Mi lesz Veled, Nagypapa? (beszélgetés)

Kedves Cikkíró!

Találj ki valamit, ne hagyd szenvedni a Nagypapát!

Fogalmam sincs, hogy a ti helyzetetekben mi lehetne a megoldás, de Te ismered a helyzetetek minden apró mozzanatát, biztos ki fogsz találni valami okosat!

Szerintem a fő gond a késői gyerekvállalás. (Tapasztalom... Kicsi Unokámmal nekem is csak úgy szabad "bánni", ahogy ma "divat"...)

Pont az általad írottak támasztják alá amit mondtam, hogy lehet, hogy nagypapától bűzlik a hal :o))

A gyerek mintát követ, jót vagy rosszat, de mindig másolja a szüleit.

Szomorú lettem a cikk elolvasása után. Ennyire nem lenne szabad magára hagyni az időseket. És a gyermeknek sem jó ez a hozzáállás a szülők részéről a Nagypapához. Mert gondoljunk csak bele:

egyszer apa és anya is lesz nagypapa és nagymama. Ám milyen mintát adnak a gyermeknek az idősökhöz való hozzáállásról? Mit lát a gyermek? Nagypapát nem lehet megismernie, nem lehet meglátogatnia. Milyen magatartásmintát fog követni? Véleményem szerint azt, amit a szüleitől tanult. Tehát minden esély meg lesz arra, hogy Apának és anyának sem lesz unokája, csak az anyakönyvekben.

Akkor léptem ki a facebook-ról, amikor azt vettem észre, hogy kevesebbet beszélek telefonon, mert a kommunikáció kimerül különféle posztok hozzászólásaiban, lájkokban.

A kaput az tette be, amikor néhányan születésnapi jókívánságokat - akinek tudom a számát, azt mindig felhívom - egy lájkkal elintéztek.

Sajnálom Brizzy, nem lehet neked könnyű, próbálj meg úgy együtt élni ezzel, hogy nem keseregsz. Ez az ő döntésük, magadra figyelj, az egészséged fontosabb és a feleséged, mint egy olyan ügy, amin nem tudsz változtatni.

Név, és email cím alapján próbáld keresni a skypon őket, hátha úgy szerencsével jársz!

Nagyon sajnálom, hogy ilyenek!:(

Irtam, töröltem, írtam töröltem:) lényege, amit írnia akartam, hogy hagyd a csodába az egészet, néha írj rájuk, kérdezd meg mi van velük , aztán ha nem válaszolnak, akkor lelkük rajta, majd ha nem lesz már a papa, akkor sajnálhatják, hogy nem szerették eléggé, akkor fogják érezni a hiányát.

Én nagyon szerettem a szüleimet, a gyermekeimet is ebben a szellemben neveltem, látták, mennyit tettem értük, mikor megöregedtek, a gyerekek is segítettek a bajban és örültek velem együtt a jónak is. Már nincsenek velünk, de 24-én, mielőtt még otthon az ünnepelés elkezdődött a lányommal és az unokámmal kimentünk a temetőbe...gyertyát gyújtottunk, angyalkát vittünk és emlékeztünk... fáj, hogy nem lehettek velünk. Mi nagyon örültünk volna , ha itt ülhettek volna velünk az ünnepi asztalnál.

Mi van a párod volt feleségével? Vele tartják a kapcsolatot a fiáék?

Akkor tudod mit? Nem érdemelnek meg benneteket. Vannak ilyenek. Ismerek én is hasonló esetet. Apa egyedül nevelte fel a két gyerekét, mert anya lelépett egy pasival. rátette az életét a gyermeknevelésre. Mikorra a fiáéknak megvolt mindenük,(új családi ház berendezve stb.)addigra teljesen "átpártoltak" a meny családjához, mert ott több pénz van, ja és az anyjuk irányába, mert az mostmár "ráér " negyedévente egyszer velük foglalkozni. Nyomják a pénzt a fiataloknak mindkét irányból. Apa ugyanaz, aki volt, dolgozik, jól keres, de már saját életet éli... nem tud nekik annyit adni, mint a jólmenő vállalkozók... így teljesen elsikkadt a kapcsolatuk. Közel laknak, telefonon beszélnek is, ritkán , ünnepekkkor találkoznak, de már nincs közös téma. Az unokája idegen lett, hiszen alig látja, meg különben sem tud neki százezrekért ajándékot venni. Ha menni akar hozzájuk, akkor be kell jelentkezni, de legtöbbször nem érnek rá, vagy megmondják hánytól hányig.

Nem tudom, ha az én gyermekeim ilyenné válnak, akkor én tuti nem fogok megalázkodni nap, mint nap előttük, hogy engedjétek meg, hogy meglátogathassalak benneteket. Jöjjenek azért, mert jó nekik, ha már nem jó, akkor hagyjuk is a csodába.

Ujabb fordulat,ezuttal a menyem felajanlotta,a skype-n beszelhetunk,miutan megkaptak az unokak az ajandekot:) Irtam,nagyszeru,es (alkalmazkodva hozzajuk) irtam,irjak meg az idopontot,amikor alkalmas nekik,nehogy amikor en hivnam oket:"jajj eppen nem volt alkalmas"-legyen.

Nos, azota se kep,se hang:( Pedig naponta tobbszor is posztol az

fb-n,de most siri csend:(

Nagyon szomoru történeteket olvastam itt.

Nekem 1 unokám van 6 éves múlt májusban.

Amit tudok segitek a lányoméknak, tehát rendszeres kapcsolat van köztünk.

A vőmnek él a nagymamája s nagypapája is.

A kisfiu nagyon szereti Őket/mindketten 80 évesek/

a dédiéknek felüdülés, ha a Balázs velük van

Remélem még sokáig élvezhetjük a szeretetüket:)

Na én a ilyenre inkább nem mondanék semmit, mert sajnos nem tudnám szépen megfogalmazni!!

