Már nagyon kezdek kikészülni, mert nincs párom. Mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Ez az a ferfi(????)tipus, aki belekot az eleven villanykaroba is!

Menekulni tole az ellenkezo iranyba!

Megtalalod azt a ferfit, aki elfogad jo es rossz tulajdonsagaiddal egyutt cakompakk ugy, ahogy vagy!

Szióka!

Megoszthatnál velem egy-két tapasztalatot, ha nem baj ez neked priviben.Nehezen megy a sorom mostanában.És mintha elveszítettem volna amaradék túlélési stratágiámat is..;)

Ez azert tulzas, hogy "termeszetellenes".

Az anya anya marad mindig!

Majd ha a te fiad nem fog feled nezni egy liba miatt honapokon at, mikozben edeanyad nyakaban logsz, majd meglatom, mit irnal akkor.

ezt most találtam face-en.

Uralod, ha elengeded! Eléred, ha nem kergeted! Tiéd, ha már nem akarod! Megtalál, ha nem kutatod!

sok utcalanyt lattal mar ferjhez menni, es szep hazassaga lett?

"nemkell nekem senki megunt Babaja" maer elobb utobb kilatszik a lo lab...

az én Szerelmem első látásra belém szeretett.

nekem kellett hozzá két-három hónap,hogy tudatosuljon bennem,hogy mi egymásnak teremtettünk meg kellett hozzá egy másik férfi,aki végleg felnyitotta a szemem.azt mondta nekem,hogy nem látod mennyire szerelmes beléd?és én akkor döbbentem rá,hogy az állandó telefonhívogatások nem barátiak.

két férfi akart egyszerre,az egyik rámenős volt,a másik félénk és tulajdonképp én kezdeményeztem,már megint csak a türelmetlenségem miatt,felhívtam és rákérdeztem,hogy akarsz Te tőlem valamit?annyit mondott a Szerelmem,hogy megszeretne ismerni,és ezzel nyert ügye volt.ha rajta múlik már két hónapja a felesége vagyok.viszont érdekes,hogy tudta első perctől kezdve,hogy én leszek a felesége,de mégsem merte egyértelműen a tudomásomra hozni,hogy akar engem.finoman kerülgetett és célt ért.

szeretjük egymást és,ha a jóisten megsegít bennünket megadja nekünk a gyerekeinket is ,hogy boldog család lehessünk.

persze ,hogy vár Rád is valaki!!!!

ejj,ha tudnád,amit én tudok..mesélhetnék..

csak nyugodtan várd ki a sorod,ami késik nem múlik,mindennek meg a maga ideje.

hogy mi miért és pont akkor történik?annak oka van.

én is ugyanezeket a kérdéseket tettem fel,ma már tudom,hogy ki kell várni.

várni kegyetlen nehéz,türelemmel lenni..de megéri!

volt olyan időszakom,hogy nem bírtam várni,voltam jósnál nem is egynél és mind azt mondta várjak,legyek türelemmel,várni,várni..de mégis meddig?

.. addig kell várni,amíg eljön az idő,amikor nem fog érdekelni,hogy lesz -e valaki,amikor az ember magában is boldog,amikor az ember kinyílik a világ felé.amikor megérünk egy kapcsolatra valójában.

amúgy,ha nem voltál szerelmes mégis minek voltál bárkivel is,csak azért,hogy legyen valaki?azért nem érdemes,senki ember fia nem ér annyit.legyen csak meg az önbecsülésed,szerelem nélkül ne menj bele egyetlen kapcsolatba se..akkor már inkább legyen az ember egymaga.

jó érzés tartozni valakihez,de csakis akkor,ha az érzések kölcsönösek ,ha meg a közös tisztelet,megbecsülés.

A receptet én is nagyon szeretném tudni; az az összhang, az a fajta együttlét, hogy természetes és egyértelmű, hogy Vele vagyok, esetleg az esküvő gondolata is felmerül... nekem is ismeretlen.

Valahogy nem akar ez így, ilyen formában összejönni. Arra rájöttem, várni nem vagyok hajlandó senkire, mert az idő nagyon telik, és arra nincs, hogy halvány reménysugarakba kapaszkodva ezt hagyjam.

