Miért hiszi, hogy úgy szeretem? (beszélgetés)
Nos én az itt említett mindkettővel elvesztettem a kapcsolatot, az egyik engem felejtett el a második pedig szintén külföldre ment mikor és a káposztapusztítókhoz költöztem.
A többiek sem igazán maradtak barátok, mert akivel kapcolatban quasi kudarcélményem volt, nem szívesen legyeskedtem tovább körülöttük mert erőltetettnek éreztem volna.
Akit pedig én nem "vettem észre" az meg engem kerülés zömében mindnyájan családot alapítottak, vagy más módon távolodtak el a közelemből/távoldotam el a közelükből :P
Egyikük amúgy luxusprosti lett, majd saját escort céget alapított és most New Yorkban él de már normális családban - vele leveleztem még tavaly és azon viháncoltunk, hogy az én mamlaszságomnak köszönheti, hogy bejött az élet :o)
Azért mert a férfi számára ez a nyilvánvaló. A nők jelentős része nem érti meg az, hogy ha egy férfit "csak" barátként akar maga mellett tudni, akkor másképpen kell megközelítenie, mint egy barátnőt. Számtalan alkalommal történt velem, hogy azt gondoltam, hogy a nő komolyan érdeklődik irántam, holott esze ágában nem az volt célja. A férfi számára ugyanis nem csupán félreérthető, de majd mindegyikük poteciális prédát fog látni abban a nőben, aki "csupán" valakile - bárkire - vágyik, aki meghallgatja, megérti és nem behálózni akarja. Nagyon nehéz határvonalat húzni, de muszáj mert ha a férfivel a nő tudatja, hogy barátkozik és nem flörtöl akkor a félreértés elkerülhető. Igaz benne van a pakliban az is, hogy sok nő azért nem meri ezt exkatedra kijelenteni, mert fél attól, hogy a fickó kereket old és vége a barátságnak illetve van aki azért parkolópályán tartja a pasast, hogyha minden kötél szakad esetleg még jól jöhet a bensőséges viszony.
Volt az életemben anno egy csaj, akivel egy húron pendültünk és aki megosztotta velem minden(!) apró titkát én pedig úgy véltem a bizalma alapja az, hogy egyéb tervei vannak velem. Kereste a társaságomat, mikor találkoztunk megölelgetett, igyekezett mindenütt mellém ülni, bármilyen testi kontaktusba kerülni és a viselkedése teljesen olyannak tűnt, mint aki férfiként tekint rám. Később kiderült nem így van és miután befűzött magának egy pasast, nem csupán kizárólag őrá koncentrálta a figyelmét, hanem engem egyszerűen lesz.rt és soha többé nem írt, nem válaszolt és nem keresett. Aztán jött egy remek kis nő, aki kissé visszafogottabban, de túlnyomórészt ugyanígy viselkedett velem én pedig gondoltam szintén "társalkodónőnek" tart és ezért úgy álltam hozzá ahogyan azt az előző lány elvárta, pedig mint kiderült ő valóban komoly szándékkal volt irántam. Kolléganője talált rám később Lengyelországban és tette fel a kérdést, hogy " Mi kifogásom van Rékával kapcsolatban? Nem tetszik nekem, mint nő?" A két nő viselkedése semmiben sem tért el, talán csak poligráf deríthette volna ki, hogy a motiváció eltérő. És ez csak kettő volt a számos alkalomból, amikor félreértettem egy nő viselkedését, több lehetőséget szalasztottam el és nem egyszer véltem felfedezni más szándékot részükről.
Szerintem a választ a kérdésre Alan Pease fogalmazta meg: "Létezik-e férfi és nő között barátság, és ha igen akkor miért nem?"
Szerény véleményem szerint azért "hiszi, hogy úgy szereted", mert úgy szereted. Sőt, ő is úgy szeret, csak nem meritek kimondani.
Azért ez komoly távolság, ennek ellenére nap mint nap beszéltek az éteren keresztül. Mert az internet erre lehetőséget kínál és termékeny táptalaja az ilyen virtuális viszony kialakulására. Hovatovább kialakulhat néminemű függőség is ebben a kötetlen és szabad kapcsolatban, kapcsolatért.
Nyilván ad bizonyos oltalmat az arctalanság, névtelenség, nem futsz vele össze bármikor, bárhol. Ilyenkor bátrabb az ember lánya és fia.
Meg lehet ám kedvelni valakit virtuálisan is. Nem rossz dolog ez, de mint mindennek ennek is meg van mind az előnye, mind a hátránya.
