Mi van a rend mögött? (beszélgetés)

Nem ismerem a depresszió fokozatait, de van a családomban depressziós. Ő, pl. inkább kényszeres takarító. Szerintem ő, belehalna, ha nem lenne nála minden élére állítva.

De simán lehet, hogy ő csak hajlamos depresszióra és messze van attól, hogy az legyen...

Sok mindenkinél, nem tudom, valaki írta-e, de depressziósokra pl. kifejezetten jellemző, hogy rendetlenségben, sőt súlyos esetben akár brutál koszban élnek, mert nincs energiájuk/életkedvük megcsinálni.

Szerintem ennek az igényesség egy része csak, a másik preferencia, nem mindenki ugyanolyan környezetben működik jól, másmilyen stimulációra van szükségünk, ahogy más színeket, zenéket szeretünk, a személyes teret is ilyennek gondolom. Van akinek a minimalista lakás a kellemes, fehér falakkal, más szerint meg az tök üres és élettelen, és nála otthon színes falak vannak, 78 szekrény tele biszbaszkákkal. Nem azért mert igénytelen, hanem neki az a kellemes meg a "rend", a minimalista meg eret vágna ha abban a kuplerájban kellene élnie.

Nyilván van egy olyan rétege is, hogy valaki egyszerűen elvan a mocsokban...

Lehet(szerintem) de nem ez az általános.

A koszra és a rendetlenségre is magyarázat lenne,,mint oly sok másra:)

Amiről te beszélsz,, és amire én is gondoltam,,az életszerű "rend":)

Amolyan arany középút.

"Pl a tisztaság egy dolog,,a másik amikor kisgyerekek vannak,,és vagy pakolsz egész nap vagy belátod ,hogy értékes pillanatokat veszíthetsz (sajátodat,gyerekekét,) ha állandóan rendre törekszel."

Na de! Mi a rendetlenség?

Szerintem az, hogy épp játszik a gyerek és szanaszét vannak a játékok, nem az.

Annak idején amikor a gyerekem kicsi volt, egész nap játék volt mindenhol. Jó, volt amikor felkaptam egyet és elraktam, de nem igen zavart, így este közösen összepakoltuk.

Szerintem a rendetlenség az, amit Globus említett a 31-es hozzászólásában.

Volt egy kolléganőm, akinek nem tudom, hogy milyen volt az otthona, de a munkahelyünkön az asztala mindig tele volt. Kupacokban papírok, 3-4 pohár koszosan, ráadásként, ha kifújta az orrát, összegyűrve odadobta a kupac tetejére a használt PZS-t, ahelyett, hogy az asztal alatt lévő kosárba dobta volna. Tehát, ő nagyon, de nagyon rendetlen volt.

HO-ban dolgozok ma. Ilyenkor a nappaliban az étkező asztalon van a gépem. Körülnézek, hogy épp káosz van körülöttem;)

Itt hagyta a férjem a tejfölt és az erős Pistát, meg a sótartót és a kávés bögréjét.

De itt van az én kávésbögrém is, a telefonon, a számológépem, a pzs tartó, a távkapcsoló és egy üveg víz.

De mindjárt felállok és eldobálom, amit itt hagyott a férjem, azaz nem, mert észrevette, hogy itt hagyta és most épp eltette:DDDD

Ettől függetlenül a nappalink tiszta és aránylag rend van.;)

A két véglet ,, tehát a káosz és kosz,, illetve a mániás rendrakó/takarító,,meg talán még a gyüjtögető,, kivételével szerintem egyéni igényesség kérdése.

Na meg józan ész,,néhány esetben.

Pl a tisztaság egy dolog,,a másik amikor kisgyerekek vannak,,és vagy pakolsz egész nap vagy belátod ,hogy értékes pillanatokat veszíthetsz (sajátodat,gyerekekét,) ha állandóan rendre törekszel.

Nálam ez pl totál pszichológia.

Rendet rakok. Aznap délelőtt minden a helyén. Délután már azt látom, hogy semmi nem úgy van. És mivel akkor már más dolgot csinálok, marad a következő napra, majd az azt követőre. Átlag három naponta veszem elő a porszívót. Akkor mindig rendet rakok. Majd du-ra megint kezd összeomlani a dolog.

Hatalmas koncentráció kell ahhoz, hogy a kialakított rendet megtartsam.

És ezzel amúgy az élet minden területén így vagyok. Ha kiegyensúlyozott vagyok ( ritka) akkor minden szép, rendezett körülöttem. Ha vannak problémáim ( ha nincs, generálok) akkor totális összeomlás.

