztosan:))DD

Ha azt mondom neked,hogy a bevásárlásnál a derekamat fogja,elhiszed? Vagy,hogy csókolózunk pl. a bevásárlóközpontba? Vagy a liftbe?Vagy a kocsiba? Na látod ezek olyan dolgok,hogy esetleg látni kell:)Igen a bizsergést nem kell előidézni,mert az vagy meg van,vagy nincs. Szerintem ez most mindkettőnkbe túl teng.És,hogy ezt minek nevezik most szerelemnek vagy szeretetnek,nekem tök mindegy mert nagyon jóóó.

Hát a főzés,az bizony nehezen is megy ha ott van,volt már palacsinta úgy sütve,hogy bizony egymással jobban elvoltunk foglalva,simogatás stb.,mint a sütéssel.Mondom ha megcsókol,vagy megérint beleremegek.Akkor mi ez??

Hát akkor nem kételkedek tovább, tényleg biztosan létezik ilyen (Ti vagytok rá az élő példák), csak nagyon ritka lehet. Azt hiszem ez a pár tagjainak vérmérsékletétől is függhet.

Összességében azt hiszem az a fontos, hogy jól érezzük magunkat a kapcsolatban, jól érezzük magunkat a társunkkal. És az őszinte öröm a másik arcán, mikor hazaér,vagy valahol véletlenül összetalálkozunk, mindent elmond. Remélem ez mindig így is marad köztünk, (még ha a bizsergés nálunk alkalomszerű is, nem folyamatos), és sosem fogok a "megkeseredett" nők körébe tartozni!

Ez igaz! A szeretetet nem lehet mérlegelni. Ha már ott tart a dolog, hogy mit adok-mit kapok velmerül, akkor eljön az ideje a kiadós beszélgetésnek, és az egymás felé fordulásnak. Mert akkor felborult az egyensúly, és akiben felmerült a mérlegelés nem érzi jól magát a helyzetében. De tényleg csak a gond kezdete, mert odafigyeléssel mindent vissza lehet billenteni, úgy, hogy eszébe se jusson az embernek mérlegelni.

Akkor jön megint az önzetlen szeretet.

És Rika1! Te sem mondod komolyan, hogy a férjed, ahányszor hozzádér, ugyanazt a bizsergést érzed?

Hogy tudsz így főzni, vagy elmenni vele bevásárolni. Ezek olyan hétköznapi dologok, amik annyira nem romantikusak, és én ilyenkor amikor kézenfogva bevásárolni megyünk egyáltalán nem az érintésével vagyok elfoglalva. Az megint más, ha este odabújok hozzá, és megsimogat, na akkor bizsrgek. De alapvetően ez egy hullámzó dolog. Mondhatni van úgy, hogy oylat tesz amitől a falra tudok mászni tőle, máskor a csillagokat is lehoznám az égről neki. Az én hangulatomtól (és az Övétől) és a körülményektől is függ, hogy épp milyen fokon ég a kapcsolatunk.

Cáfoljatok meg, ha ez nem igaz, és nálatok másképp van.

Igen, értem én, de nekem ez nem ugyanolyan, mint tizenéves koromban volt. ÉS hát hogy is lehetne. Én is változok, én is "megkomolyodtam". Ha olyan szerelmes lennék, mint tizenévesen, egyfolytában csak vele akarnék lenni, otthon meg folyton szexelnénk. Mert akkor még erről szólt a szerelem. Most többről szól a kapcsolat, együtt élünk meg mindent, kirándulunk, szeretünk, veszekszünk. Ez mind hozzánk tartozik.

Én mylyvel egyetértek, hogy elő kell idézni a biszergést. ÉS persze oda kell figyelni a kapcsolat ápolására, mert szerintem a szürke hétköznapokban csak így tudjuk megőrizni a varázst.

Azért is tettem fel a kérdést, mert én a baráti körömben (néhány éves házasságok, pici gyerekek, vagy még azok nincsenek), boldog embereket látok, de egyikükön sem azt látom, hogy "ÚGY" szerelmesek egymásba. Persze, szeretik egymást ez látszik rajtuk, és mindent megtennének a másik felükért. ÉS a mi kapsolatunk is ilyen. Viszont itt beleolvasok egyes fórumokba, és azt látom tele van lobogó, érzelemmel túlfűtött szerelmes nyilatkozatokkal. És most nem a tinikre és az egy-két éve együttélőkre gondolok. Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy a mi kapcsolatunkka valami baj lehet? Mert egyébként elégedett vagyok az életünkkel, szeretem a férjem, és ő is engem, és mondhatni pörgős életet élünk. És el sem tdnénk képzelni egymás nélkül.

De van ettől lángolóbb, tényleg egyfolytában szerelmes kapcsolat?