Szőrtelenítés akkor és most
Ahogy közeledett 2009 vége és 2010 eleje, úgy nőtt a kis lelkemben a szorongás. Mert akárhány embert követek Twitteren, mindnek volt legalább 3 tutitippje a szosölmédia használatához, kiegészítve e-bookkal és linkekkel. Akárhány blogot olvasok, biztos volt legalább 1 észosztó, hogy mit hogyan kell csinálnod, és ha nem úgy, akkor halott a vállalkozásod. Akárhányszor bekapcsoltam a TV-t legalább egy boszorkány megmondta, hogy nagyon jó, vagy éppen nagyon rossz évre számíthatunk, attól függően, hogy épp melyik csatornát néztem. Besokalltam.
Íme egy kis történelem, lazításképpen:
Azt gondolhatnánk, hogy az újkori, hanyatló és “kokakóla-mámorban fetrengő” nyugati társadalom agyréme az, hogy az esztétikus megjelenéshez bizony szőrtelennek kell lenni. Pedig az első írásosan bizonyított csupasz lábú nőszemély igencsak ókori és keleti jelenség volt, mégpedig Kleopátra. Egyiptomban a szőrtelen test - az intim területeken is - jelentette az ártatlanságot és a kifogástalan külsőt.
Ha valaki finnyogni szokott a szőrtelenítő készítmények szagára, állagára és összetevőire, akkor ez nem tudom, hogy fog tetszeni… ilyesmiket használtak fel szőrtelenítő készítéshez:
* kátrány
* szamárzsír
* kecskeepe
* denevér- vagy kígyóvér kivonat (most már kezd boszorkánykonyhára hajazni a recept)
* égetett mész
* arzén-triszulfát
Az ezekből nyert készítményeket vagy gyantával keverték, vagy eleve gyanta állagú pasztát kaptak belőlük, és azt használták. Voltak olyan arab országok, ahol férgeket használtak a nem kívánt szőrzet eltávolításához … lerágatták velük a szőrt, vagy mi? Nem tudom elképzelni!
Egy kicsit közelítünk térben és időben: a görögök és a rómaiak már használtak a szemöldökcsipeszhez hasonló eszközt a nemkívánatos szőrszálak eltávolítására. A görög kultúrában a szőrös nőket ijesztőnek találták. A tehetősebbek külön személyzetet tartottak a szőrtelenítés elvégzésére, általában valamelyik keleti országból származó rabszolganő feladata volt ez. A csipeszes módszer nem gusztustalan, mint a Kleopátra módi, de azért az európai ősök is kitettek magukért a főtt pióca pép használatával.
A XV. században főleg a szemöldök és a halánték szőrzetétől szabadultak a hölgyek. Az ebből az időszakból származó portékon nem ritka a lárvaszerű arccal rendelkező hölgy vajmi kevés szemöldökkel. Pl. Mona Lisának is igen furi a szemöldöke, ha van egyáltalán neki. Csak hogy ne maradjunk gyomorforgató összetevők nélkül: tojáshéj darabok, ecet, macskakaki…a szépségért ennyit azért nem kellett volna szenvedni.
Az ezt követő időszakról ilyen vonatkozásban nem sok anyagot találtam, egyetlen széljegyzetként annyit, hogy Medici Katalin hatóságilag betiltotta az intim szőrtelenítést. Ezt erkölcsileg bomlasztónak találta.
Ugrás a XX. századba. Itt jelentek meg (éppen a nagy válságok idején) a kifejezetten nőknek szánt szőreltávolító eszközök és anyagok.
Ilyen szőrtelenítésben használt újdonság volt a Gilette női borotvája 1915-ben, a Remington elektromos női borotvája 1930-ban, illetve a hideggyanta csík is 1970-ben.
Napjainkban a szőrtelenítő eljárásoknak és termékeknek igen nagy választéka vesz körül minket. Van összevagdosós-olcsó, van elektromos-tépkedős, van lézeres-zümmögős-csipkedős, van ragacsos-büdöskencés (ki tudja, mi van benne), van bio-illatos, és van kakasosnyalókás-fincsi-kevésbéfájós.
Te melyiket szereted?
Írta: Mirta, 2010. február 16. 16:03
Fórumozz a témáról: Szőrtelenítés akkor és most fórum (eddig 30 hozzászólás)