Majd ha nagymama leszek, akkor sütök, főzök... (beszélgetés)

Ez így van!

Én is mindig ezt tettem. Manapság már az unokáim kedvéért is sütök, mert én már jobban ráérek erre.

Szeretek főzni, időnként sütni is, de inkább azért, mert tudom, hogy örülnek neki. ;)

Ha finomakat akarunk enni, főzni kell.

Régebben nem volt reformkonyha és nem mérték nagyanyáink a koleszterinszintet:) De kemény fizikai munkát végeztek egész nap és iszonyú egészségtelen ételeket ettek jó étvággyal és azt hiszem a nagymamám is csak 70 éves kora után járkált az orvosokhoz.

De ezek az idők már elmúltak. Manapság szükség van a reformokra a kajákban is. Néha még azért visszakacsintunk egy sült kolbászra, de tudjuk, hogy sokkal egészségesebb a zöldségköret párolt csirkemellel :):):) Ezrt, aki manapság tanul főzni, már biztosan sokkal másabb ételeket készít, mint a szüleink, nagyszüleink. Persze abban is vannak jó dolgok, de a modernekben is nagyon sok változatos lehetőség van.

De jó!

Na rácáfolsz a negatív véleményekre-:)

Ja, azt is el kell mondanom, hogy ő is és én is dolgoztunk szakácsként is, pedig egyikünknek sincs szakács végzettsége. Én még cukrászként is dolgoztam. :) Első nap megmutatta a főnök, hogy mit hogy kell csinálni, a szokásos reggeli teendő a rengeteg muffin elkészítése volt. Mindenhez ott volt a recept, csak azt kellett követni. Szóval megmutatta hogy hogy kell a muffinokat készíteni, a normált, a glutén menteset, a diétásat, majd másnap már egyedül csináltam, de ott volt, hogy kérdezhessek, harmadik nap pedig már csak azért volt ott, hogy siettessen. Utána mindig mindent egyedül csináltam, ő csak listát írt nekem, hogy miket kell sütnöm, a receptek pedig a nagy recept könyvben voltak. Cukrász se vagyok. :) Hanem tanár. :) Mégis pár nap után megmondták, hogy én vagyok az eddigi legjobb cukrászuk. Az egyik tortámat (citromos torta tojásfehérje habkölteménnyel a tetején) egy olyan cukrász is megdícsérte, aki már több mint 20 éve a szakmában van. Azt mondta, hogy még soha életében nem látott ilyen szépet. :)

Csak szeretni kell, amit az ember csinál. Ha pozitívan állunk a dolgokhoz, akkor secperc alatt isteni szakácsok és cukrászok lehetünk. :)

Tetszett a cikked, gratulálok!

Én sem tartom magam a háziasszonyok gyöngyének... manapság heti ötször biztosan főzök, ha nem is minden nap, de ez csak azóta van így, amióta megszülettek a gyerekeim. pontosabban, mióta elhagyták a bébipapit :)

régen a fő specialitásom a rántotta volt :) sem kedvem, sem indíttatásom nem volt főzni. ma is sokszor csak az indíttatás van és a kedv csak akkor jön, ha megette a család...

szerintem a mai világban nem ciki, ha egy nő nem a konyhában szuperál!

Cca. Meg bizony! Megtanultam és nem is akárhogyan. Bizony ez nagy cucc!!!!

Neked, hogy megy a háztartás?

Mintha magamról olvastam volna. Én sem segítettem sokat Anyukámnak a konyhában és csak az első gyermekem születése után kezdtem igazán főzni 27 évesen. Sütni csak a 2. gyerkőcöm megszületése után, 29 évesen kezdtem, de fantasztikus érzés, mikor a 3 gyerkőcöm azt mondja egy ebéd elfogyasztása után, hogy Anya, te vagy a legjobb szakács. Süteményt, tortát már nem igazán vásárolunk, én készítem itthon.

Én is sokat hallom Anyukámtól, hogy soha nem gondolta volna, hogy én így fogok sürögni-forogni a konyhában :)

Csak nagy családi összejöveteleken kerül elő; megtisztelem az étkészletet azzal, hogy a bundás kenyeret nem abban szervírozom ;)

A mosogatás a neuralgikus pont :S

Gratula

s örülök hogy örömödet leled! :D

Én csak azt kérdezném, nem volt, hogy is mondjam amolyan égő, hogy azért bőven felnőtt nő voltál már és az új férfi előtt, hogy nem igazán tudsz főzni???

És ő nem úgy gondolja, hogy ő lesz a szakács, mint előző házasságodban?

Ezt lebeszéltétek előre?

Mert én is ismerek ilyen párt, a férfi a konyhatündér, és csaj nagy ritkán fog meg valamit, és akkor meg hátast kell dobni... náluk így alakult ki, ill. a csaj meg is mondta neki olyan férje lesz... no, ennek ellenére nem irigylem őket, mert más terület meg nem működik, a férfi annyira nőies lett vagy hogy is mondjam visszafogottabb férfi típus, hogy akkor a nő ne várja a mácsót az ágyban... ezt nem nekik találták ki, hogy főz, stb és még ágyjelenet, erre mi nők vagyunk képesek :P

:D Anyu jutott eszembe, mikor diplomaosztóra megkaptam tőlük a komplett Zsolnay étkészletet és szúrósan megjegyezte, hogy "na kíváncsi leszek mikor tálalsz majd ezekbe nekünk!"

A megjegyzés teljesen jogos volt; ha időközben nem úgy alakult volna a dolog, hogy családom lett, valószínű még mindig bedobozolva porosodnának az ágy alá elrejtve

Nekem ez a cikk semmit nem mond némi önfényezésen kívül.

Megtanultál főzni, sütni cca. 40 éves korodra. Nagy cucc.

Ez így van:) Amíg anyukámnál laktam én is tök elégedett voltam azzal, hogy tudtam zacskós levest főzni, tésztát, virslit, meg bolognait és vadast porból. Na meg rántottát (mondjuk azt inkább sütöttem).

Én is azután tanultam meg szinte mindent, hogy elköltöztem a családi házból. :)