Más is volt, vagy van ilyen helyzetben? Véleményeket várnék..... (beszélgetés)

Lassan eltelt egy év, és semmi változás nem állt be. Én még mindig 2 munkahelyen robotolok, és küzdök a mindennapokkal:( A férjem pedig kényelmesen elmegy egy héten 3-szor dolgozni, utána meg itthon lógatja a lábát. Én meg letudom a napi 8 órámat a főállásomban, majd utána kezdem a másodállást, és sokszor napi 12-16 órát is dolgozok, még hétvégén is.

Sajnos most úgy néz ki a főállásom veszélybe került, át akarnak helyezni, kb. 40 km távolságra. Na akkor abba kell hagyjam a másodállás, és akkor minden bukik mert mint korábban írtam ezen áll vagy bukik minden. A férjem ezt se fogja fel, továbbra se lép semmit. Majd lesz valahogy- csak ezt tudja mondani. De én már látom, ha nem lesz csak 1 állásom 2 hónap alatt tönkre megyünk, és a lakást is el kell adni.

Most azon gondolkozom külföldre megyek dolgozni, de akkor még ennyit se látnám a családot...

Végképp elkeseredtem, úgy érzem magamra maradtam teljesen...:(

A férjnek is van állása, csak keveset keres és másodállást nem akar vállalni, hiába beszélték meg, hogy ő is fog, abbahagyta mert fáradt...

A műsort amiről írsz én is láttam, az a munkanélküli segélyhez kapcsolódó közmunka volt és pont hogy azt mondták, hogy a diplomásokat meg magasabb végzettségűeket nem fognak kitenni utcát söpörni, mert azzal lealacsonyítanák őket, illetve nem ismernék el a szellemi munkásokat, vagy valami ilyesmi szöveg volt :)

A múltkor volt a tv-ben a híradó után, nem a f.kusz, hanem a másik....hogy diplomás emberek, pedagógusok, pszichológusok, ápolók mennek már el az út szélére gereblyézni a füvet és seperni az utcát. Arról is volt szó, hogy milyen beszólásokat kapnak az ilyen munkákat végző emberek, csakmert ezt csinálják....és mégis vállalják a munkát, mert éppen csak ez van. Nyilatkoztak páran, és még mondták is viccesen - kedvesen, hogy a pszichológus közben még lelkisegélyt is tart nekik stb.

Tehát, a munka nem szégyen, bármi van is......lehet a férj igencsak válogatós?

Miért menne el??????, A felesége mindent megteremt.

Ha elmenne magáról kellene gondoskodni!

Én meg szoktam beszélni a férjemmel ügyes-bajos dolgaimat is. Volt időszak, hogy csendben kerestem a megoldást magamban, de sok jóra nem vezetett. De szerencsére nem vagyunk egyformák :)

Visszatérve a fórumindítóhoz: azt nem tudhatjuk, hogy a férje egész nap mit csinál, vagy épp mit nem csinál. De az biztos, hogy valahol dolgozik, csak nem keres valami sokat. Hogy ideje többi részében viszi-e a háztartást.. ki tudja?

Nézd, ha engem kudarc ér(mert mindenkit ér) én nem szoktam a családom orrára kötni.Csendben keresem a megoldást-mnek idegesitsem őket a magam nyügjévek?

Ha nem 9 hónapról lenne szó, hanem X év ilyenről, akko radnék neked igazat. De most ami itt ebben az országban van, az utóbbi pár évben-én már semmin nem csodálkozom.

A legelején én is ezt írtam, de aztán úgy tűnt, hogy nem erről van szó...

Ha pedig úgy van a dolog, ahogy az előbb írtam, akkor igenis cserben hagyta,mert megbeszélték, hogy mindketten vállalják a pluszmelót, viszont végül csak a feleségre maradt. És igen, a férj elhagyta a süllyedő hajót, mert csak a jóból veszi ki a részét, hisz a számlák fizetve vannak, kaja van, a feleség megold mindent, ő meg egy cm-t nem mozog. Akkor szerinted??

A cserbenhagyás szerintem ott kezdődik, ha valaki elsőként hagyja el a "sűlyedő" hajót, de a jóból kiveszi a részét.Amikor meg baj van mossa kezet, és a másikat cserbenhagyja.

Nem lehet tudni, hogy a srác mit csinált-esetleg a topikinditó tudta nélkül(magyarul: keresett ő már ezer helyen, de a kudarc-ot nem osztotta meg vele c. fejezet.).

Ezzel abszolút egyet értek,írtam lejjebb, nálunk is volt olyan időszak, hogy a dupláját kerestem, mint a férjem és fordítva is voltunk már. De ebből sosem volt vita.

Viszont a fórum indítója nem hiszem, hogy éppen szerencsésebb periódusát éli, azért keres többet, hanem mert a férje nem úgy veszi ki a részét a dologból, ahogyan előtte megbeszélték. Persze,hogy bosszantja.

Ha én megállapodok a férjemmel, hogy Ok vegyünk hitelre házat, kocsit mittudoménmit, de csak úgy bírjuk ha te is én is pluszmelót vállalunk, és ő erre azt mondja ok, majd fél év múlva meggondolja magát, mert ő nem bír ennyit melózni, én meg hajtok két állásban, lehet én se mosolyognék. Ez nem a jóban-rosszban kategória rosszban része, hanem egy egyszerű cserbenhagyás a férj részéről. Legalábbis nekem ez jött le eddig.

Van amikor az elveinket fel kell adni a megélhetésért!

Még mindig jobb a kevés mint a semmi!