Újra kezdenénk az exemmel, de nagyon félek! (beszélgetés)

Jajj,nagyon kész van tőlem.

Majdnem élni nem hagytam szegényt

Nem akarok senkire mutogatni,vagy bármi,de sajnos valóban otthon roszsul látott példát követtem.

Voltam ma orvosnál,kértem segítséget

Kezd kirajzolódni a dolog

És most egyszerűen élvezem,hogy mindennek ellenére itt van velem,és bár hosszú út áll előttünk,tudom,hogy jó lesz.

Olvasom ám a könyvet 😊

Inkább változok.

Már jó úton vagyok,és ezt ő is látja.

Rájöttem,hogy nem kell rágörcsölni az egészre,mert ha szeret,és tényleg szeret,akkor mindegy mit teszek.

Most sodródok,olvasom a könyvet és várom,hogy újra találkozzunk.

Köszönöm,hogy tényleg ennyi kedves hozzászólás érkezett.

Hálás vagyok!

Igen, általánosságban elmondhatjuk, hogy minden és mindenki változik. A fórumindító is. Csak a párkapcsolati viselkedése nem fejlődött. Nem tanult az előző kapcsolatából. Az is a viselkedése miatt szakadt meg.

Lehet tudatosan is változtatni ezen.

Nagyon tetszik, hogy bevállalod, hogy alapvetően te sárkánykodtad szét a kapcsolatot. A bátrak erénye bevallani a felelősségüket.

Én a helyedben nem görcsölnék, nem akarnám újra kezdeni, főleg nem tudományos alapokra helyezve, teszteket kitöltve. Az a könyv, amit ajánlottak neked, nagyon jó. Olvasd. Ismerkedj magaddal, csendesedj le, és csak élvezd a társaságát.

Ne győzködd magad, hogy ő a neked való, és az élet csak vele jó. Lazulj, mielőtt a nagy erőlködésben megint elrontod. Ezúttal azzal, hogy nagyon tudományosan szeretnél megváltozni, és jó kapcsolatot építeni.

Azt meg egyszerűen bízd rá, hogy ad-e még egy sanszot. Azt írod szeret, hiányzol neki, tehát valószínűleg nyitott. De a pasik - mondjuk szerintem minden értelmes ember - a falnak megy a csesztetéstől.

Szeretnél megváltozni, oké, sikerülni fog. Folyamatosan változunk, de akkor figyelj magadra. Amikor kezdődne a csesztetés, állj meg, számolj háromig.

Elmehetsz külföldre, de oda is magaddal viszed magadat ;)

Voltam ilyen, de nagyon régen. Neked nem kellene kapcsolat. Pár év egyedüllét, egyedül élés, és megtanulnád magad elfogadni, csak magadra számítani, türelmesnek és megêrtőnek lenni. De főleg feltalálni magad egyedül is. Tudod mi a bajod? Unatkozol, nem tudod magad egyedül jól érezni, ezért mástól várod az impulzust. Higgadj le és hagyd abba ezt! Ciki, érted? Egy felnőtt nő nem viselkedik így! Legyél egy kicsit másokra is belâtással, és ne legyél önző!

Külön élve is ilyen lennél, ha nem rosszabb. Ne mutogass anyukádra!!!! Te egy másik ember vagy, neked van egy külön személyiséged így ha rosszat látsz, el tudod dönteni, hogy szerinted az rossz-e vagy sem. Lehet ám úgy is, hogy azt mondod magadnak: na én ilyen nem leszek és nem csinálod ugyanazt. Tudatosság! Kezdd el! Nem 2 éves vagy aki mindenkit leutánoz.

Ismerős a történet, mintha olvastam volna már itt róla fórumot.

32 évesen nem hasznosítva az előző kapcsolatod tapasztalatait, nem tanulva belőle, ugyan azt játszod.

Tényleg meg tudsz változni?

Mikor? Meddig várjon a pasi arra, hogy felnőj?

Nem fogsz tudni kibújni a bőrödből. Hosszabb távon semmiképpen.

Ugyanezek a gondok fognak előjönni.