Mégis azt gondolom, hogy az igazán érett, felnőtt férfiaknak nincs szükségük a kis játszmákra, és valóban teljes értékű párkapcsolatot akarnak.Ha nem anyuci szoknyája alatt él, akkor minden rendben lesz.

Én valahogy mindig ebbe szaladok bele... olyan pasikba, akiknek túl szoros a kapcsolatuk az anyjukkal, mert szerintem ha nem arra törekszik valaki, hogy a párjával legyen napi szinten/vele éljen, hanem inkább az anyjához megy minden nap mindenért (ruhái, kaja) akkor ott a kapcsolat köztük 30- on túl már természetellenes.

Már elég a tapasztalatokból, szeretnék megállapodni végre.

Háááát, lehet, hogy erre is akkor az igaz, hogy akivel találkozumk, és mégsincs meg az összhang (hely, idő, lehetőség), akkor nem ő az, aki nekünk "rendeltetett".

Mindennek tökéletesen passzolnia kell..., bár ez meg kicsit kiábrándító. Legalábbis az ember hangyának érzi magát (mondjuk, szerintem sok tekintetben is az) az események óriási sodrásában. De túl kell élni! Mindig! :)

Éld ki magad alkalmi kapcsolatokban és az örömteli szexuális élet meglátszik majd az egész hozzáállásodon, nem leszel görcsös és ki tudja, valamelyik alkalmi kapcsolatból kialakulhat egy hosszabb is:)

De ha mégsem, akkor is legalább élvezed és nem fogsz mások fb profilja miatt sóhajtozni;)

Az időpont, igen. Egyszer abba a hibába estem, hogy észleltem a jeleket, hogy tetszem annak a pasinak, aki nekem nagyon tetszett, sőt el is jutottunk néhány pusziig, de valahogy tovább nem. Éppen egy 7 éves kapcsolatból lépett ki, én pedig vártam, gondolván, hogy ki kell hevernie a csalódást stb. Nagyon sokat vártam, végül összejött mással és el is vette feleségül.

Szerintem ha az ember találkozik azzal, aki élete párja, nem számít semmi más, nem számít a jelen vagy a múlt. Már bánom, hogy annyit vártam.

Hát igen, egyetértek, hogy valahol meg van a párunk. De az időpont is rendkívül fontos. Mert figyelhetem én azt a srácot, akitől majd' megveszek, vagy iszonyúan tetszik. Adhatok esélyt bárminek, leshetem, várhatom, mosolyoghatok akár egész nap, ha Ő észlelni sem tud.

És itt csak arra célzok, hogy azért nem, mert épp csak pl: 1 hónapja van túl élete második óriási csalódásán. Vagy épp kidobták. (lásd: sz0607 esetét is) Ebben az állapotban egyszerűen képtelen bárki észrevenni a lehetőséget, vagy a másikat. És az élet megy tovább, és egyre kevesebb az esélye a napok múlásával, hogy akit én észleltem, az észleljen engem is.

Mégha lehetne a párom, akkor is rosaz az időszak. Pedig még az is benne van a pakliban, hogy tutira nem véletlenül sodorja nap-nap után mellém a szerencse/sors/élet.

Tarts ki!!!! Egyelőre mindig éld túl a következő napot! Aztán a következő hetet, és így tovább!

Mindig van valahogy! És soha se add fel. Csúnya ilyenkor leírni: DE, az élet megy tovább. És azt is csúnya leirni, hogy jön majd valaki más... Csak majd hónapok múlva ne felejtsd el, hogy adj esélyt az új szerelmenek is!!!!

Biztos, hogy mindenkinek meg van a párja valahol és az utunkba sodorja az élet. De honnan tudom, hogy tényleg ő az? Vagy ha nem veszem észre?

Én is azt gondolom, hogy létezik az az egy bizonyos személy, aki a leginkább passzol, csak valahogy észre kell venni.