Egy időben arra fogtam, hogy kevés az időm, mert két helyen dolgozom, meg két háztartást vezetek. ( Saját, szülők)

De volt már ebben a leterhelt időszakban is, amikor elég jól mentek a dolgok, és tényleg látványos volt a környezetem külleme. De aztán jött egy kis gond, és kezdett minden szétcsúszni.

Szóval én az a típus vagyok, aki megfeszül, hogy rend legyen körülötte. És az egész életem ilyen. Ez van.

Igen, ebben van valami.

Azt is magunkra kell szedni, hogy hogyan lesz praktikus a rendrakás.

Én pl. nem szeretem a nyitott polcokat, a fogast és hasonlókat, mert szerintem, ha a kabátok lógnak az előszobában a fogason, az rendetlenség hatását kelti, ezért én inkább az előszobai szekrényt praktikusabbnak tartom.

A konyhában, nem szeretem a kint tárolt eszközöket, mert szerintem az rendetlenség hatását kelti, ezért én mindent szekrénybe tárolok és akkor veszem elő, ha használom, pl. kontakt grill, stb.

A rendetlenséget és a koszt azért ne vegyük egy kalap alá!

Azzal egyetértek, hogy elkoszolódni semmilyen indokkal nem szabad hagyni a lakást. De a rend és a rendetlenség kérdése nem ilyen egyszerű.

Pl. én alkatilag is tökéletességre törekvő vagyok, lelkiismeretesen megcsinálom a feladataimat stb., mégsem tudok otthon rendet tartani. Igaz, szenvedek is tőle. Ennek egyik eleme, hogy rendszerezni nehezen tudom a dolgokat, és akkor máris könnyebben lesz rendetlenség. De szó sincs róla, hogy igénytelenségből tenném. De amit én teljes erőből elérek rendrakás terén, annak más fél kézzel eléri a többszörösét. Nem tudom, min múlik, bár tudnám. Kicsit hasonlít ahhoz, mint hogy valaki gyönyörűen táncol, más meg a legegyszerűbb lépéseket sem tudja ellesni.

Azért mondom, hogy nem, mert nekem van olyan ismerősöm, aki kényszeres rendmániás.

Na ő, nem úgy csinálja, ahogy egy átlag ember, aki szereti, ha rend van körülötte, hanem ő, ha bármi van, akkor neki áll sikálni.

Pl. összeveszett a férjével. Nem békülget, megbeszéli, stb., hanem bemegy a fürdőbe, ami túl tiszta amúgy is, és mindenféle szerekkel végig sikálja. Ezt akár éjjel is megteszi. Tehát, ő nem rendet rak maga körül, hanem úgy old meg problémát, hogy takarít egy jó nagyot, akkor is, ha előtte 5 perccel végzett egy hasonlóan felesleges takarítással.

A szülei nem ilyenek, csak ő;) Ez nem minta volt.

Mondhatnám a kézmosást is példának. Van aki annyira kényszeres, hogy néhány percenként kezet most. És nem csak leöblíti a kezét, hanem megsikálja.

Gyakran mosok én is kezet, de csak főzés közben nagyon gyakori.

Na, az ilyen pszichés, de aki rendet és tisztaságot tart, az nem. Ez csak igényesség egyszerűen.

Szerintem, olyan nincs, hogy más fontosabb.

Ez is a fontos dolgok mellett van.

Annyira nem lehetünk leterheltek, hogy hagyjuk a környezetünket elkoszolódni.

Szerintem ennek nincs pszichológia háttere. Egyszerű igénytelenségről van szó + lustaságról.

Tegnap este beindítottam a mosogatógépet, letörölgettem mindent, stb., de pl. a kézzel mosogatandó dolgokhoz nem volt kedvem, így azt egymásba tettem (1 lábos, 1 szűrő és egy fedő), jól el volt reggelig;)

Tehát, én azért csinálok ilyet, de nálam, bármikor benézhet bárki a szekrényeimbe, megnézheti a konyhaszekrény ajtó belsejét, megfoghatja a konyhapultom alsó szélét is,mert sosem ragad, nem koszos.

A szekrényeimben, mindig rend van, sosem vízköves a fürdőm. És nekem nem sárga a wc deszka alja sem, mert rendszeresen takarítok.

Nem vagyok kényszeres, csak rendszeresen megcsinálom, amit kell, hogy ne lakjuk le a környezetünket.

Másként látják a világot, más fontossági sorrenjük van. Akit úgy nevelnek, hogy márpedig rendet kell rakni, ha kikerül a szülői felügyelet alól válhat rendetlenné.

Vagy akinek más elfoglaltságai vannak, nem foglalkoztatja, hogy az otthonában kupi van. Majd kész lesz, megvárja.

Vannak átmenetek a rendetlen és a kényszeres rendmániás között!

Nálam, mindig rend és tisztaság van, de nem vagyok kényszeres.