De ezt te is tudod, hiszen leírtad, hogy mi volt az előző kapcsolatoddal.

Szerintem csinálja meg ő is.

Én is ilyen agyalós vagyok, elég nehéz természet, de mióta odafigyelek, és nem hagyom, hogy az érzelmeim elvigyenek az erdőbe, sokkal kiegyensúlyozottabb lett a kapcsolatunk.

Mi is mindketten megcsináltuk a tesztet, és mivel szeretjük egymást, a másik kedvéért áldozatot hozunk, így még erősebb és boldogabb a kapcsolatunk.

Már le is töltöttem,köszönöm.

Mindjárt meg is csináltam a tesztet,szerinted érdemes lenne megkérnem őt ,hogy csinálja meg ?

Igen,szeret,és ezt be is bizonyítja napról napra.

De látom rajta hogy nem meri elengedni magát,hogy próbálja visszatartani az érzéseit az érzelmeit,hisz annyi energiát,időt és pénzt tett ebbe a kapcsolatba,hogy az valami hihetetlen.

Én pedig a nagy unatkozásommal szépen tönkre tettem.

Nem mondott ő soha semmi rosszat.

Mindig azt mondta,hogy kérlek ne veszekedj,hétvégén ráérek,elmegyünk valahova.

De én csak mondtam tovább és gusztustalan módon beszéltem vele.

Kert egy kis időt,mert határidős munkája volt,azt mondta azon a hétvégén elmegyünk 3 napra pihenni, de muszáj befejezni a munkát,mert kezdte már a jogsit

Én nem hagytam...csak mondtam tovább neki,szidtam,szidtam a családját.

Ebben ő tényleg nem hibás.

Duplán dolgozott mert építkeztünk,nekem csak kb a keresetem 40%-a volt meg,így kénytelen volt 5 után még maszekolni menni,általában 9 körül ért haza.

Azt mondja most jó,hogy nincs aki állandóan cseszteti,hogy mikor jön haza,miért nem jön ebédre,miért marad 10-ig ha azt mondta 9-re jön haza

Rettenetes ahogy viselkedtem,de már nem haragszik,csak fél,hogy megint ilyen leszek.

És én pedig félek,hogy ezért nem mer újra belevágni.

Talán magamban nem bízok,ahelyett hogy élveznèm a mostani helyzetet,agyalok azon mi lesz.

Nagyon szeretnék megváltozni,mert az előző kapcsolatom is ezért ment tönkre,és igen,békülés után kb 1 hónappal megint elkezdtem a bunkózást,és újra vége lett.

Vele ezt nem szeretném,mert tényleg annyira nekem való férfi,hogy ha anno leírtam volna mit várok egy férfitől,illetve egy kapcsolattól,akkor most minden szava igaz lenne rá.

És hidd el nekem sem jó ilyennek lenni,nem tudom hol a hiba bennem,de valami nem jó.

Amire gondolok,hogy anyukám ilyen velem,és vele élek.

Talán az ő példáját másolom,és talán el kellene mennem otthonról,külön élni,új életet kezdeni nélküle.

De ne magad okold.Okè nem voltàm figyelmes emiatt,de ezt normàlisan is elmondhatta volna,hogy idefigyelj dràgàm fàradt vagyok,kimozdulunk mikor szabadnapom lesz stb..

Te ismered annyira,hogy tudd megèri e megpròbàlni,de azt se engedd,hogy ha valami nem pàszol neki mindig tèged okoljon.Ìgy teljesen hazavàgja az önbizalmad.

Te is dobàlòzhattàl volna azzal,hogy màs pàrja munka utàn gyerekeket ellàt,csalàdapakènt,fèrjkènt funkcionàl ès nem hivatkozik fàradtsàgra.De mindegyis.

Egy kapcsolatot nagy melò fenntartani harmòniàban.Mondhat bàrki bàrmit.

Remèlem helyrejön minden.

Próbáld távolabbról nézni az eseményeket, önuralom. Szeretitek egymást, ez a legfontosabb.

Ajánlom Chapman könyvét az Egymásra hangolvát. Ez az 5 szeretetnyelvről szól, hasznos és tanulságos. Magadat is jobban megismered, sok mindenre választ kapsz.

