Mi az a csúnya beszéd, ami még belefér? (beszélgetés)
Azért nem tudod elképzelni, mert még nem találkoztál hasonló emberrel. Nem írtam, hogy mindig mindenkit porig alázott. Nem ez az egyetlen és legfontosabb jellemvonása sem, csak ez kapcsolódik a témához. Annál azért egy sokkal összetettebb személyiség, mint hogy három mondatban össze lehessen foglalni. Persze te ennyiből is megállapítod valakiről, hogy pszichopata. Igen, általában mosolygott akkor is, mikor valakit épp korholt az elmaradt házi miatt, mert ő sokat mosolygott. Ne egy őrült vigyort képzelj el. Ezek amúgy sem vérre menő dolgok. Nem hiszem, hogy idegesnek kellett volna lennie ilyenek miatt.
Lehet, hogy nem így kell rendet tartani, de melyik tanárom volt jobb ilyen téren? Amelyiknek az óráján megnyikkanni sem mertünk, nehogy kihívjon felelni, vagy amelyik sírva hagyta el a termet, mert semennyi fegyelmet nem volt képes tartani. Esetleg aki káromkodva leordította a folyosón zajongók fejét? Lehet, hogy ő számít jó pedagógusnak, viszont a felesége elhagyta, mikor kapott tőle két pofont. A tanárok is csak emberek, így ők sem tökéletesek. De ezerszer inkább Éva néni, mint egy káromkodó idegbeteg.
Nem értem, miért szomorú, ha valaki úgy tud érvényesülni, hogy a hangját sem kell felemelnie. Az a kívánatos, hogy az ember csúnya szavak hangoztatásával érje el a céljait? Az általam ismert magas pozícióban lévő, köztiszteletnek örvendő emberek többségétől sem nagyon lehet karomkodást hallani. Például sosem hallottam az egyetemen a dékánt k. anyázni. Szerintem ez nem a pszichés betegség jele, hanem a jó modoré és az intelligenciáé.
Bizony, annál elegánsabb nincs.
Volt egy tanárom, aki művészi szinten művelte mások (diákok, szülők, tanárok) lehordását. Nem emelte meg a hangját, nem használt csúnya szavakat, végig mosolyott, de a végén a delikvens százszor inkább porig volt sújtva, mintha mondjuk az anyját szidalmazták volna. Bárcsak én is tudnám ezt.
Én is mérgelődtem, ment volna almát szedni inkább, aki eztmegazt kitalálta. Hát nem elegánsabb?
El is határoztam, itthon is jobban figyelek, mit mondok.
Ez nálam is így van.:) "Óh, a fenébe!", ha nem sikerül valami úgy ahogyan elképzeltem.
Még huszonéves koromban (haverok, buli, fanta:)), felfigyeltem egy lányra az éjszakai buszon.
Társasággal volt ő is, de rettentően harsány volt és szinte csak ronda szavak jöttek ki a száján. És ez rondává tette őt is. A társasága jól szórakozott rajta, én viszont akkor eldöntöttem, hogy nem leszek ilyen.
Nem hagyom, hogy a szavaim, a gondolataim rondává tegyenek.
Én meglett nőt ismertem ilyet. Neki tényleg majdnem jól állt.
Pláne amikor az elszökött kutyáját szidta, aki haza szokott jönni, de azért csak kint állt miatta az utcán, és a hó szépen belepte. Szidta a Cézárt, nem akárhogy... :D
Jut is eszembe, azt azért mondta Nagymama néha valakiről, hogy veszett volna az anyjába'...
Régi szidalom, hogy a szél hordja el a haját. (A tanulságként kint hagyott akasztott emberek haját hordta el a szél idővel...)
Nagymama szemében a fene is csúnya szó volt, mert a lépfenére céloz.
A franc pedig egyenesen a vérbajt jelenti. "Francia betegség."
Végül is mindegy, almát szedni küldünk-e el valakit, vagy máshova. A mi dühünket ugyanúgy levezeti már maga az elküldés...
Az utcán, 9 -10 éves gyerekek, ahogy kijönnek az iskolábóől, így szól az egyik a másik után (a távolság miatt ordítva):
- Ge.iiiiiii!!!
Majdnem kiestem a cipőmből.
A lányomat is erőteljesen figyelmeztettem, mert amikor telefonáltun., így szólt rá az akkor pár éves lányára:
- Ne ba.tasd már a kutyát!
Először csak rákérdeztem, mit is mondott a gyerekének? Hát elismételte! Na akkor már döbbentebben kérdeztem rá újra. Aztán kapcsolt, és legalább elszégyellte magát.
Nálunk meg én voltam a Főböszme, mert bennem volt a Kisböszme. Sőt, volt, ami böszmikus volt.
Szerettük tekergetni az anyanyelvet.
Van, ahol ez még bicskanyitogatóbb sértés.
Tömörkény szavából vettem:
„A puli föláll, nézi a gazdasszonyát, de nem érti a szemrehányást. Azt mondja az asszony – Hát nem látod, te buszma, hogy a pulykák belemöntek a búzába? Ezt anélkül mondja az asszony, hogy csak egy karkinyújtással is útmutatást adna a pulinak arra nézve, hogy mit akar tőle. A puli azonban enélkül is megérti, hogy itt már megint ezekről a pákosztos mexikói madarakról van szó, meg a búzavetésről. Ennélfogva elmegy a búzába és kikergeti belőle a mexikóiakat.”
A múlt héten volt szülői a suliban, és az osztályfőnök felolvasott egy levelet, amit a fiam két osztálytársa írt egymásnak. Gyerekek én még ilyet nem hallottam! A m~gb@sz{m a k<rv@ @ny@dat volt a legszebb kifejezés a levélben 😫 Köpni-nyelni nem tudtunk. 6. osztályos gyerekekről van szó. Az én gyerekem meg úgy jön haza, hogy anya xy azt mondta hogy bmeg. Kérdezem tőle, az mit jelent, erre a gyerekem, az csúnya szó, én ilyen nem mondok ki. Másik gyerek meg szinte kötőszóként használja. 😤 Döbbenet! Gyerektől semmilyen formában nem elfogadható a csúnya beszéd!
Nem mondom hogy nem szoktam csúnyán beszélni, de azért van egy határ. Mondjuk vezetés közben, előfordul hogy kihozzák belőlem az állatot, de igyekszem visszafogni magam.