Esküszöm, ez a megfogalmazás tetszik. :)
Sok emberrel beszéltem már neten, akikkel nem alapoztam semmire, csak voltak, de nem is gondoltam rájuk. Velük viszont soha nem beszéltem telefonon, és tudom, hogyha ez üres fecsegés lenne, akkor nem lenne a bizalmaskodás.
Nem tudom, szerencsés dolog-e barátságnak nevezni ezt a speciális kapcsolatot. Szerintem a barátság nem ilyen körülmények között kezdődik és nem ilyen alapokon nyugszik.
Ez egy virtuális kapcsolat, ahol a fiatalokra jellemző stílusban megbeszéltek ezt-azt. Slussz. Ez ennyi.
Neked ő a "Kedves Naplóm! , neki meg Te vagy a "Kedves naplóm!". Remélem, érted, ezzel mit akarok mondani. Egyszerűen elmondjátok egymásnak, ami benneteket eben az életkorban foglalkoztat, mintha leírnátok egy-egy naplóba. Van benne kis humor, kis csipkelődés.
Mondjuk ő pont nem írhatna a szabályzat szerint.
Olvastam már sok hozzászólását, csak azt reagáltam le, hogy csípős a nyelve, mert nagyon sok anyja korú nőnek beszólt már itt akik tanácsot adtak neki.
Nem derul ki, miota megy ez a napi egy oras telefonos kapcsolat, de tok jo neked, hogy igazabol nem akarsz tole semmit, megis napi szinten min egy orat beszelgettek telon :SS Hat nekem erre tuti nem lenne idom. Meg igazabol ertelmet sem latnam.
Amugy meg nem ertem a kerdest, NYILVAN azert gondolja, hogy esetleg tobbet jelent neked, mint egy barat, mert napi szinten megy a telo flort. Nem kell ehhez diploma.
A fogalmazásod kicsit nyers, de egyértelmű, hogy a fiú még nem döntött el magában mindent, és itt most nem éppen az identitására gondolok. Egyébként abszolút nem mondanám túlfűtöttnek, mert szexről nem esik szó közöttünk... :D kivéve, mikor elejtettük, hogy még egyikünknek sem volt nemi élete. Ennyi.
Tény, ezt nem lehet pótolni a személyes kapcsolattal. De legalább nem kamu dolgokon alapul, és ha közelebb lakna, már találkoztunk volna. Szóval nem egy, a levegőbe beszélős, a realitást teljesen nélkülöző barátságról van szó.
Ismeretlenül egymásnak írogatva a fiatalok nagyon bátrak, sőt, szeretnek nagyot mondani. Meglódul a fantázia és egy mesevilágba képzelik magukat, s teljesen valóságosnak élik meg , ami csak félig kitalált, virtuális.
Nincs felelősség, bármit meg lehet kérdezni, bármit ki lehet jelenteni, bármin el lehet merengeni, bármiről lehet álmodozni.
A csintalankodás, évődés, verbális dörgölőzés finom, kétértelmű utalgatások, egymás "hergelése" sejtelmessé, izgalmassá tesznek egy ilyen kapcsolatot.
De ez nem valódi kapcsolat valódi emberek között!
Véleményem szerint a srác egy önmagát kereső, identitását még nem eldöntő félénk fiú, aki a távolból s a számítógép védelme mögül bátor, vagány, szókimondó, szexuálisan túlfűtött férfinak tálalja magát, de szemtől szemben már valószínűleg összesz*rná magát......
Privátban leírhatod, mert érdekel. Itt jobb, ha nem, mert feszültség generálódik... :D
Mármint mire kérdeztem volna rá, hogy ő úgy szeret-e? Valószínűleg már csak a látszatból, hogy neki barátja van is nem lett volna a válasza. Vagy nem tudom. Jó barátság ez, nem akarom szétszedni.
Jó, hát majd alakul ez...
De így, hogy elmondtál plusz infókat, más a dolog.
Bár én se értek valamit, de nem szólok inkább, egyéni szoc.probl. :)
Inkább kérdeztél volna rá, hogy te meg rajta érzed, valljon előbb ő.
További ajánlott fórumok:
- Miért szeretem magam?
- Miért kell akkor is anyák napját ünnepelni, ha nem szeretem anyukámat? Ha nem érdemli meg!
- Nem szeretem, ahogy az óvónő a gyermekemmel bánik
- Miért kérdezte meg a barátnőm egyik ismerőse, hogy szeretem-e a nyulat és hogy megtudom-e különböztetni a mókustól?
- Miért akad ki a párom s támad, ha megmondom neki, hogy hiába akar engem más férfi is, őt szeretem?
- Miért szeretem legbelül, a lelkem mélyén még mindig azt a férfit, aki közölte, hogy bár vonzódik hozzám, de nem szerelmes?