Mik a tapasztalatok a korai angolnyelv-tanulásról? (Állítólag már 3 hónapos kortól fogékonyak a picik a tanulásra.) (tudásbázis)

Szia Karbau,

Engem erdekelne, hogy hogy csinaltad. Te is beszelsz 4 nyelven?

Loni, hálás köszönetem Neked! :)

Nagyon megnyugtatott, amit írtál.

Szerintem saját babád miatt ne aggódj. A gyerekek sokkal többet tudnak, mint mi az gondolnánk. Még az is lehet, hogy majd néhány év alatt kenterbe ver téged németben. :)

Ahogyan írtad, a gyerekek csak az oviban sajátították el a nyelvet. No meg a játszótéren.A baráti társaság is magyar, illetve van egy kis barátnője, ő is magyar.

lehet, a példában leírt kisgyereknek nem a nyelvvel volt gondja elsősorban. Lehet, azt za iskolát, közösséget nem szerette. Lehet, hogy rögtön az elején valami rossz dolog érte, és ez jócskán megcsapta az önbizalmát. Magyarországi barátnőm elvite oviba akislányát. A gyerek szenvedett, hisztizett, semmit nem volt hajlandó csinálni az oviban. Gyakorlatilag ült a sarokba. Néhány hónap múlva a barátnőm átvitte a kislányt másik oviba. Onnan meg haza sem akart jönni. A mai napig nem tudjuk, mi volt a gondja a másik ovival.

Nagyon köszönöm, hogy ezt leírtad! Megnyugtató, hogy akkor a társaival az épp aktuális szintjén megérteti magát! Tehát az óvodán, iskolán kívül nem voltak svájci tájszólású környezetben, ha jól értettem... (Pl nagymama, bébisitter vagy hasonló.)

(Azt viszont nem értem, hogy a példámban leírt 2. kislány hogyhogy nem értett semmit a tananyagból, nem kommunikált társaival, amikor mellesleg velük járt oviba is...Az új iskolában állítólag nincsenek gondjai. Az infók róla egyébként a tanárnőtől (sógornőm) származnak.)

Nem ugyanaz a helyzet, de csak ez van a tarsolyban:

Sógornőmék Svájcban élnek, mind a két gyermekük kint született. Apu és anyu folyékonyan beszélik az irodalmi németet, a svájci németet még most sem mindig értik. Otthon nem beszélnek a gyerekekkel németül, mert nem akarják, hogy az akcentusukat is megtanulják. A nagyobbik gyermek hat éves korára profin beszéli a magyart, az irodalmi németet és a svájci németet is. Már van úgy, hogy ő tolmácsol anyunak, aki ugye csak nehezen érti a svájci németet.

A kisebbik gyermek szégyenlősebb. Nem beszél németül egy kukkot sem. Mint kiderült, hogy a szülők előtt. A múlkor meglesték az oviba, és ott már mondja a magáét. Nem sokat, de pont annyit, hogy a társakkal tudjon kommunikálni.

Szerintem egyelőre csináld úgy, ahogy eltervezted, ahogy életszerű. Azután meglátod, hogy a gyermek mire fogékony.

Bocs, kétszer küldtem el...

Kimaradt, hogy az első kislány most már folyékonyan beszél az iskolában (csak magyarul nem szólal meg), tehát szerintem csak átmenetileg a többnyelvűség "káosza" okozta, hogy későn kezdett el beszélni.

Osztrák apuka, nagyon erős tájszólás, várostól 40 km-re lakunk, és most jön a baba, ezért kíváncsi vagyok mások véleményére!

Németül folyékonyan beszélek (a hétköznapi témákban), 25-27 éves koromban (2 év alatt)sajátítottam el. Próbálom a tájszólást is (4 éve), de sok olyan hang-szó van, amivel szerintem gyerekkoromban kellett volna megismerkednem... így kifejezetten "csak amikor idő van rám" tanulgatom, egy-két kifejezés megy...

Eredetileg úgy terveztem, hogy gyermekünkkel apa tájszólásban, én magyarul, 2-en egymással pedig valószínűleg főleg németül beszélünk (míg teljesen megtanulom a tájszólást).

