Makacs feleség, viharos válás. Mi a véleményetek? (beszélgetés)

Egy rokonnak sincs ehhez semmi köze, és továbbra is messze túlmutat amit ajánlani akar a korrektségen. Szóval még mindig úgy gondolom, hogy kompenzál, főleg akkor, ha valóban azt tartja a feleségéről, amit írsz.

De igazából minden olyan válásban, ahol nincs alapban megállapodás, ott mindkét fél mintha másik mozit nézne, és a külső ember, még ha rokon is, nagyon nem lát bele, ha csak az egyik oldalról hallja...

Nem a bútor és tsai a gond

Mi volt a házaséletükkel, hogy finoman fejezzem ki magam. Ha valakit kellemesen megdöntenek, az nem mond ilyeneket a férjére

Ennyire nem volt ilyen. Vagy talán nem mutatta ki? Nem tudom.

Az a baj hogy tényleg dühös évek óta, de mindenkire.

Apai nagyszülőktől egyenesen tiltotta a gyerekeket, mondván nincsenek rájuk jó hatással. Egy óvónőről és egy általános iskolai tanítóról van szó.

Hogy mi változott. De ezek szerint (amit a 36-dik hozzászólásban írtál) nem változott, hanem mindig ilyen volt. Hát, részvétem.

Talán lehet időt nyerni, akkor hátha lehiggad. Mert most nem gondolkodik racionálisan a dühtől.

Mindig is egy makacs személyiség volt. Bevallom nekünk (a férj családjának, én is a tagja vagyok) voltak nem szimpatikus megnyilvánulásai a házasság előtt is amikor csak jártak, de süket fülekre találtak, mert a férj elvakultan szerelmes volt.

Terhes lett az elsővel, kb 5 éve, akkor kicsit “kinyílt a csipája”. Gondolom én mert ezzel “megfogta” a férjet. Nem egyszercsak lett ilyen, hanem fokozatosan egyre inkább. Amikor keretesbe költözzek akkor kezdtek el nőni az igények, meg az emiatti balhék: veszekedett hogy neki pl. ilyen olyan bútor kell- ehhez apának plusz munkát kell vállalnia- a plusz munka miatt keveset van otthon- emiatt veszekszik vele- akkor apa nem vállal plusz munkát, hogy többet legyen otthon- emiatt nincs pénz a megálmodott drága dolgokra és ismét ott a veszekedés

Ördögi kör.

Mindez olyan stílusokban, hogy apa sz.r, nyomorult, f.szfej, csóró, rohadék stb. Mert nem valósult meg azonnal valami.

De, szerintem valamilyen mértékben az. Csak az a baj, hogy nem akar segíteni saját magán, nem ismeri be. Kétszer volt pszichológusnál, de minden sz.nak elhordta, hogy őt megsértette, milyen alapon hozza szóba a gyerekkorát, hogy milyen alapon várja el tőle hogy ő változzon miközben ő szenved minenki miatt stb. A másik, hogy elég nárcisztikus lett a viselkedése az elmúlt években, nagyon magának való lett, dühkitörései vannak, ha nem kap meg azonnal valamit hisztizik, ha megkapja, akkor mást keres amibe beleköthet, van hogy tör, zúz, apát megütötte rendszeresen, a válás kijelentése óta méginkább így viselkedik.

Minden szakember költségeiben segítettük volna, de nem akar menni.

Hát én válaszolok, csak nem tudom mi hiányzik neked a sztoriból.

A feleség eleve nehéz eset volt. Hullámzik a hangulata meg a véleménye is évek óta, most ez az első, hogy 3 napnál tovább kitart valami mellett amit mondott.

Hát nem tudom...

Amíg a bankban a két ember benne van a szerződésben, addig mindkettőnek fizetési kötelezettsége van, azaz nem mutogathatnak egymásra, hogy megbeszélték, hogy csak az egyik fizeti.