Hogy lehet egy idős emberrel így bánni??! Én tuti megmondanám a kedves szülőnek, ha már magától nem veszi észre, hogy a nagypapának szüksége lenne a kis unokára. Főleg ilyen öregen, mikor már nem biztos, hogy olyan sok van neki hátra.... :(

Egy hasonló kapcsolat másik oldalán állok,mint meny.Jól gondolod,egy normálisan működő családban nem kell hívni a másikat.Persze vannak családi események,születésnapok,ünnepek,1-1 vasárnapi ebéd,de ha látni szeretnénk a másikat egy telefon,hogy alaklmas-e,és megyünk.Én is későn szültem 37 évesen,de nem féltettem agyon a kisfiam,pedig 1 hónapos volt,mikor hazaengedtek minket a kórházból.A menyed viheti túlzásba az aggódást a gyerekért,a férje nyilván elfogadta,hogy ennek így kell lennie./Bár nem értem,akkor a barátoktól,a wellnesstől és a bejárónőtől nem félti a kicsit?/ Persze nem szül konfliktust,ha betartjátok az anyuka szabályait,de hogy egy nagyszülő ne ölelhesse,puszilhassa az unokáját?!Érthetetlen.Nekem például a gyerek etetésével kapcsolatban vannak "rigolyáim",anyósom a 10 hónapos gyereknek chipset akart adni,1 évesen colával itatta volna.Ezeket nem engedtem.

Valljuk be,a családi kapcsolatok elsősorban rajtunk,nőkön múlnak.A férfiak nem beszélnek úgy az érzelmeikről,apa-fia között talán nincs meg az az érzelmi kapcsolat,nincs megfelelő kommunikáció,elvannak így.A fiú édesanyjaként könnyebb dolgod lenne,de így sem látom reménytelennek a helyzetet.Próbálkozz vasárnapi ebédre való meghívással,vagy felhívod,vagy a párod felhívja,hogy a héten melyik nap lenne alkalmas,ha ellátogatnátok egy kicsit hozzájuk.

Nálunk a férjem fel sem hívná a szüleit 1-2 hónapig,ha az anyukája nem hívná vagy én nem mondanám,hogy kérdezd meg,hogy vannak.Nálatok valószínűleg a meny sem szorgalmazza a kapcsolattartást.Anyósomnak többször mondtam,hogy bármikor jöjjenek unokázni,csak annyit kérek telefonáljon ide előtte,nehogy elmenjünk boltba,játszótérre.Az én szüleimmel ez így működik,ők is jönnek hetente 1-szer,mi is.Míg itthon voltam,többször is.Sajnos a férjem szülei maguknak valók,megmondták,hogy sok gond van ilyen kisgyerekkel,csak a születésnapján jönnek.Mi gyakrabban megyünk,azaz többnyire csak a férjem egyedül,hogy ne zavarja őket a gyerek.

Remélem,ha ti megpróbáltok nyitni a fiatalok felé,akkor rendbe jön ez a kapcsolat.

Sziasztok!

Én is elég késői szülő vagyok legalábbis a húgomhoz képest. Ő 20 én 36 évesen szültem.

Nekem nem is szeretethiány, hanem a mai világra jellemző sznobság jön le az írásból a fiú felől. Mivel jómódban élnek van bejárónő, hétvégeken Wellness mert egy hétig otthon unatkozik a gyerek mellett. Lehet hogy nem is a fiával van a gond hanem a menyével.Mikor megszületett be sem lehetett menni abba a szobába ahol a gyerek volt.

Azért ez már túlzott féltés. A játszótér sem árt meg a gyereknek és szokja más gyerekek társaságát. Az nem egy zárt közösség mint most nálunk a bölcsőde ahol egymásnak adják át a vírusokat.

Én is mentem fodrászhoz meg kozmetikushoz, de addig rá mertem bízni az anyósomra vagy az anyukámra. Most mennyivel jobb egy idegen bejárónő? Ez az én véleményem.

Sziasztok! Még régebben regisztráltam ide, azóta néha-néha olvasok.

De most úgy érzem, hozzá kell szólnom a témához.

Az, amit most teszel, a legrosszabb (egy ebből a történetből kívülállónak számító) családtaggal beszélsz. Miért nem ültök le Együtt a pároddal beszélni a fiával?

Most a fia és a párod is haragudhat rád, a hátuk mögött intézkedsz. Nem elég, hogy Te egyedül teszel meg mindent. A nagypapának kellene ezt elmondania a fiának.

A történetből az derült ki számomra, hogy lelkileg nagy a távolság kettejük között, nem tudják a dolgokat megbeszélni. Úgy látom, ez a nagypapán múlik, ő nem mutatta ki az érzelmeit - és nem mondja el. Ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni a fia.

Azt írod, nem szeretethiány a távolságtartásuk. Dehogynem. Legalábbis a fia így érezheti. Lehet, hogy nem tanulta meg a fia, hogy miként változtasson a helyzeten (bár az nem derül ki, hogy hogy szeretne-e). Ha nem szokta meg, hogy a nagypapa beszél vele az érzelmeiről, akkor ő sem fog beszélni a sajátjáról a nagypapának.

Az pedig, hogy "mi van, ha nem jól sül el": nos, azt csak akkor tudod meg, ha már megtetted. Amíg nem teszed, nem tudhatod, mi lesz a vége. Attól még, hogy elmondod a véleményed a fiának, attól még tisztelheted őt. (Ez bárkire vonatkozik, csak a jelen helyzetre vetítettem ki.) A tiszteletadás nem egyenlő azzal, hogy megtartod a véleményed magadnak.