DE: 2 magyar nő él ebben a faluban. Egyikük anyanyelvi szinten beszéli a tájszólást, így otthon is így beszélnek (de gyakori vendég a magyarul beszélő nagymama), mégis, egyetlen lányuk csak 4-5 évesen kezdett (tájszólásban)beszélni! Most iskolás, magyarul állítólag mindent ért, de még egy szót se beszélt!

Másik magyar nő hozzám hasonlóan németül folyékonyan, de a tájszólást nem beszéli, és a tanárok javaslatára (!) vette ki a helyi iskolából fél év után a kislányát (mivel csak ekkor talált új munkahelyet a 40 km-re lévő városban, hogy olyan iskolába járhasson a gyerek, ahol magyarok is tanulnak). A kislány nem értett semmit, és társaival sem tudott kommunikálni.

Szóval... nem szeretném kitenni gyermekemet ilyen lelki stressznek, és még ha 14 éves korára folyékonyan beszéli is mind3 nyelvet, nem mindegy, hogy éli túl ezt a "kavarodást"...

Kíváncsi lennék szakember és tapasztalatból beszélők javaslatára is!

Köszönöm.

Osztrák apuka, nagyon erős tájszólás, várostól 40 km-re lakunk, és most jön a baba, ezért kíváncsi vagyok mások véleményére!

Németül folyékonyan beszélek (a hétköznapi témákban), 25-27 éves koromban (2 év alatt)sajátítottam el. Próbálom a tájszólást is (4 éve), de sok olyan hang-szó van, amivel szerintem gyerekkoromban kellett volna megismerkednem... így kifejezetten "csak amikor idő van rám" tanulgatom, egy-két kifejezés megy...

Eredetileg úgy terveztem, hogy gyermekünkkel apa tájszólásban, én magyarul, 2-en egymással pedig valószínűleg főleg németül beszélünk (míg teljesen megtanulom a tájszólást).

DE: 2 magyar nő él ebben a faluban. Egyikük anyanyelvi szinten beszéli a tájszólást, így otthon is így beszélnek (de gyakori vendég a magyarul beszélő nagymama), mégis, egyetlen lányuk csak 4-5 évesen kezdett (tájszólásban)beszélni! Most iskolás, magyarul állítólag mindent ért, de még egy szót se beszélt!

Másik magyar nő hozzám hasonlóan németül folyékonyan, de a tájszólást nem beszéli, és a tanárok javaslatára (!) vette ki a helyi iskolából fél év után a kislányát (mivel csak ekkor talált új munkahelyet a 40 km-re lévő városban, hogy olyan iskolába járhasson a gyerek, ahol magyarok is tanulnak). A kislány nem értett semmit, és társaival sem tudott kommunikálni.

Szóval... nem szeretném kitenni gyermekemet ilyen lelki stressznek, és még ha 14 éves korára folyékonyan beszéli is mind3 nyelvet, nem mindegy, hogy éli túl ezt a "kavarodást"...

Kíváncsi lennék szakember és tapasztalatból beszélők javaslatára is!

Köszönöm.

Sajnos, nekem nincs semmi tapasztalatom.... :( Csak érdekel engem is a téma, hogy ha majd egyszer lesz gyermekem, érdemes-e már két-három éves korában angolra "járatni"?

Szerintem a nyelvtanulásban is, mint olyan sok másban is, az az érvényes, hogy ahány ember(gyerkőc), annyi féle-fajta tapasztalat.

Szia! Koszi a cikket, kesobb mar megtalaltam en is, de jo hogy bemasoltad, legalabb mas is lathatja! Erdekes volt a cikk, de en egy par dolgot a tapasztalatommal megcafolnek.

1."Ezért a kisgyermekek nyelvtanítása különleges szakértelmet és speciális módszereket igényel. "

Az en gyerekeim kulonleges szakertelem es spec. modszerek nelkul tanultak meg angolul es csehul egyarant. A korulottuk beszelt nyelveket szinte egyik naprol a masikra kezdtek el beszelni, es itt most nem tulzok. Meg most is emlekszek,hogy 2 eve mikor Csehorszagba koltoztunk a kisfiam(akkor 4 eves) egyaltalan nem beszelte a nyelvet, en probaltam neki segiteni,mondogattam a targyak nevet csehul. 3 honap mulva ott tartottunk,hogy nem ertettem meg a gyereket, mert jobban beszelt mint en, mindez spec. modszerek nelkul.

