Macska a lakásban, avagy őfelsége "macskus kitekattus"

Két évvel ezelőtt ismertem meg páromat, aki hamarosan megmutatta a lakását. Persze nagy állatbarátként rögtön a cicához mentem bemutatkozni, de Kesa már ekkor tudta, hogy én nem csak egy barát vagyok hanem több, így aztán rám se hederítve kisétált az erkélyre. Ennyit az ismerkedésről.

Következő alkalommal már nem volt ilyen, néha odajött, megszagolt, de simogatni még mindig nem volt szabad. Ehhez el kellett telnie még jó néhány hétnek, akkor aztán én etettem meg és attól kezdve barátok lettünk.

Telt az idő, én egyre többet voltam páromnál, majd oda is költöztem. Úgy tűnt, jól fogadja, egyre többször feküdt mellém és rájött, hogy nálam alig kell sírni egy etetésért vagy dédelgetésért.

Mivel előtte nem volt szobacicám, így sok mindent meg kellett tanulnom róla. Bizonyos dolgokat nem szabad, csak a páromnak. A következőket tanultam meg, mióta itt élek:

1. Reggel, ha megmozdulok az ágyban, az szemében egyenlő azzal, hogy már felébredtem -> reggeli! Lehet ez akár hajnali háromkor is, de ha vissza is kívánok aludni, míg ő nem evett, addig járkál az ágyon, nyomkodja az oldalamat a mancsával vagy nyávog, amíg álmosan ki nem megyek a konyhába és le nem teszem elé a reggelijét.

2. A nap további részében is akkor van evés, mikor ő úgy gondolja, különben félő, hogy nyakamat töröm, mivel mesterien ért ahhoz, hogyan kell az ember lába alá kerülni úgy, hogy ne tudjon ellépni, maximum elesni.

3. A takarítás számára a legrosszabb, ami történhet. Párom mesélte, hogy mielőtt ő megmentette, kollégiumban tartották és nem akarok belegondolni, mit tehettek vele, ha mindentől, ami takarítással kapcsolatos, ennyire fél. Az új módszer, amit kidolgoztam, hogy amíg takarítok, kiviszem az erkélyre és ott megvárja, míg végzek. Úgy tűnik, ez hatásos, csak egyszer fúj rám, mikor belép, majd rohan végigszagolni a WC-t, a sajátját, majd a tálkáját. Ha minden rendben van, szinte elégedetten néz rám.

4. Nem szabad a jegyzeteimet őrizetlenül hagyni, különben az úr megrágcsálja a feleslegesnek vélt papírhalmot, én meg utána a fejemet fogom, hogy vajon hogyan fogok felkészülni a vizsgára a maradékból.

5. Az ágy az övé. Nem, én csak gondolom, hogy az enyém, ez nem így van. Gondolom, párom mellett szokta meg, hogy ő ott alszik, ahol éppen kíván. Én mindig teszek egy elkeseredett kísérletet, hogy arrébb tegyem, de ő így is kiharcolja, hogy a párnámon alhasson, még ha a fejemre kell is telepednie. Ezenkívül neki jár a takaró, a legmelegebb részek és ezért hajlandó közénk befészkelni magát.

6. Nem szabad hirtelen oldalra fordulni az ágyban, mert biztos, hogy ott fekszik közvetlenül mögöttem. Ha nem, az arcomat nézi fél centiméter távolságból, ami nagyjából ugyanolyan ijesztően korán reggel, mintha a körmét vájná a karomba, amiért ráfeküdtem.

7. A macska rendkívül okos állat. Tud oroszul, magyarul és még könyvet is olvas. Persze az ölemben ülve, fejével takarva a lapokat.

8. Szereti a romantikát. A legelképesztőbb pillanatokban bukkan fel valahol a közelben és ha olyat lát, ami nem nyeri el tetszését, nyávog egyet, majd odébb áll. Ha viszont tetszik, senki sem tudná elkergetni.

9. Nagy segítség a fogyókúrában is. Ha valami finomat ennék, mert elcsábultam, fél pillanat alatt mellettem terem és jelzi, hogy ő szívesen besegít az elfogyasztásában. Ha véletlenül kedvem támad a szobában tornázni, a napi köreit biztosan akkor és ott fogja tenni, ahol a lábamat emelgetem, és külön élvezi, ha két lábemelés között elsuhanhat köztük.

10. Ez számomra a legfontosabb. Ha valami bajom van, szomorú vagyok vagy egyszerűen ideges, mellém telepedik, mancsát a karomra helyezi és úgy néz rám, mint aki mindent ért. Nagyon nagy segítséget tud nyújtani, ahogy néz rám a hatalmas szemeivel és nyávog egyet.

Néha egészen idegesítő tud lenni a kis drága, de nem lehet rá haragudni. És elképzelni sem tudom, milyen lenne, ha nem lenne.