Borzalmas érzés.Engem is most dobtak ki.azt hittem boldog lehetek, szerettem..és hetekig ment a huzavona...gyere vissza menj el..borzalmas.én mondom ez borzalmas.Ha valaki szeretne ilyesmiről beszélgetni írjon nyugodtan...mert kb.úgy érzem soha nem leszek túl rajta

sz0607@freemail.hu

Regisztrálj egy tárkereső oldalon, ismerkedj és ismerd meg önmagadat is mások által.

Nekem bejött, még ha nem is egyik napról a másikra hozta meg gyümölcsét:)

Ha jutok odáig, előtte kikérdezlek, :) , ha lehet.

Most épp elérhető közelbe Szicília került (nem vagyok nagy világjáró, de Magyarországjáró igen). Kacsingatok, gondolkozom, de igent fogok mondani..., remélem. Csak sofőrnek kellek. :D És normál (nem minősítés, csak tényközlés) beállítású nő mellé, nő létemre. És nem pasifogó akció lesz.

Repcsi + bérelt autó (abba kellek én + a jogsim) és apartman megoldással, csak a sziget déli része. De miért ne? Majd alakul.

ne foglalkozz azzal kinek van párja.a jóistennek mindenkire gondolása van.ha majd itt az ideje ,lesz Neked is.

én se vagyok egy hű de ösmerkedős fajta.

22éves voltam amikor összejöttem az első pasimmal akinek csak a szexre kellettem,mint menet közben kiderült,csakhogy akkorra már full szerelmes voltam...vesztemre.

amikor otthagytam azt hittem belehalok,de hogy én milyen jól tettem..életem legjobb döntése volt.

3évig voltam a szakítás után egymagam..igaz szerettem volna egy társat,de valljuk be őszintén jól megvoltam magamban.nem olyan rossz egyedül lenni sem.

nem keresgéltem görcsösen a kapcsolatokat,jelentkező lett volna,de igen kevés férfi tud megmozgatni bennem valamit.olyan is volt,hogy én szerettem volna valakit és nem kellettem.ezekbe a dolgokba bele kell törődni és arról az oldalról nézni,hogy az az ember nem nekünk van rendeltetve.

a leendő férjemet tavaly ismertem meg.

még csak álmomban sem mertem volna gondolni azt,hogy Ő lesz az igazi..

nem akartam ezt a kapcsolatot,egyszerűen csak jött a nagy semmiből..és ráadásul kettőnk között fél úton ismerkedtünk meg,mert nem egy városból származunk..és nem is egy megyéből.a találkozás szinte lehetetlen volt..ha ez nem így lett volna megírva.annyi minden nem történt meg,aminek meg kellett volna történnie,de ha megtörténnek mi nem találkozunk soha az életbe.lehet nem vagyok túl érthető,de egy a lényeg..bízz.

eljön a Te időd is és olyan boldog leszel,hogy ihaj!

Izland gyönyörű, de nem egy teszkóbótieladó vagy vidéki levélkézvbesítő bukszájának való. Voltam - bár pont a fővárost nem láttam csak a röpcsiút miatt egy-két órára.

F@ sza hely - nyugis, kellemes

Tahitin a csajok nem szebbek...inkább alkalmazkodóbbak:)..estébé:D Ja ott nem vó'tam.

Az viszont dícséretes, ha a kútvizet is tudod becsülni!

Tahiti - jó kis költözés!

Én Hawaii-ra mennék. No nem most, majd, egyszer. Mindkettő gyönyörű (természeti szépségeit nézve), és egymáshoz képest, légvonalban elviselhető a távolság. Bár megértem, a tahitis csajszik kicsit szebbek..., és ugye nem csak a természetet kell lesni, mert a tengerpart még jóhiszeműen sem nem öleli meg az embert, nemhogy egyéb céllal. :D

De álmaim szigete Izland lenne. De inkább nyáron. Mert télen lehet, hogy odafagynék. Lehet nyáron is. De jól bírom a hideget, és a havat is.

Izlandot viszont tényleg szeretném látni: vulkán, gejzír, hó, egyszerre is. Meg földfelszíni lemeztektonika. Bocs, ez már sok volt? De, azért normálisnak tartom magam. Még. :)