A gyerektartásról semmi mást nem írtam, csak annyit, hogy fizetni kell. Mivel nem értek ehhez, így fogalmam sincs, hogy milyen az összege/mértéke.

A bankhoz viszont értek.

Na, ezért van annyi bedőlt hitel.

Az emberek csak aláírnak és fogalmunk sincs arról, hogy ez nem egy hajó, amiből kiszállnak, ha nincs kedvük tovább evezni. Itt akkor lehet kiszállni, ha kifizetik a tartozást, vagy a szerződést módosítják. A szerződésmódosításnak feltételei vannak. Nem engednek ki úgy adóst, hogy a másik adós nem rendelkezik annyi jövedelemmel, ami szükséges.

Ez így nem igaz.

A gyerektartást megítélik, a gyerekek számától függően.

Jelenleg általában fix összegben határozzák meg, figyelembe véve a gyerek érdekeit és mindkét szülő jövedelmi viszonyát.

Ha közös a ház és a hitel, akkor közös a visszafizetési kötelezettség. A gyerektartást fizetni kell. A hitellel kapcsolatban a vagyonmegosztásnál kell megállapodni.

A fórumindító szerintem olyan megoldásra gondolt, hogy az apa lemond a tulajdonrészéről. Ekkor viszont a hitel a volt feleségének kell fizetnie, ami kb. a fizetendő gyerektartással megegyező összeg.

Én egy rokon vagyok ebben az egészben. Bele nem szólok, max tanácsot adok amikor apa kéri, de ez évek óta így van. A “buta” nem az én véleményem. A feleség saját szülei is hülyének tartják.

Nincs benne semmi kompenzáció. Szerintem/szerintünk korrekt alku egy apától aki nem akarlja sz.rban hagyni őket. Mint lentebb írtam korábban is megvolt minden amire anya kinyitotta a száját.

Ez nagyon nem tűnik életszerűnek, már bocsánat.

Gondolom ez a "buta" a te véleményed, és nem igazán értem, hogy neked ehhez az egészhez mi közöd van. A felesége, és a gyereke anyja, maradj ki ebből, és legyen mindenki kedvére hülye.

Másokkal együtt nem értem, hogy mit akar kompenzálni a felajánlásával, mert valamit tuti...

Ezen túl vannak. Apa mindent felajánlott. Pár alkalmat voltak párterápián is, csak anya szerint baromság.

Elmúltak az érzések az évek alatt apa részéről, azóta nyugodt mióta elköltözött onnan. Anya részéről utólag nem is tudom voltak e egyáltalán, az biztos hogy most kapaszkodik.

Fogalmam sincs a válásokról és én annyira az ilyen emberekkel sem tudok mit kezdeni.

A hitelt ketten vettétek fel, azaz mindketten adósok vagytok, így ha az egyik nem fizet és emiatt hátralékos lesz, akkor is mindkettő hitele fel lesz mondva, azaz nem vagy kérdés a törlesztés fizetése, akkor sem, ha te nem laksz ott, hiszen épp úgy felmondják a te hiteledet, épp úgy KHR listára kerülsz, stb.

A gyerektartást azzal fizettetik, aki nem a gyerekkel él, azaz neked mindenképp fizetned kell.

Tehát, mindkettőt!

Érzelmileg anya lett távolságtartó.

“Szeretlek”-re válasz “Oké”

Virágra válasz “Nem kell”

Puszira válasz “Most ezt miért kaptam?”

Amióta anya megbolondult: Verekszik, rongál, veszekszik, lelkileg építi le apát.

Kineziológus, pszichológus, párterápia megvolt. Anya nem akar jobban lenni.

Igen haza lett tolva a pénz, mert voltak elvárások. Talán apának nemet kellett volna mondani, a helyett hogy mindenre papucs módon bólogat, de vak volt, aztán heti 7 nap munka lett a vége. A baj az volt (és ezen indult el lefele a házasság) hogy anya hálátlan és semmi nem elég neki.