Mennyit várjunk?

Amikor megismerkedünk egymással, még minden stimmel, de valahogy útközben megváltoznak a dolgok. Persze az emberfia a rózsaszín ködtől nem veszi észre a másik hibáit. Pedig azok ott vannak, csak valahogy nem veszünk róla tudomást. De vajon miért nem?

Talán azért nem, mert szeretünk szerelmesnek lenni, szeretjük az első pár hónap izgalmait és szeretnénk, ha végre ő lenne az igazi. Hiszen mindenki erről álmodozik, még ha van, aki titkolja is, de mindannyian várunk az igaz szerelemre!

Ezért sajnos, hajlamosak vagyunk, tisztelet a kivételnek, megfeledkezni arról, hogy milyen párkapcsolatban szeretnénk élni, és mit várunk a partnerünktől! Nem vesszük észre, vagy nem akarunk vele foglalkozni, hogy van olyan szokása, ami a későbbiekben zavarni fog bennünket. Vagy ha észrevesszük, akkor úgy gondoljuk, hogy majd én leszoktatom róla, majd az én kedvemért megváltozik, hiszen szeret! De a legtöbb esetben nem változik meg! Nem tud, és talán, nem is akar, főleg ha már egy picit idősebb is. Persze azt mondják a nagyok, hogy úgy fogadd el a másikat ahogy van! Ez persze nem könnyű feladat és nem is mindig sikerül!

Ha már eljutunk oda, hogy egyre több és több olyan dolog van a másikban ami minket megőrjít,de van még szerelem, akkor persze az első lépés az, hogy ezt megosztjuk a partnerünkkel és megkérjük, hogy változtasson rajtuk.

A változáshoz idő kell, de azért magunkban szabjunk meg egy időpontot, mert nem várhatunk a végtelenségig. Ha a változás nem jön el, akkor lépjünk le minél hamarabb, mert csak vesztegetjük az időt, és abból nincs sok!