A masik dolog aminek az en tapasztalatom ellentmond az az,hogy "minel tobb idot tolt a gyerek angol kornyezetben, annal gyorsabban tanul meg angolul". A cikk szerint ez hiedelem, szerintem nem.Hiaba probaltam 3 eves kislanyomat ravenni az angol beszelgetesre, nem ment. Oktoberben kotoztunk ki E.-Irorszagba, es most mar o is egyre ugyesebben beszelget angolul, amig otthon csak ures szemekkel nezett ram.

En most nem azt mondom,hogy mindeki kezdje el tanittatni a gyereket egy idegennylevvel amint lehet, de az biztos,hogy en semmi negativumot nem latok abban,ahogy az enyemek megtanultak!

Igaz, azt is hozza kell tennem,hogy mi nem Magyarorszagon elunk, es akar akartuk, akar nem,de az angolt meg kellett tanulnunk. Mindemellett viszont fenntartjuk a magyar es a cseh nyelvet is, minden gond nelkul, es azt is tudom,hogy nem en vagyok az egyeduli hasonlo szituacioban.

Pedig ott van....

Idemásolom:

Hiedelmek és téveszmék a kisgyerekek idegennyelv-tanulása körül

Mik a legfontosabb szempontok a kisgyerekek nyelvtanulásánál, amelyeket mindneképpen ismerned kell ahhoz, hogy a legjobb döntést hozhasd gyermeked érdekében? "Ó, a gyerekeknek könnyű! Ők sokkal gyorsabban tanulnak meg egy nyelvet, mint a felnőttek." "Kiejtés! Nekem már úgyis mindegy! A gyerekek azok mások. Ők akcentus nélkül képesek megtanulni a nyelveket, míg nekünk, felnőtteknek ez már lehetetlen." "A gyerekek olyanok, mint a szivacs. Hipp-hopp felszívják magukba a nyelvet!"

Fogadok, már te is sokszor hallottad vagy mondtad a fenti mondatokat, de soha nem gondoltad volna, hogy ezek tudományosan alá nem támasztott állítások és valójában nem mások, mint HIEDELMEK.

Hiedelmek - segítenek vagy akadályoznak?

Ezzel a cikkel azokat a hiedelmeket leplezem le, amelyek akadályozzák gyermekeink hatékony nyelvtanulását. Vannak szinte évtizedek, de talán évszázadok óta magunkkal cipelt téveszméink, amelyeket eszünkbe se jut megkérdőjelezni, hasonlóan ahhoz a tényhez, mint, hogy ha esik az eső, akkor esernyőt viszünk magunkkal.

Annyira természetesnek vesszük őket, hogy bár tapasztalataink szerint gyermekeink nyelvtanulása a legtöbb esetben hatékonytalan, sőt néha eredménytelen, mégsem jut eszünkbe megkérdőjelezni őket.

Ilyen kőbe vésett igazságként élnek bennünk olyan téveszmék, amelyek nem kímélik a pénztárcánkat sem, és megakadályoznak bennünket abban, hogy nyelveket jól beszélő gyermekeket neveljünk.

Ezért elhatároztam, hogy most lehúzom a leplet a legnagyobb téveszmékről, és azokat közzé teszem számodra, hogy a lehető legjobb döntést tudd meghozni gyermeked nyelvtaníttatásával kapcsolatban.

1. Hiedelem - A gyerekek könnyen és gyorsan tanulják meg a nyelveket

Ezt a hiedelmet nagyon gyakran és sokféle formában lehet hallani. Sokan azt tartják, hogy a gyerekek azért tanulják könnyebben a nyelveket, mert az ő agyuk még sokkal "rugalmasabban reagál".

A kutatások azonban azt mutatják, hogy nem a biológiai, hanem inkább a pszichikai és szociális tényezők azok, amelyeknél különbség van a gyerekek és a felnőttek nyelvtanulása között. A gyerekek általában nagyobb motivációt éreznek, hogy beszéljenek társaikkal a játszótéren és az iskolában, mint a felnőttek, akik munkájuk során rutin jelleggel használják a többnyire egy adott témára korlátozva megtanult mondatokat és kifejezéseket.

