Miért tegezett le az orvos? (beszélgetés)

A középiskolában a tanáraink, természetesen, tegeztek bennünket. Később "úgy hozta a sors", holy néhányukkal összebarátkoztam, s visszategezhattem őket. (Természetesen az ő kívánságukra - pedig férfiak, s én vagyok a "hölgy", akinek - elméletileg - kezdeményeznie kellett volna a tegeződést.)

Mind a mai napig úgy megy a köszöntésük, hogy "szervusz, tanár úr"; a nevükön szólítani őket még mindig nem megy. :-)

Nem olyan sokkal idősebb,mondjuk nem néz ki annyinak amennyi. De nem mindenkinek engedi. Van aki letegezi,és ő jelzésértékkel vissszamagázza. Nem mindegy az ember hogyan viszonyul a másikhoz.

Szerintem könnyebb úgy beszélni,ha tegeződik az ember. Persze a sokkal idösebbeket én is magázom,de nem azért mert orvos,hanem a koruk miatt....

EDit nem én vagyok,hanem akit idéztem.

De igazat ír.::))

Értelek, Edit.

S azt gondolom, ezek után el kell valahogy fogadni, hogy a doktor úr illemtanból valószínűleg nem szigorlatozott.

Szerintem is.

Meg a tiszteletadás egyik módja. (Mifelénk, ha valaki vétett a szabály ellen, és letegezett valakit illetéktelenül, megkaphatta: "Nem őriztünk együtt birkát." De ki emlékszik ma már az ilyenekre?!)

Ismered a szerzőt?

Edit: én amúgy nem tudom, honnan jön a magázódás alá-fölé rendeltségi érzékelése, nekem simán formalitást és távolságot jelent. Nem azért magázok valakit, mert felettem áll, hanem azért, mert a kapcsolatunk funkcionális, tranzakcionális és/vagy formális. A cipőbolti eladó nem barátom vagy rokonom, miért tegezném?

[link]

Eredetileg én is ezt gondolom, bár ezek nem az én szavaim

Biztosan.

Mi is tegeződünk, pedig nem ismerjük egymást.

Szemtől szembe kommunikálás során viszont még tudhatná a világ, hogy vannak szabályok...

Jó az a cikk, melyet megosztottál.

A megszokás nagy úr...

Én is furcsáltam volna a helyedben, pedig sok érdekes dolgot tapasztaltam már az életemben: az unokám-korú kereskedőnek a boltban, vagy a gyerekeim-korú postásnak se esik nehezére tegeznie senkit. (Mentségükre legyen mondva, hogy az a kultúra, amelybe beleneveledtek, s amelyet mi, magyarok szívesen nevezünk "balkáninak", az ilyet teljesen természetesnek tartja.)

Feltételezem, hogy a te eseted más; nyugati hatásra, a "globalizáció" "melléktermékeként" kezdenek a helyi szokások mindinkább idejüket túlttá válni.

Változnak az idők és a szokások. Utóbbiak közül elég sok idejétmúlt már.

Pl. már nem hordanak a férfiak kardot, úgyhogy nem fontos, hogy a nő a férfi jobbján sétáljon (egyébként a skandináv országokban a férfi balján illik, mert a bal a szív oldala, csak hogy bonyolítsuk a dolgot). Az sem evidens már, hogy vacsora alkalmával mindig a férfi fizet, mivel ez a szokás abból a korból ered, amikor a nők jellemzően nem végeztek fizetett munkát.

A fiatalok pedig egyre kevésbé magázódnak, és ezt nem bunkóságból teszik.