Nem,32 éves vagyok,vagyis mind a ketten.

Ha változom,akkor sem lehet már helyre hozni?

Ilyen viták voltak ,hogy nekem a korona miatt leállás volt a cégemnèl,aztán rohadtul nem volt semmi dolgom,ha este 9-kor hulla fáradtan házért,akkor is azt akartam,hogy még menjünk el kajálni,vagy kezdjük el tervezni a konyhát.

Nem voltam belátással arra,hogy kettőnk közül csak én unatkozom,és kb minden este ezért veszekedtem vele

Olyan mint az elejèn,aztàn hidd el 2-3hèt ès ugyanazok a problèmàk jönnek elő.Van ami nem megy,azt el kell engedni.Ìràsod olvasva kb 20èv körülinek tippellek (lehet tèvedek),èn azokban az èveimben estem àt ezen.Ilyenkor egy kapcsolat màr csak az utolsòkat rùgja...màsok törtèneteit is meghallgatva,igenis azt tudom mondani,hogy ez màr nem lesz sosem helyrehozhatò ès ne feltètlenül magadban keresd a hibàt.Eljön az az èletkor,amikor az ember tolerànsabb a pàrjàval,alap elejètől kezdve meg van a tisztelet ès kompromisszumok közt èlve boldog a kapcsolatotok is.

Minek erölteted?

Nem fogok :)

De az út addig amíg tele lesz a pohár, még hosszú.

És én ettől félek.

De az idézet nagyon helytálló,egyszerűen csak élvezem azt ami van.

Köszönöm

Elég hosszú lesz a dolog.

A lényeg,hogy nemrég szakítottunk,de annyira szeretjük egymást,hogy nem bírjuk már

Szeretnénk újrakezdeni.

Most úgy tekintünk egymásra mint az elején,mintha most ismerkednènk.

Nagyon félek.

Ő szakított,mert ha kicsit stresszesebb voltam,akkor mindig veszekedtem vele,hisztiztem,semmi nem tetszett, csúnyán beszéltem vele.

Már nem haragszik,de még tart tőle,hogy ez a sárkány előjön belőlem.

Elkezdtünk újra randizni,jól alakulnak a dolgok.

Viszont én most nagyon ideges vagyok.

Nagyon félek,hogy mégis azt mondja,hogy annyira tart a csalódástól,hogy mégsem szeretne velem lenni.

Minden reggel úgy ébredek,hogy gyomoridegem van és sírni tudnék,ha arra gondolok,hogy lehet mégsem sikerül a kibékülès.

Félek kevés vagyok ehhez.

Mi nagyon jól megértjük egymást,olyanok vagyunk mint a barátok,a testvérek,szeretők,szerelmesek.

Mégis azt érzem ebben a helyzetben hogy belebolondulok.

Hogy biztos nem jön vissza és nekem csak erőlködès amit csinálok.

Pedig tegnap is eljött este úgy,hogy 14 órát repült hazáig,és hulla fáradtan is elsétált egy két órára hozzám,hogy beszélgessünk és együtt legyünk .

Magamban nem bízok ?

Vagy csak félek,hogy egyszer szakított velem,megint fog ?

Nem tudom mi ez amit érzek,csak erre tudok gondolni.

Alapból ilyen agyalós természet vagyok,most persze megint nincs jobb dolgom,mint azt várni,hogy vajon mi lesz velünk.

Aki volt már hasonló cipőben...mi a jó megoldás ilyenkor ?

Tudom,foglaljam le magam,ezt én is tudom,de akkor is mindig az jár a fejemben hogy mi lesz velünk.

Erről a kattogásról szeretnék leszokni,mert magamnak ártok ezzel,és nem jó ez így..mert ki tudja,lehet lesz 1 vagy 2 hónap mire azt mondja, hogy akkor igenis újra együtt leszünk ...én addig nem szeretnék így élni minden egyes nap,hogy attól félek mi lesz.

Jó lenne néhány tipp vagy Tanács,hogy az a pohár ne félig üres hanem félig teli legyen.