A gyerekek azonban rövidebb és egyszerűbb nyelvezetet és kisebb szókincset használnak, mint a felnőttek. Ezért egy gyermeknek általában nem kell annyit tanulni, mint egy felnőttnek, hogy kommunikálni tudjon társaival egy adott nyelven. Innen származik tehát ez a hiedelem, hogy a gyerekek gyorsabban tanulják meg a nyelveket, habár a kutatások során végezett vizsgálatoknál - mind a formális, mind az informális beszéd vizsgálatánál - a felnőttek jobban teljesítettek a gyerekeknél.

Mit jelent ez egy szülő és egy tanár számára?

1. Ez azt jelenti, hogy a tanároknak és szülőknek nem szabad túlzott elvárásaiknak lenni a nyelvet tanuló kisgyermekekkel szemben.

2. Továbbá, tudomásul kell vennünk, hogy a nyelvtanulás éppen olyan nehéz egy kisgyermeknek, mint egy felnőttnek. Sőt, valójában nehezebb is lehet, mert a gyerekeknek nincs még meg az a memorizálási technikájuk és egyéb más tanulási stratégiáik, mint a nagyobb gyerekeknek, vagy a felnőtteknek.

Ezért a kisgyermekek nyelvtanítása különleges szakértelmet és speciális módszereket igényel.

2. Hiedelem - A gyerekek bátran mernek beszélni, és nem jönnek zavarba, ha hibát ejtenek.

A tapasztalat szerint a gyerekek sokszor még félénkebbek és könnyebben zavarba jönnek egykorú társaik előtt, mint az érett felnőttek. Erre nagyon oda kell figyelnünk, mert ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, könnyen megakadályozhatjuk a gyermek eredményes nyelvtanulását.

Veszély! Ha az idegen nyelv használata kellemetlen szituációkhoz kapcsolódik a gyermeknél, könnyen elérhetjük, hogy nem akar majd megszólalni az adott idegen nyelven, sőt más nyelvek tanulásának útját is elvágjuk ezzel előtte.

3. Hiedelem - Minél kisebb egy gyermek, annál jobban tudja elsajátítani az idegen nyelvet.

"Minél előbb elkezdi egy gyermek a nyelvtanulást, annál jobban fogja tudni a nyelvet."

Ezt az állítást azonban nem támasztják alá a kutatások.

Egy tanulmány, amelyet 17 ezer franciául tanuló gyermek körében végeztek Angliában, azt mutatta, hogy azok, akik az iskoláskor elején kezdték el a nyelvtanulást, jobban teljesítették a tesztet, mint azok, akik egészen kicsi korukban kezdték el (Stern, Burstall, & Harely, 1975). A kiejtés elsajátítása az egyetlen olyan szempont, amelynél a "minél kisebb a gyermek, annál jobb" hipotézist alátámasztják a kutatási eredmények.

A tanulmány azonban arra is kitér, hogy a gyermekek kiskorban történő találkozása egy idegen nyelvvel, továbbá idegen nyelvű környezetben való élése pozitív hatással van a későbbi kommunikációs készségük kifejlődésére.

Magyarul, érdemes az egészen kis gyermeket egy idegen nyelvi környezetben nevelni, de ne legyenek nagy elvárásaink, a nyelvtanulás oroszlán része csak kisiskolás korban kezdődjön!

4. Hiedelem - Minél több időt tölt a gyermek egy angol nyelvű környezetben, annál gyorsabban tanulja meg a nyelvet.

Ha azt gondoljuk, hogy ha a gyermek minél több időt van kitéve annak, hogy angol beszédet halljon, annál gyorsabban tanulja meg használni azt, akkor tévedünk. Ahhoz ugyanis, hogy a nyelvet megtanulja egy gyermek, szisztematikus módon, mindig a gyermek adottságaihoz és tudásszintjének megfelelően, a gyermek tempójában haladva kell megismertetnünk azt vele.

Összefoglalva tehát akkor:

a gyerekeknek

sokkal hosszabb időre van szükségük és

nehezebb számukra a nyelv elsajátítása,

mint ahogyan azt a legtöbb szülő vagy tanár gondolja.

Éppen ezért át kell gondolnunk, hogy milyen elvárásaink vannak, illetve legyenek gyermekeinkkel szemben.

