Meghalt Albert Györgyi! (beszélgetés)
Az első férje nevét nem tudom,de azt hiszem nem nagyon említette sehol sem .Egy idős pasas volt..
A második Máté Gábor,Jakupcsek ex férje,a harmadik a fiatal borász pasi Győrffy András.
Valahol,mindenki segíteni akar,vagy így vagy úgy.
Aki itt nyílik meg ,benne van a pakliban ,hogy ezer féle,más tapasztalaton alapuló jó tanácsot kap.
Én még mindig úgy gondolom,hogy ha "betegségnek " tartjuk a lelki baklövéseinket,akkor minden ember beteg a földön.
Mi lenne ha nem betegnek tartanák magukat az emberek,hanem a kialakult Énjüknek,a személyiségük részének?
Más szóval,ha zokogva próbálják elfogadtatni magukat másokkal,hogy bocsi én beteg vagyok,akkor vajon saját magukra miért nem kényszerítik rá az önelfogadást,öntoleranciát??
Ez fogós és ravasz kérdés!?:))
De nem az a tendencia,sőt itt a Hoxán is ömlik a mindentudók egyesülete egészen addig amíg az ő életükbe sem jön az a pont,amikor is szembesülniük kell saját magukkal:)
Amúgy virágos szép napot!:-D
Pont ez lenne a cél!:))
Hogy a pszicho és -pszichi-k végre felfogják mi lenne a dolguk!
Az ,hogy a betegekkel elfogadtasság önmagukat úgy ahogy vannak.
A maradandó lelki károsodás nem hiszem, hogy sokkal könnyebb, mint a maradandó testi sérülés, viszont láthatatlan, s ezért megérteni is nehezebb.
Popper egyre inkább igazat ad Pilinszky Jánosnak, aki szerint rettenetes kárt okoznak a pszichológusok a társadalomnak, mert azt hirdetik, minden probléma megoldható, miközben a problémák zöme nem oldható meg. Épp ezért, mindenkiben létrehozzák azt az érzést, csak ő olyan seggfej, hogy képtelen úrrá lenni a szexuális problémáin, a különböző konfliktusain. Pilinszky szerint az életben nem problémák és megoldások vannak, hanem tragédiák és ezekhez irgalomra van szükség. Popper manapság úgy érzi, hogy egyre inkább igazat ad Pilinszkynek, ő maga is egyre kevésbé hisz a megoldásokban, a toleranciában igen, az elfogadásban igen, az irgalomban igen.
miért ne lehetne mindenről fórumot nyitni?
pont te nyitottál egyet totál feleslegesen a mai napon.
Erről egy ókori történet jutott eszembe, állitólag Szókratésszel esett az eset:
Egyik nap odafutott valaki Szókratészhez és izgatottan azt mondta:
- hireim vannak a számodra.
Szókratész igy válaszolt: előbb hadd tegyek fel neked három kérdést. Hireid olyasmire vonatkoznak, amelynek igazságáról személyesen is meggyőződtél?
- sajnos nem, felelte a hirhozó, de megbizható forrásból származik.
- olyasvalakiről hallottad, akit személyesen is ismersz?
- sajnos nem, válaszolta a hirnök, de azt hiszem, te talán ismered.
- értem - válaszolta Szókratész, már csak azt szeretném tudni, jó vagy rossz hirt hozol?
- sajnos rosszat - válaszolt hirhozó.
- Lássuk csak - igy a bölcs - olyan hirt készülsz a tudtomra adni, amelynek igazságtartalmáról nem győződtél meg személyesen, olyasvalakiről szól, akit nem is ismersz, s mindennek a tetejébe még rossz is.
- nos, belátom, neme hangzik valami biztatóan.
- azt hiszem, nem hallgatom meg - szólt Szókratész és faképnél hagyta a hirnököt.
IRIGYLEM a csajt, szeretnék én is ilyen frappánsan meghalni akár ebben a szent pillanatban, bár csak tudnám hogy a fészkesbe csinálta-----
Ami meg ezen a fórumon egy ideje folyik, az jó példája a tipikus bunkó magyar mentalitásnak. Ez megy mostanában a világban mindenhol mindennel kapcsolatban, és többek között ez az, amiből már olyannyira elegem van.
Valakivel--akiről köztudott hogy beteg a lelke és szeretetért meg elfogadásért jajgat régóta mindenhol---nem akkor kellene ilyen intenzíven foglalkozni mikor már nincsen köztünk, hanem addig kéne figyelni és megpróbálni vigyázni Rá, míg van ( vagy legalább esély van rá hogy lehetne) segítség, nem pedig utólag teli pofával "mű"sajnálkozni vagy éppen szapulni Őt hosszú oldalakon keresztül.
Ja, persze , tudom mi van emögött: addig míg él az a valaki addig nem annyira érdekes és jó buli hogy figyeljünk rá, mert nincs nagy "visszhangja", így viszont a végtelenségig lehet találgatni meg csámcsogni meg keverni-kavarni a sz@rt, mert a megboldogultnak már sansza sincs reagálni. Szégyen és gyalázat!!!!
Részemről ennyi, a visszajelzéseitek pedig nem érdekelnek, ne is fárasszátok magatokat, felesleges, nem jövök ide többet.
Én????
Na akkor én is kiszálltam!További szép estét!
Mélyen magamba szállnék, keresném az okokat,amik odáig vezettek,hogy nem tartottuk a kapcsolatot.(Vajon a gyermkem miért nem keresett, miért nem közeledett felém,miért nem osztotta meg velem a gondjait, stb.)
Persze,nekem is nagyon rosszul esne ha ilyeneket olvasnék, ezt elismerem.
További ajánlott fórumok:
- Szülés közben meghalt a kisbabám...
- Ha meghalt valakid, akit szerettél gyere ide
- Anyósom meghalt, apósomnak van új kapcsolata, a férjem meg nem akar "családosdit" játszani. Megoldás?
- Ha meghaltok, szeretnétek, hogy a lelketek itt maradjon?
- Mi lett Jézussal miután feléledt? Mikor halt meg? meghalt egyáltalán?
- Szülés közben meghalt a kislányom...