Mégis vannak csodák?

Április óta nem dolgozom, sajnos, talán a stressztől, vagy egyéb okok miatt elkezdett romlani a fogam, annak ellenére, hogy mostam, ápoltam, kalciumot szedtem...de lehet a gének által kezdett hanyatlani a fogaim épsége. Számomra az egyik legfontosabb egy emberi külsőben, hogy milyen az illető mosolya! És egyszer csak azon veszem észre magam, hogy nekem is egyre pocsékabbá válik ez a számomra fontos dolog, a mosolyom.:( Tudtam, nem várhatok sokáig, hisz ha ez így megy tovább, visszafordíthatatlan következményei lesznek a fogvesztésemnek.

A lényeg: nyáron már bejelentkeztem egy orvoshoz, de ő kijelentette, hogy részletekben nem lehet nála fizetni, mivel ő egy hét alatt elkészül a kezelésekkel. Egyre jobban el voltam kenődve, és éreztem, ha nem szerzek pénzt, bizony a fogaimnak annyi. Közben a neten bújtam a dokik akcióit, sokat olvastam a fogbetegségekről, szóval nagyon képben voltam. Aztán egyre több fogam letört, és a mosolyomnak annyi lett. És a körzeti fogdoki sem tudott már mit tenni… a félelmemnek köszönhetően így jártam. Közben sokat agyaltam, hogy mit csináljak? Mert így nem jó, nem mertem mosolyogni, társaságban a kezemet raktam a számhoz... iszonyat kellemetlen volt, nem beszélve a fogfájásról.

Olvastam egy cikket, egy fogorvos írt néhány érdekes dolgot, ezt én is olvastam és beugrott, hogy én írok e doktornak pár sort, hátha... próba szerencse alapon. Megírtam a levelet, persze nem hittem, hogy választ is kapok... Másnap reggel döbbentem olvasom a választ.

Csodák csodájára behívott egy konzultációra. Persze rettegtem a dologtól, mert az egyik ok, hogy nem volt pénzem, a másik a félelem a kezelésektől.

2010. november 19.

Elmentem a megbeszélt időpontra, a doktor készségesen fogadott engem. Elmondtam neki a problémámat, persze azt is látta, hogy mozgássérült vagyok, és annyit mondott, ezen a problémán segíthetünk.. Megoldjuk - mondta.

Innentől fogva szépen járni kezdtem hozzájuk, fogkövet távolítottak el, húztak, a gócokat kiirtották… kaptam sok segítséget, tanácsot a helyes fogápolásról, úgy kezeltek, mint egy jól fizető pácienst. Egyszerűen nem értem, mi történik körülöttem, annyira kedvesek hozzám, lelkiismeretesek, hogy el sem hiszem.

Most már közel a vége a kezeléseknek, én egyre magabiztosabbá válok, érzem, valami nem mindennapi dolog részese vagyok. Ja és még arról nem is beszéltem, hogy egyik napról a másikra bátrabb lettem, nem félek semmilyen beavatkozástól sem!

Persze ez köszönhető ennek az áldott kezű dokinak, aki ennyire önzetlen, és nem az anyagiak motiválták, a sors remélem, megfizeti mind azt a jót, amit velem tett... Ritka a mai világban, aki ilyen tettre képes...

Sajnos néhány fogamat pótolni kell, de végre újra önmagam lehetek, nevethetek kedvemre… nem kell szégyenkezve beszélgetnem. Legyőztem a félelmemet, nagyon boldog vagyok.

És az a legtitokzatosabb, hogy annyi doki van a neten és én mégis ezt az egy orvost találtam, talán éreztem, hogy ő nem fog elutasítani, mert nincs pénzem, vagy az isten vezérelt felé engem. Sokat elképzeltem, ahogy belépek egy rendelőbe és boldogan megyek egy bármilyen kezelésre.

Végül egy a lényeg, hogy én hittem abban, hogy sikerülni fog… és sikerült, persze kellett az a másik ember is a csodához, egyszerűen jó időben fogalmaztam a levelemet számára.

És félretettem a szégyent, az ápolatlan fog nagyobb szégyen, mint segítséget kérni.

Így teljesüljön mindenki álma, ahogy nekem teljesült, persze mire eljutottam idáig, sokszor elképzeltem képekben a dolgokat, azt is elképzeltem, hogy csodás mosolyom van..

Valami folytán mertem kérni, igaz ez távol áll tőlem, de félretettem a szégyent.

Ritka az ilyen önzetlen ember, főleg ha orvosról van szó, hisz a mai világunkban csak azt halljuk, hogy az orvos társadalom mennyire pénzorientált.

Ezzel a kis cikkel kicsit az orvosok becsületét próbáltam helyrehozni.

Vannak még lelkiismeretes orvosok, illetve emberek...

Egyet ne felejtsünk el: nekik is van lelkük, és érzéseik. AZ ORVOS IS EMBER!

2011.12.27. A jelen.:)

Örömmel jelentem, hogy túl vagyok a kezeléseken, és csodaszép mosolyt kaptam, örök hála érte, életemben még nem történt velem ilyen csoda.

Ez a célom teljesült!