A kutatások eredményei alapján egy biztosan elmondható, hogy a hatékony nyelvtanításhoz és nyelvtanuláshoz újra kell gondolnunk módszereinket és olyan új, máshol kipróbált és bevált módszereket kell bevezetnünk, amelyek figyelembe veszik a gyermek nyelvtanulásának valódi mechanizmusait, és így eredményesebb és maradandóbb nyelvtudással vértezik fel gyermekeinket.

Referenciák:

The optimal age to learn a foreign language. Modern Language Journal, 53, 334-341

Asher, J.J., & Price,B.S. (1967). The learning strategy of a total physical response: Some age differences. Child Development, 38, 1219-1227

McLaughlin, B. (1984-1985) Second language acquisition in childhood

Penfield, W., & Roberts, L. (1959). Speech and brain-mechanisms. Princenton, NJ: Princenton University Press

Genesee, F. (1981) A comparison of early and late second language learning. Canadian Journal of Behaviour Science, 13, 15-127

Stem, H.H., Burstall, C., & Harely, B. What kind of English is needed? Journal of Education, 164, 1434-56

Alkér Orsolya, aranyfa.hu

Sziasztok,

tolmácsok és fordítók társaságában élek. Egyikük történetesen a férjem és gyermekünk apja. Az ő véleményük szerint és ma már én is ezen az állásponton vagyok, hogy ha nem vegyes házasságba születik a baba, hanem két, azonos anyanyelvű szülőhöz, nem kellene forszírozni az idegennyelv tanulását. Először magyarul tanuljon meg helyesen. És minden további csak ez után jöhet. Mi így látjuk jónak.

Van egy, a gyermekek tanulásával foglalkozó oldal. Remélem, nem reklám, ha kiíroma címét:

aranyfa.hu

Olvassátok el, érdekes, amit ír a korai idegennyelv-tanulásról.

Sziasztok!

Nekem a következő kérdésem lenne. Kisfiam 13 hónapos, még nem beszél, De a barátnőm, akinek felsőfokúja van angolból, és középfokúja németből szívesen eljönne és tanítaná a gyereket. Heti 3-szor 3 óra. Ez elég lehet, vagy inkább még többet kellene rászánni.

Eredetileg nem akartam, de én aki 12 éve tanulom az angolt, tudom milyen rossz későn elkezdeni. Sajnos nekem semmi érzékem nincs a nyelvekhez, másban vagyok jó (számvitel, pénzügy, statisztika) de véleményem szerint sokat számítana, ha nem csak anyanyelvén beszélne.

Szia!

Jól írtad, hogy a külföldi nyelvtanulást nem lehet összehasonlítani az itthonival.

Amúgy szerintem a nyelvérzék = memória + kombinációs készség, egyik sem a gyenge tanulóknak van.

Én csak azért hoztam fel a hugom példáját, hogy aki eszes, az tökélyre tudja vinni 4 év alatt is.(Meg persze elszán, bátor, nem szégyell dumálni, stb.)

Szia!

Az hogy valaki milyen könnyen tanul meg egy nyelvet, nem azon múlik hogy mennyire "észlény".

A nyelvérzék sokat számít, de ez egy teljesen külön dolog, lehet hogy valaki nagyon nehezen tanul nyelveket, viszont matekzseni stb, és persze fordítva.

Én tapasztalatból mondom, hogy minél előbb elkezd az ember nyelvet tanulni, annál jobb.

Nekem a szüleim annó Némteországban kaptak állást, kimentünk 5 évre, 4-5 éves voltam. Ott jártam iskolába, anyanyelvi szinten beszélem, itthon sosem tudtam volna úgy megtanulni, sőt, megkockáztatom hogy ha 10 évvel később kerülök ki, akkor sem lenne ilyen tökéletes a dolog.

Persze, alapvetően más mint az itthoni nyelvtanulás, de hiába tanul lassabban az akinek nincs olyan jó nyelvérzéke, még mindig sokkal több "ragad rá" így,fiatal korban szinte játszva, mintha az anyuka úgy gondolván hogy a gyereke nem egy "észlény", nem járatja sehova, hanem majd később, tizenévesen küszködik majd a gyerek, ugyanis ma a minimum amivel értelmes állást lehet kapni 1-2 nyelvvizsga.