Miért kell hazudni? (tudásbázis)
Látod, te magad is úgy érzed, hogy teljesen tönkreteszi az életeteket.
Persze a te döntésed, ha vele akarsz maradni.
Én nem tudnék egy ilyen férfi mellett élni, aki megaláz, hazudik, nem tudom merre jár éjszakánként, stb. Ilyen bizonytalanságban én nem tudnék élni és a gyerekemet sem tenném ki egy ilyen helyzetnek.
Miért kellene egy nőnek sokat eltűrnie? Sok nő azért tűr a végtelenségig, mert lelkileg nagyon gyenge ember.
Ha nálatok rendszeresek a vitatkozások akkor hidd el, hogy a gyerekek személyisége mindenképpen megsínyli az állandó veszekedéseket, és sok gyerek felnőttként sokszor öntudatlanul is követni fogja a szülői mintát.
Már ne is haragudj, de csak úgy, bejelentés nélkül, máshol tölti az éjszakát?!
Erre most mit mondjak?! :((
A konfabuláció (latin: confabulatio; jelentése: „meseszövés”) kóros pontatlanság, a visszaemlékezés során az emlékek kiegészítése vagy cseréje nem valós, fantázia szülte elemekkel.
A jelenség leírása [szerkesztés]
A hétköznapi emlékezeti működésnek az emlékezeti illúziók teljesen normális részei, azonban létezik egy felidézési zavar, amelyben a pontatlanság már kóros méreteket ölt. Ezt a patologikus méretű téves emlékezést nevezi a klinikai szakirodalom konfabulációnak. Ilyenkor általában kétoldali frontálislebeny-károsodás áll a háttérben, ami a figyelemmel és a viselkedés kontrolljával kapcsolatban okoz problémát. A téves emlékek felidézése, vagyis a konfabuláció számos neuropszichológiai betegcsoportnál előfordul. Leggyakrabban személyes epizodikus emlékekkel kapcsolatban jelenik meg, de nem ritka a tényszerű emlékek konfabulálása sem. A betegek beszámolói sok ellentmondást tartalmaznak és bizarrnak hatnak. Komplex, színes emlékeket hívnak elő, amelyek gyakran részben, olykor teljesen hamisak. Ezek a betegek általában folyékonyan, nagy részletességgel beszélnek a múltjukról, de az elmondásaik legtöbb esetben megbízhatatlanok, a beteg később általában teljes egészében tagadja is a korábbi történeteket.
Köszönöm!
Nem gondoltam, hogy állást foglaltál, csak leírtam a tapasztalatom. :(
Én nem foglaltam állást, ha láttad, semelyik megoldás mellett...
Nehéz dolog ez, az biztos. Ha nem volna/volnának gyerek/gyerekek, talán könnyebb lenne a döntést meghozni. Én,mindenesetre szorítok neked, hogy pozitív irányba változzon meg az életed.Sok sikert hozzá!
Ja és hol jön érte apuka, hol elfelejti. Hol elrontja sok játékkal, hol hónapokig felé se néz.
De ha jön, akkor is ha nem támogatja anyukát, ajtót kell nyitni neki, mert joga van.
Te látsz valami kiutat/megoldást a problémátokra?
Te mit szeretnél, hogyan legyen tovább?!
nem írtam sehol, hogy jó. és nálunk nem is így volt. ha elég felnőttek a szülők, akkor meg tudják oldani úgy, hogy a gyerek ne szenvedjen hiányt. én akkor találkoztam apukámmal, amikor akartam.
egyébként nem hiszem, hogy a fórumindító eltiltaná a gyerekeit a férjétől...
Én sem vitázok, csak a véleményemet írtam le.
Egyébként én értem a lényegét.
2 hetenkénti láthatás? mire jó, kinek jó?
A gyereknek? nem. Pedig állitólag az ő érdeke válás után.
Véleményem szerint válás után egy gyerek akkor lássa az apját-anyját amikor akarja a normál körülményeken belül.
Tudom, hogy így van, de ez még mindig a kissebbik rossz. Szemben a felnőttek ócska játszmázásával. Lásd indult egy friss topik, "anyukaŰ" betegségre hivatkozva tagadja meg a láthatást.
Ki issza meg a levét ennek az ócska játszmázásnak? Elsőként a gyerek, utána az apa-gyerek kapcsolat, utána az apa. És miért?: egy piti, egoista ember bosszúja miatt.
Ragozhatjuk a végtelenségig, de sajnos azok a szülők, akik évekig veszekedésben éltek, nem voltak tekintettel gyerekeikre, azok később is ugyanúgy fognak élni... Hacsak nem válnak el egymástól.
Szerintem a sok rossz közül a kisebbik rossz a válás, tehát inkább éljenek külön, mint állandóan civakodjanak, s ezzel még inkább lelki problémákat okozzanak a gyerekeiknek. A gyerek inkább éljen egy csonka, de boldog családban, mint egy teljes, de annál rosszabb légkörűben.
Persze, hogy nem a gyerekeknek szólnak az apa hazugságai, de látják az állandó veszekedést, érzik a feszültséget bármennyi idősek is. Érzelmileg sérül az a gyerek, aki azt látja, h apa meg anya (akiket a világon a legjobban szeret, akármilyenek is) ölik egymást.
Sajnos sokkal több élet megy abban tönkre, hogy szülők évekig, évtizedekig egymás mellett élnek állandó veszekedésben, feszültségben, hazugságban, nemhogy elválnának.
Ok.
Zárójelben megjegyzem, hogy nekem még nincs gyerekem, egy jó darabig még nem is akarok, túl fiatal vagyok hozzá. A családi részét nem tudom átérezni a dolognak, nem ilyen családban nőttem fel és a környezetemben sincs ilyen hála a jó égnek.
Viszont amit írtam, azt emberileg írtam és nem a családot néztem. Úgy alkottam véleményt, hogy magát az embert néztem, mint hazudozót.
A többivel egyetértek veled.
A mezei véleményemet mondtam, senki nem támadott senkit.Szimpla mezei vélemény volt.
A saját meglátásom az,pont egy mai eset kapcsán-ahol is egy anyuka szerepelt le előttem-nem kicsit-mint anya, hogy az emberek iszonyatosan felelőtlenek. Gyermekek születnek, és simán a szülők átgázolnak rajtuk, vagy nem tőrődnek velük, nem gondolnak előre-csak önmagukra.Aztán amikor felnőnek a gyermekek csodálkoznak, hogy a több mint 3/4 része boldogtalan emberré válik.
Nézd, az elvemen nem is akarok változtatni: ha egy ember gyermeket vállal, akkor az a felelőség megmarad akkor is, ha a felek akár milyen oknál fogva nem tudnak kijönni. Dirrekte irtam is: ha az apa nem tőrődőm, nincs kapcsolata a gyerekekkel, akkor lépjen a topikinditó.De ha az ellentétje akkor ne.