Megszületett a várva vár csodánk, a kislányunk Hanna :)

2013. decemberében megfogant a mi pici kislányunk, aki előtt két picinket már elvesztettük. Ő végre velünk maradt és megszületett. :) Nem kellett rá sokat várnunk, hisz a missed ab műtétet követően rögtön a várakozós 3 hónap után elsőre összejött :) A 9 hónap tele aggodalommal és félelemmel telt, talán az utolsó 3 hónapban már annyira nem aggódtunk, hisz tudtuk, éreztük, ő már velünk marad, neki már semmi baja nem eshet :)

És így is lett. A 38. hét 6. napján, úgy gondolta Hannánk, ideje megszületnie :) Már előtte nap hétfőn, érezgettem ilyen mensi szerű fájdalmakat, de csak jóslónak tudtam be, hisz meleg vízre elmúlt. Egész éjjel mozgolódott a kislányom, ficergett bennem, valahogy sehogy nem volt jó neki!Reggel 5 óra volt, éreztem, hogy nagyon kell pisilnem, így felkeltem az ágyból, férjem már elment dolgozni. Erre mikor felkeltem, melegség öntött el, elfolyt a magzatvizem egy része! Persze teljesen bepánikoltam, első baba, így hirtelen azt se tudtam, hova fussak, pisilni, telefonálni, vagy merre. :)

Elmentem gyorsan pisilni, de már menni alig tudtam, hisz rögtön 5 perces fájásaim lettek, amik nagyon durván fájtak. Kikászálódtam a wc-ből, és hívtam a férjemet, hogy azonnal jöjjön, mert itt az idő, menni kell, hívja a dokit is, mert én még beszélni sem tudok, max nyökögni a fájdalomtól!Anyumat is gyorsan felhívtuk, hogy induljon értünk, mert menni kell. :) Mire beértünk a kórházba már 3 percenként jöttek a fájásaim.

Becsöngettünk a szülőszobára, 5.30 körül lehetett, felvették az adataim, stb. Megkaptam a beöntést, ami nem volt túl kellemes, mert rögtön felerősítette a fájásaimat, azt hittem, ott halok meg!Elküldtek wc-re, ahol azt hittem, mentem megszülök. Kb. fél óra volt, mire végeztem, de már 2 percenként jöttek a fájások, az ügyeletes doki is megvizsgált és kiment anyumhoz és a férjemhez, mondta, hogy a délelőtt folyamán megszületik a baba. És ezzel le is tette a műszakot. 7-re megérkezett a dokim is, addig ctg-re kötöttek, ahol percenként jöttek a fájások. Megvizsgált a dokim, mondta, hogy 4 ujjnyira kitágultam, nemsokára szülünk, bírjam ki még egy kicsit. Közben behozta a férjemet is, de ekkora már tolófájásaim jöttek, mondtam a dokimnak, nem bírom, muszáj nyomnom, rögtön jött ő is, a szülésznő is, de mondta, hogy még tartsam vissza, mert még nem simult el teljesen a méhszájam. Ekkor már csillagokat láttam, egyszerűen nem bírtam nem nyomni, de szerencsére gond nem lett belőle, mert próbáltam visszafogottan, nem erőből, kb nyököghettem, azt mondta a férjem. :) Ekkor bekötötték az oxitocint és pár perc alatt elsimult a méhszáj, és kezdhettem nyomni, gyorsan szétszerelték az ágyat a szüléshez, és hívták az újszülötteseket, hogy indulhatnak, hamarosan megszületik a baba! Először bénáztam, aztán szépen belejöttem, így 4 nyomásra kint volt a mi várva várt csodánk, Hanna baba. :) Nagyon gyors szülés volt, fél óra alatt kicsusszant a kis drágám. Az első kérdésem az volt, van haja? :) Annyira biztos voltam benne, hogy kis hajasbabám születik, és így is lett, szép hosszú fekete hajjal született meg a pici kislányunk. :)

Felejthetetlen pillanat volt. mikor meghallottam sírni, elvitték. gyorsan becsomagolták és hozta is a férjem. :) 3450 gramm és 54 cm lett. :) Csodaszép kis Tündér. :) Nagyon sírt, de amint meghallotta a hangomat, rögtön elhallgatott! Csodás pillanatok voltak, sosem felejtem el! Aztán vitték is le az osztályra.

Engem összevarrt a dokim, hisz vágtak is és repedtem is sajnos, mert a kis Tündérkém úgy jött kifele, olyan gyorsan, hogy nem vették észre, hogy a kis keze a fejénél volt, így rendesen felszántott ott lent mindent, de nem baj, megérte. :)

Maga a kitolás fél óra volt és 4 nyomásra meglett, az egész szülés vajúdással együtt pedig 2,5 óra volt (reggel 5-kor folyt el a víz és Hannám 7 óra 38 perckor megszületett), aminek minden doki a csodájára járt a kórházban, hisz ritka, hogy valaki az első babáját ilyen gyorsan és könnyen megszülje, az osztályon a dokik csak úgy hívtak, a gyorsasági kismama. :)

Ami érdekesség volt, hogy tavaly szeptember 11-én vesztettük el a kisbabánkat, és láss csodát, Hannával szeptember 11-re voltam kiírva idén! Bár nem 11-én született, hanem 3-án, én mégis tudom, hogy ő tért vissza hozzánk és született meg hozzánk most. :)

Most is itt van mellettem, gyönyörű kislány, imádom, ő az életünk, a mindenünk!