Mihez kezdjek az exemmel? (tudásbázis)
egyszeru felejtsd el orokre!nincs ennel job megoldas hidd el!
hu-hú de "kihoxa-ztam" ma magam! holnap már talán érdemes lenne valami hasznosabbal foglalkozni! sakuchery asszem egy hullámhosszon vagyunk!:D
Ez nem volt semmi:D egyszerre ugyanazt irtuk:)
na most már talán rám férne egy leb*szás, hogy hagyd már abba a nyikorgást és menj aludni!:(
Akkor a legjobb amit most tehetsz, hogy elmész aludni.Holnap új nap:)
szombaton vesztünk össze, ma van hétfő-talán még nem a világ vége, hogy eddig nem keresett...
próbálnám, csak félek. azt sem tudom hirtelen mit mondanék neki...össze vagyok zavarodva teljesen...
én sem szeretek ravaszkodni, nem is tudok, bevallom, de abban igaza van, hogy lehet jobb lett volna, ha nem mondok el semmit az exnek, amit a családjától "kaptam". bár ha csak nyelek és nyelek, a végén én robbanok. a másik, hogy ha nem neki, akkor kinek mondjam el?egyedül meg 4-5 ember ellen...bonyolult ez az egész!!!
Ha hibáztál javítsd ki:) Tedd rendbe.
Az 56-ossal semi probléma nem volt.Teljesen normális dolog.
biztos, hogy nem az én hozzászólásomra gondolsz? (56) azt sem tudom, hogyan kell "kukázni". őszintén szólva sok mindent törölnék, kicsit szégyellem magam.
Nincs mit, maximum annyit, hogy egy ilyen számító embertől ha pasi lennék menekülnék.De nő vagyok, így mivel te még nagyon az elején vagy a dolgoknak, ezért szóltam, hogy ne dőlj be az ilyen beszédnek.Mert ez minden csak nem követendő példa.
légyszi ezt egy kicsit fejtsd ki!
Az 55-ös hozzászólást kukáznám, ha a helyedbe volnék, mert csak rafinált számítás nem több.
na mindegy. a következő fórum témám sz.tem az lesz, hogy: érezte-e itt már valaki, hülyének magát, mert elkapta a hév és túl őszintén kitárta az érzéseit? vagy ilyen már volt?:S :D és ezt most függetlenül a válaszaitoktól gondolom így, szóval légyszi senki ne sértődjön meg.
Csakis úgy sikerült volna normális kapcsolatot kialakítanotok, ha Ő feltétel nélkül bízott volna benned és sokkal mélyebben kellett volna szeretnie, hogy ne tudják őt befolyásolni.
Neked viszont ki kellett volna vetkőznöd magadból, és teljesen odaadóan, kedvesen elfogadni az ő tanácsait, ötleteit. Attól még hogy engedsz neki, még tudod őt irányítani és a céljaidat elérni! Ehhez viszont "rafináltan" kell picit viselkednie egy nőnek. Soha nem szabad szidni azokat, akikről úgyis tudod, hogy beleszólnak az exed életébe - ő elfogadja őket, bár tudja, hogy nem biztos,hogy igazuk van - de ez volt eddig az ő éltete.
Neked ezt a kötődést kellett volna ügyesen a magad oldalára fordítanod. Gondolkodj rajta, hogy mit tudtál volna csinálni, mi lett volna a jobb, ha nem úgy válaszolsz,ahogy...
Nem feltétlen végleges ez a szakítás, ha szeret, akkor fog jelentkezni - és akkor neked kell iszonyú türelmesnek lenned, és bármit mond, ne húzd fel magad, ne tégy senkire sértő megjegyzést (mintha a világon senki sem lenne rajtatok kívül, azt az érzést tudatosítsd magadban, akkor sikerülni fog).
Szorítok, hogy tudj "számító" lenni és meg tudd tartani őt, ha jelentkezik. Ha egy nő szeret, akkor sok mindent képes magán megváltoztatni, nem a jellemedet, hanem azt, ahogy kimutatod, ahogy elmondod...a tálaláson nagyon sok múlik!
A befolyásolható nehezebben döntsön,
a céltudatos pedig lassítson.
az a baj velünk, hogy ő nagyon befolyásolható én meg túlzottan céltudatos vagyok és nem engedek. csak ezt a kettőt nem tudom, hogy hogyan lehetne összeegyeztetni...
mert az anyja állandóan szapulja és már megszokta, hogy ilyenkor menekül. és eddig egyet is értett velem mindenben, amiket ott leírtam, csak rendszeresen tömik az agyát a hülyeséggel.
akinek tényleg van kedve egy kicsit velem beszélgetni erről (vagy ha másról annak is örülnék), vagy tanácsot adni, az legyen szíves és olvasson bele a naplómba (nem hosszú), mert úgy talán könnyebben átlátja a helyzetemet. Tudom fura, hogy idegen emberektől kérek ekkora segítséget, de jelenleg nincs senki, akihez fordulhatnék.
Közben elolvastam a naplódat. Olvasd át te is, és rájössz, hogy mi volt a gond: nem volt hozzád őszinte. Miért nem beszélte meg, hogy mi a gond? Akkor, amikor a probléma adódott, nem pedig hónapok múlva, amikor veszekedés van köztetek.
Ha erről le tudna szokni, hogy kimondja akkor és azt, amit szeretne, akkor most nem kellene neked kétségek közt lenned.
Mitől tartott, miért nem beszélt nyíltan veled? Mi gátolta meg, hogy elmondja a véleményét, az akaratát, hogy meg tudtátok volna beszélni?
Nem félek attól, hogy nem találnék új pasit. És szépnek érzem magam, nem hanyagolom el a külsőm. Egyszerűen csak aktuálisan most ez annyira fáj, hogy azt el nem tudom mondani.
Elnézést kérek az utolsó hozzászólásomért. Ki vagyok borulva.
További ajánlott fórumok: