Mennyire vagy hogyan szokott egy ilyen kapcsolat sikerülni, végződni? Tapasztalat esetleg? (beszélgetés)

Akkor most megpróbálom.

Elsőre talán egy kis verset másolnék ide, abból a célból, hogy lássad, a magyar nyelv mennyire alkalmas bizonyos dolgok árnyalására.

Aztán majd folytatom, de előbb egy kicsit ízlelgesd.

"Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke

(Firenze 1984. X. 12. )

Egyik olaszóra során,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet - és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki ´slattyog´, miért nem ´lófrál´?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki ´beslisszol´ elinal,

Nem ´battyog´ az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz -

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!

Nos? Már dereng valami?

Ha igazán kíváncsi vagy rá, akkor majd kifejtem ezt bővebben. De most már nem állok neki.

Talán majd később, vagy holnap.

Hidd el, néha sokkal nagyobb jelentősége van, mint gondolnád!

Most nem példálóznék, de tudnék szép és kevésbé szép indoklást hozni erre. (Majd mondanak/írnak mások, ha akarnak)

Nem haragszom. :)

Amúgy se vagyok haragvó típus.

Csupán azért, mert kérted, idéznék az 1. sz. hsz-odból:

"dott egy Nő és egy férfi akik mondjuk együtt vannak x ideje, de össze vesznek, szakítanak, majd folytatják amolyan nyitott kapcsolatban. Persze itt is vannak érzelmek, de egyiknek sem kötelező "beszámolni" a másiknak. (bár mindkettő fél megteszi saját magától)"

Szerintem azért ez igencsak másként hangzik, mint ha mondjuk valahogy így kezdted volna a kérdésed:

"Több, mint 3 és fél éve együtt vagyunk a barátommal, de egyre többet veszekszünk. Hol szakítunk, hol meg kibékülünk. Az utóbbi időben (3 hónapja) már amolyan "nyitott kapcsolat-félében" élünk egymással. Ez egy olyan "se veled, se nélküled" állapotot jelent, ami persze nem mentes az érzelmektől sem.

Aztán amikor együtt vagyunk, a kommunikációnk szinte teljes, őszintén beszélünk egymással..."

Szerinted nincsen különbség a kétféle megközelítés között?

Az a véleményem, hogy "gyermekkorban" még bármi és bármilyen kapcsolat működhet!

Ott nem ritka az ilyen "add vissza a babaruhám" szintű osztozkodás se.

Már ne is haragudjál, ha a korod alapján, DE INKÁBB A HOZZÁSZÓLÁSOD alapján még gyermeknek tartalak.

Persze meg is sértődhetsz érte, de minek?

Csak gondolj bele! Szerinted hol tekinthető érett, felelősségteljes hozzászólásnak az, amikor még azt se mered vállalni, hogy mindez veled, a te kapcsolatodban történik/történt?

Persze közben a hozzászólók már "kibújtatták a szöget a zsákból"

De!

Nem lett volna egyszerűbb egyes szám első személyben kérdezni, mint itt titokzatoskodva általánosítva kérdezni?

Itt mitől félsz?

Nem bánt téged ezért senki! :))

Legfeljebb ellátnak tanácsokkal. (Jó és kevésbé jó tanácsokkal)

elvileg fejlődünk életünk során... a hülyeségeinket el kellene hagyni idővel, nem gondolod? másiknak is.

aztán összecsiszolódni egy igazi párrá...

Miért kéne éjjel nappal együtt lenni,ha jártok...?Ez csak megegyezés kérdése...

De ez tényleg olyan átmeneti megoldás....ha elég amit nyújt,ne agyalj ezen,ha nem elég akkor tudasd vele és vagy így vagy úgy lépjél.

Nem értelek:) Mi nincsen kimondva?

Te azt kapod tőle amire vágysz,ami neked megfelel?

Persze, csak nem mindegy, milyen gondok.

Harmadik személy nélkül is ki lehet lépni, csak azt kell végiggondolni, hogy bele akar-e az ember csúszni egy ilyen kapcsolatba hosszú évekre vagy akár egész életére. Akar-e alkalmazkodni valakihez, akivel nyilvánvalóan nem boldogan élné le az életét. Vagy nem jobb-e inkább egyedül lenni kicsit, élni az életet és azt csinálni, amit az ember akar. Lelkiismeret-furdalás és esetleges számonkérés, fájdalom, a másik megbántása stb. nélkül.

A szerelem, a megszokás elmúlik. Ki kell szenvedni, igen, de elmúlik. Van vége. Ennek meg így nincs.

mert érdekes az új. mert amikor vele van, ráeszmél, hogy ilyen is lehet? mindenféle stressz, feszültség nélkül.

akkor már minek a másik? hogy idegeskedjen? áhh, dehogy kell a fenének...

azért írom, mert velem is megtörtént. nyúlt, mint a rétestészta. de örülök, hogy vége lett, már sokkal jobb minden.

Pedig vagy az történik vagy valaki erős lesz és kilép. Vagy lehet szenvedni egy életen át is, csak minek.

Bocs, ha keménynek tűnik, de a saját régi gondolatmenetemet írtam le.