Megbocsájtás önmagunknak (beszélgetés)
Szia Grizus, örülök a hozzászólásodnak. Valahol azt olvastam, hogy ha önmagunknak meg tudunk bocsájtani, akkor tudunk a környezetünknek is megbocsájtani (lehet, hogy nem ennyire leegyszerűsítve, de kb. ezt olvastam). Tudom, hogy nehéz, szerintem ezzel mindenki küzd, legalább egyszer életében. Viszont ha nem tudsz megbocsájtani, magadat teszed tönkre, ezek a negatív érzések neked tesznek rosszat, nem a másiknak. Ezt az okosságot is egy könyvben olvastam, de persze nem könnyű...
Nálam ezt a dolgot pillanatnyilag elnyomja az, hogy másoknak nem igazán tudok megbocsátani, méghozzá szerintem teljes joggal. Tudom, hogy meg kéne, de nagyon nehezen megy. Egyszerűen haragszom és igazam is van, tudom. Lehet, hogy a mélyben magamra is haragszom, de azért ez már változott. Egy biztos, hogy szeretethiány van a dolog mélyén.
pl. 40 évessen, lehet azt mondani, hogy ha ezt meg azt újra meg újra átélném, akkor másképpen csinálnám, igen,de ezt akkor lehet mondani, ha valaki előtte átél dolgokat és később ezek megérnek benne és ha halad az ídő és átértékel sok mindent.
Mindenből lehet tanulni, és főleg a hibáinkból.
Szia Linksys, köszi a választ, van benne igazság. Valóban másként látok most dolgokat és ez így jó. Valahol azt olvastam, hogy mindenből tanulunk valamit, és ezek a tapasztalatok előbbre visznek, még a rosszak is, ez a fejlődés.
Szia. Ahhoz hogy ezt így átgnodold, ahhoz előtte kell, hogy átessél bizonyos dolgokon, amelyeket az idő előrehaladtával másképpen értékelsz, és nem csak te , hanem nagyon sokan mások.
Az élet iskolája így alakul ki, utólag sokkal másképpen gondolkodik mindenki, ere szokták azt mondani, hogy : Soha nem mond azt, hogy soha, mert ami ma úgy tűnik, hogy lehetetlen, vagy nem tartjuk jónak, azt később lehet megtesszük, és utólag ezt értékelni is szoktnk, és akkor megint más a vélemény..
Nekem,sehogy sem megy.Mának sem tudok megbocsátani és magamnak sem!
Mostanában foglalkoztat a megbocsájtás témája, mert rájöttem, hogy bizonyos múltbéli hibákat, melyeket ma már másként kezelnék, illetve másként viselkednék, vagy döntenék,nehezen bocsájtok meg magamnak. Nem szeretném részletezni, miről van szó, nincs jelentősége, egy régi, lezárt(nak hitt) fejezete az életemnek (legyen annyi elég, hogy 9 éve már, hogy elváltam, új életet kezdtem, jól vagyok, de a múlt beárnyékol valahogy), amelyből mostanában feljönnek dolgok, általában álmomban. A megoldás kulcsa a megbocsájtás magamnak, hogy én is követhetek el hibákat, és az ember az adott pillanatban mindig csak a tőle akkor telhetőt tudja tenni, amire akkor képes. Azért indítom el ezt a fórumot, mert szeretnélek benneteket megkérdezni, volt-e valakinek közületek hasonló tapasztalata és hogyan tette túl magát rajta, mi segített.
További ajánlott fórumok: