Meg lehet bocsátani a megcsalást? (beszélgetés)

Reginek tunik a kerdes...de..

Ha egy no lenyulja a pasid,akkor tulajdonkeppen szivesseget tesz neked! Nincs nagyobb bosszu,mint hagyni,h vele maradjon.:) Meg is bocsajthatsz,de felesleges.

Én azt hiszem, ez egy nagyon veszett ügy. Nem tartom kizártnak, hogy túl lehet rajta lépni, de nem egyszerű.

A megbocsátásos rész még hagyján, az kellő kötődés mellett nem olyan nagy gond, de a bizalom megrendülése az igazi probléma.

Úgy gondolom, ha az elkövető fél nagyon komolyan megbánja a tettét és tényleg minden erővel azon van, hogy visszakapja a másikat, akkor nem teljesen reménytelen. De ekkor is csak úgy tudom elképzelni, ha ezzel együtt azt is demonstrálja minden elérhető módon, hogy a bűne nem fog soha megismétlődni. Értsd ezalatt: mindenről beszámol, tudomásul veszi, ha a társa féltékeny (elvégre a történtek után ez a minimum), s nem titkolózik előle egyáltalán.

Ha a megcsalt hosszú időn át (értsd mondjuk egy év) sem találja semmi jelét annak, hogy a párja újra kikacsintgatna, akkor valszeg újra elkezd bízni benne, s a kapcsolat megmenthető.

Az a fajta továbblépés, hogy oké, megbocsátok, s aztán úgy teszek, mintha mi sem történt volna, s soha nem is kételkedek a páromban többé, na, az szerintem lehetetlen.

Én is pont így vagyok azért mondják az okosak hogy megbocsátani megbocsájtassz de nem tudod feledni

Én az időre azért írtam hogy ha már megbocsátottál neki az idő meg fogja mutatni hogy érdemes volt-e

A z a baj a bizalmatlanság megmarad

nem nagyon ertem.....magadnak?

mert h te tehetsz arrol igazan:-P

Mondta a feleség a férjnek, akit elveszített ideig-óráig, de csak addig. Közben a harmadik valahol a város mélyén, falu végén titokban reménykedett abban, hogy őt nem hagyták el, de hiába! Minden csoda három napig tart - a szeretősdi is. Vagy kicsit tovább, de az még rosszabb. Hölgyolvasónk arra volt kíváncsi, hogy a feleség ilyenkor visszafogadja-e a férfit. A választ ezúttal Franco Marco adta meg.

"Kedves Marco!

Szerető vagyok. Vagy voltam. Már nem is tudom, mi az igazság, de mindegy is. Nagyjából nyolc éve tart ez az egész. Először azt mondta, hogy csak pár hetet várjak, aztán néhány hónapot kért, végül éveket. Valahogy mindig adtam - magamat, az éveket, a napokat. S mindig elhittem, hogy lesz jobb, teljesebb, fontosabb, de nem lett. Beleragadtam ebbe a szörnyű valóságba, és most már csak nézem közömbösen az egészet. Már nincs tétje. Nem akarok tanácsot kérni. Néha nálam volt a férfi, néha nem. Tudom, hogy hülye vagyok, voltam. A pasim ráadásul egy hete végleg hazaköltözött, és azóta nem is jelentkezett. Már nem fáj. Szerinted mit mondhat ezek után a feleségének, és az vajon visszafogadja? Akkor ő is hülye. Nem tudom, miért, de ez még érdekel. Köszönöm, hogy meghallgattál.

Minden jót.

Éva"

Kedves Éva!

Ilyesmi lehetett.

Férfi: Szia.

Feleség: Szia. (ironikusan) Nem nyúlt túl hosszúra az új élet.

Férfi: Nem.

Feleség: Tudtam, hogy visszajössz.

Férfi: Honnét?

Feleség: Mert tudom, hogy szeretsz.

Férfi: Nem szeretlek.

Feleség: Akkor miért?

Férfi: Mert nem volt erőm újrakezdeni.

Feleség: Jó lesz, hidd el, jó lesz nekünk, én már tudom, hogy lehet jó.

Férfi: Nem lesz jó, csak most úgy lesz rossz, ahogy már megszoktam, hogy rossz.

(Háy János: Háromszögek, családi színjáték, részlet)

Vigyázz magadra.

Üdv,

Marco