Megtörténhet hogy én nem találom meg az igazit? (beszélgetős fórum)
Nem vagyok érintett a témában, mert nekem már jó ideje megvan az "igazi", de kicsit mégis benne vagyok ebben, mert az unokahúgom, aki 30 éves, és egy éve lépett ki egy 8 éve tartó, sehová nem vezető kapcsolatból, most éli meg ezeket a problémákat, mint amit Te is leírsz. Valóban nagyon nehéz megtalálni az igazit, de az is nehéz, hogy normális társat találjon az ember. Legtöbb pasi nem akar elköteleződni, furcsán képzelik a világot és aki nem akar megalkudni bizonyos dolgokban, annak lehet, hogy tényleg sokat kell várni. Sajnos én is ezt látom...., de azt is mondom, hogy nem szabad feladni, keresni és keresni kell, de nem otthon ülve, arra várva, hogy valaki bekopogjon. Talán manapság az a legnormálisabb, ha ismerősökön keresztül próbál az ember társat találni. Amikor van valaki, aki mindkét felet ismeri és bemutatja őket egymásnak, hátha... de persze ez sem tökéletes recept. De még nagyon fiatal vagy és én azt hiszem, hogy nem lehetetlen vállalkozás, amit szeretnél. Kívánom, hogy sikerüljön minél előbb. Üdv. Sly
De mégis sok van olyan, aki -bár passzívan - de belenyugszik abba.
Persze ezen kívül is van értelme az életnek, de azért fontos és mindig ott van a hiánya. Szerintem csak kevés olyan ember van, aki egyedül képzeli el az életét.
Várni senki sem szeret. De akinek mégsem sikerül megvalósítani ezen vágyait, az általában különösebb összeomlás nélkül szépen lassan el tudja engedni.
Jó de ki szeretne addig várni, amíg elmúlik?:D
Azért ez az ösztön nem tart jellemzően életünk végéig...
Sőt nincs is ott a Maslow piramis alapköveiben :)
Ez is igaz, de a párkeresés a legelemibb ösztön, akkor is, ha tagadjuk. Minden más csak pótlék.
Érezteem, hogy valami nem stimmel, hogy túl hamar dühbe gurul, ingerlékeny, hisztis, csak először próbálta a jó oldalát mutatni. De azért megpróbáltam. Nem jött össze végül, de nem is baj.
Nem hiszem, hogy az ismerkedési esélyeket nagyon lehetne fokozni. Hiszen ahhoz "mássá" kellene válni. És ez egyre nehezebb.
De manapság a társas lét már nem feltétlenül korlátozódik a párkapcsolatra.
A pár nélküli élet sem jelent remetelétet...
..és hol ismerkedjen "többet"???
Inkább legyél egyedül egy darabig, mint egy olyannal, akibe nem vagy szerelmes, és egy olyan kapcsolatban, ahol megalkuvó lennél.
Milyen sokan élnek házasságban, párkapcsolatban, életközösségben, boldogtalanul, úgy, hogy nem jó a szex, ha egyáltalán van, meg csak egymás mellett léteznek, de semmiképpen sem együtt.
Mindenki megtalálja előbb-utóbb, addig meg inkább egyedül hitellel vagy szülőkkel, mint egy "ha nincs ló jó a szamár is" helyzetben.
Csorba :) volt egy ilyenem :)
Én megértem, hogy 30 körül, után az ember lánya kicsit ráparázik. Hisz a biológiai óra ketyeg és genetikailag kódolva vagyunk a gyerekre, családra. Kiben előbb, kiben később szólal meg a hang és bújik elő az anyai érzés.
Több kolléganőm ismerősöm, kolléganőm van 30-40+ akik egyedül és társ nélkül. Hát nem boldogok. És valahol azt sem tartom normálisnak, hogy még mindig a szülőkkel, vagy albérletben / hitellel tök egyedül.
De aki erre az életre vágyik és erre rendezkedik be, az sem "kóros", de titkon még ha magának nem is vallja be, nem érzi jól magát a bőrében. Legalábbis én így látom.
Én veled vagyok, tök normális dolgokat szeretnél, én is hasonló cipőben járok, mondjuk van párkapcsolatom, csak épp a kedvesem nem hajlik egyelőre a témára... :) Így sem könnyű, hidd el! ;) Sőt amit említettél, hogy ehhez két ember kell, nem tudod pusztán saját erőből, saját akarattal elérni, na ezzel nagyon együttérzek!
Mikben alkudtál meg vele kapcsolatban?
Még nem vagy lekésve semmiről, de te is tehetsz azért, hogy nagyobb esélyed legyen találni valakit, akivel megállapodhatsz. Ismerkedj többet. :)
Én is régóta szeretnék egy normális párkapcsolatot, de eddig nem jött össze. 26 éves vagyok, szerintem ennyi idősen még nincs miért aggódnom, de azért az egy kicsit aggasztó, hogy 18 éves korom óta nem teljesült ez a vágyam. De ez nem jelenti azt, hogy nem is fog. Én addig tipródtam sokat ezen a kérdésen, amíg 22 évesen meg nem ismerkedtem egy sráccal, akivel később összejöttünk. Akkor azt hittem, ő az igazi, hogy megtaláltam a másik felem, habár annyira azért nem tetszett, meg éreztem, hogy valami nem kerek, de azt hittem, ennél jobb nem lesz, ezért vele maradtam. De semmi jó nem sült ki belőle, tiszteletlen volt, csúnyán beszélt velem, szerintem ha összeköltözünk, akár meg is ütött volna. Szóval otthagytam, pokoli egy év volt. Az eelején tetszett, hogy van valakim, örültem, hogy végre, van kinek a kezét fogni, de a végére annyira kiábrándultam belőle, hogy örömet okozott a szakítás. Azóta nincs senkim, de ilyen pár nem is kell, akkor inkább vagyok egyedül. persze ez nem azt jelenti, hogy nem is szeretnék párt, úgy képzelem el a jövőmet, hogy összekötöm valakivel az életem, de megalkudni soha nem fogok. Elég volt ez a rossz tapasztalat.
Bízni kell abban, hogy megtalálod.
Aztán majd kiderül...
Én is szeretnék már kapcsolatot, azt hittem hogy ennyi idősen már gyerekem lesz. Aztán semmi.
Csak az idő meg megy. Idő mire kialakul egy komoly kapcsolat, mire eljut odáig az ember hogy jöhet a gyerek. Aztán ki tudja sikerül-e rögtön, nehézségek stb... Hát nehéz ügy.
De ha már volt komoly, hosszú kapcsolatod, akkor bőven sikerülhet.
Szerintem nem azért mert a "többiek", hanem mert ő szeretné és ezt értéknek tartja. Úgy akar élni, hogy férj, gyerek, család. Ezért már nehogy ráhúzzuk a vizes lepedőt. Hála Istennek ilyen is van még.
Nomeg az ellenkezője is, az sem baj. Mindenki éljen ahogy akar és tud.
Bármi megtörténhet, de ne csak ölbe tett kézzel várd a szép szőke herceget! Járj társaságba, tanfolyamokra, sportolni, stb. Olyan helyekre, ahol ismerkedni tudsz. Végülis a társkeresőt is megpróbálhatod, sokaknak az is bejön.
igaz
ez nem a megfelelő szó választása volt
Valahol vicces, hogy milyen kioktatásokat kapsz, kedves topiknyitó.
Rövid válasz: igen, megtörténhet.
Általában azok a sztorik látnak napvilágot, illetve azokat osztják meg, ahol siker volt a sok várakozás, reménykedés, keresgélés stb. eredménye. A "42 vagyok és 10 éve nem volt senkim" sztorikat még olvasni is fáj, úgyhogy ezeket nem írják le.
(Nem, nem vagyok 42 és nem vagyok 10 éve egyedül, csak mondom.)
Teljesen normális, hogy vágysz a női szerepekre, ne is hagyd magad megkérdőjelezni! Ha erre vágysz akkor erre vágysz és kész. Hétköznapi igény, hogy az ember nő is legyen, és igen, idővel társ és anya is. Szerencsésnek tartom azt a nőt, akibe az ilyesmi nincs belékódolva, mert neki, ha egyedül is marad, nem kell ezekkel a vágyakkal, késztetésekkel megküzdenie. Dehát a legtöbb nő nem ilyen.
Azért 32 évesen még ne a "vénlányságra" készülj, mert nem vagy elkésve semmivel, tényleg igaz a közhely, hogy nagyon kitolódott most már az újrakezdés időszaka, akár 50+ évesen is találnak társra emberek, de még 40+ korban is bőven. A magány fájhat és lehet ijesztő, ez is normális érzés, nem kell megijedni tőle.
Én drukkolok neked, hogy a kellő időben találd meg a magad hercegét! :)
Ne értsetek félre! Azért vagyok jelenleg egyedül, mert jobb egyedül mint egy rossz kapcsolatban, ezt a legutóbbinál beláttam. Rengeteget dolgozok, diplomám van, nem hanyagolom el magam, nyelvet tanulok munka mellett, sok barátom van, nem az önbecsülésem keresném egy kapcsolatban, és nem ezért állapodnék meg. Azt érzem ennek jött most el az ideje, csak kicsit megijedtem a gondolattól hogy ez nem olyan dolog mint eddig amik az életemben voltak hogy sikeres legyek, ez nem csak rajtam múlik, ez olyan amit nem tudok önerőből elérni, ehhez kell vki más is, azt hiszem ezért ijedtem most meg kicsit mikor jobban belegondoltam.
Ha ezt akarja, akkor ez a normális. Ha egyedül akar élni, akkor az.
Sokkal inkább elfogadható az egyedüllét, mint egy rossz házasság.
Aki attól érzi magát valakinek, hogy férje van, na, az a nem normális.
Valahogy nem az az egeszseges, normalis, ha az embernek otthona-ferje-gyermeke van??
Van aki vágyik rá, van, aki nem. Mostanában épp túlszaporodik az emberiség, nem kell a kihalás miatt aggódni.
Melyik a hagyományos női szerep? Hogy egyedül nem tud létezni, önbecsülése, mindene csak akkor van, ha párkapcsolatban él?
További ajánlott fórumok: