Boldogan túlélni - avagy szülőnek lenni nem egyszerű

Az elmúlt hónapok alatt mindent megtettem, kipróbáltam, amit a gyermekorvos, védőnő, tapasztalt anyukák javasoltak. Bevezettünk egy nagyjából tartható napirendet. Azonos időben fekszünk, megvannak az egymást követő rituálék. A sok bukás miatt, ami sajnos még mai napig megvan, megemeltük a kiságy egyik végét. Azonos módon történik az altatás. Szóval mindent elkövettünk, hogy legalább átmenetileg nyugodtabb éjszakáink legyenek, de nem jártunk, járunk sikerrel.

A Kicsi napközben is csak karban alszik hosszabban, amiért alaposan meg kell dolgoznunk. Este 7 körül álmosodik el, elalszik, ám kétóranként elkezd mocorogni, nyögdécselni, nyűglődni. Van, hogy visszaaltatja magát, de a folyamat ismétlődik. Ha kivesszük az ágyából és magunkhoz vesszük, arra sem reagál jól. Sőt, gyakran sírni kezd ilyenkor. Egyszer eszik még éjjel (tápszert kap).

Mindennek ellenére reggel kipihenten ébred, alapvetően jókedvű baba. Szépen fejlődik. Eddig bizakodtam, hogy ahogy egyre nagyobb lesz, majd javul a helyzet. Ám tudom, hogy nehéz időszak jön eztán is, mint fogzás, mozgásfejlődés, szeparációs szorongás, melyek a jól alvó gyermeket is megzavarják. Imádom a lányomat, de félek, nem leszek jó anyja így, kimerülve...

Teljesen összeomlott az életünk... Soha nem gondoltam, hogy ha megszületik a gyermek, akire annyit vártunk ilyen rosszul fogom magam érezni. Emiatt lelkifurdalás gyötör, hogy nem vagyok képes boldogan megélni az anyaságot.

Minden nap és éjjel azzal tartom magamban az erőt, hogy egészséges és gyönyörű gyermekem van. Próbálok erőt meríteni a mosolyából , tekintetéből. Hálás vagyok èrte a jó Istennek, csak mindig arra kèrem adjon erőt a megpróbáltatásokhoz! Ha egyszer felnő, lehet, hogy visszavágyom majd erre az időszakra, de most csak arra tudok gondolni, mikor lesz olyan korú, hogy végre öt órát aludhassak egyben. Hogyan lehet ezt az időszakot úgy megélni, hogy mi is egyben maradjunk és a gyermek is kiegyensúlyozottan növekedjen? ...