Miért nem változtatok azon, ami zavar?

Aztán rájöttem, hogy ahhoz képest, hogy világéletemben elégedetlen voltam az alakommal, én túl sokszor mondom ezeket a szavakat.

Rá kellett jönnöm - mondjuk nem volt újdonság -, hogy ilyen téren semmi akaraterőm... pedig amúgy mindig végigviszem azt, amit a fejembe veszek... de ezek a sunyi kis kilók..

Meg általánosban az egyik farsangi bulin vettem észre először, hogy milyen mókásan buggyan ki az akkor divatos - ma már, ha fizetnének, se venném fel - pici haspólóból a hájam (ezt a szót - háj, fizikailag fájt bepötyögni) akkor meg kis tacsi koromban vicces volt..hát ma már inkább sírnék..

Fura ez, mert hát tudom én, hogy olyan sok ember van a világban, akik örülnének, ha akár dagadtan is, de lenne mit enniük, lenne hol aludniuk... és hát valljuk be, azért nem túlsúlyos vagyok, csak van „egy kis” fölösleg rajtam, ami csúfítja a testem..

Szívtelen dögnek érzem magam, ha erre gondolok, de hát az ember gyarló...

Szóval ott jártam, hogy ma már nem vicces a gatyából kibuggyanó háj. Próbálok én belőle lefaragni, de úgy látszik, nem sok sikerrel. És itt jön az a bizonyos „majd holnap”.. úgy néz ki, nekem minden nap holnap.

Itt kereshetném a kifogásokat - amiből higgyétek el, tudok sorolni ezret - de a végén rájövök, hogy egy gyenge alak vagyok, aki a kifogások mögé bújik, azzal mentegeti magát.

Mert hát, ahogy az elején is kezdtem, mióta ezt a kevés eszemet tudom, harcban álltam a kilókkal..

Néha már odáig fajult, hogy szégyelltem a testem, próbáltam hánytatni magam (ami amúgy nem jött össze)...

Tudom, idiótán hangzik, de ha egy csinos lányt látok, fel tudnám akasztani magam és arra gondolok, miért is akarna egy pasi is engem, amikor választhat nálam ezerszer szebb, csinosabb lányt... jaj tudom, tudom: a belső a fontos... de hát a fiúk nem egy puffancs után forgolódnak az utcán.. erre persze, aki már nagyon kukacoskodni akar, mondhatná, hogy hát ízlések és pofonok.. mert hát lehet, hogy valakinek az jön be.. de.. ez most az én sztorim..

Szóval a végén rájöttem, hogy nem a kilóimmal vannak gondok, hanem a fejemben van valami nagyon szétcsúszva.

Keresem a kifogásokat és közben arról álmodom, hogy egy büszke, magabiztos lány vagyok, akinek nem kell attól félnie, hogy akármelyik mozdulatban felcsúszhat a pólója.

Tehát ezzel a sok rizsával arra akarok kilyukadni, hogy minden az agyban dől el.. nem csüggedni kell, és a kajába menekülni, hanem felvenni a harcot és küzdeni azért, amivé válni akarunk, amiként álmainkban látjuk magunkat. Persze mindezt reális keretek között...