Kutyaugatás a köbön (beszélgetés)

No jó, a viccet férretéve van az, hogy tényleg extrém a gyerekzaj.

De a másik fele meg, amikor az életből következő "normál" gyerekzajba kötnek bele extraézékeny, bunkó egyedek. Ez utóbbit meg le kell sz.ni. Ezt meg én tanultam meg.

Teljesen normális ha éjjelre beviszitek a kutyát. Szerintem onnan jobban megvédi a jelzésével a gazdáját,mintha kiengedik ugat és "elhallgattatják".

Viszont azt is megértem, ha valaki pontot tesz ennek az egésznek a végére,és "nem humánusan" elteszi láb alól a kutyát.Nem értek vele egyet,de meg tudom érteni amikor eljut eddig a pontig.Nem a kutya tehet arról milyenné vált,de ha buta a gazda,akkor ez a végső megoldás.

A gyerekzsivajra pedig a válasz a szintén ZAJkeltés!

Az önkormányzat papairozik az igaz, lesz nyoma a dolgoknak,és talán ha normális az illető akkor hajlik a megoldás irányába, Ha nem , akkor van a nem humánus verzió.Szerencsére soha nem került ilyenre sor,de tudom vannak,akiket a saját kipihentségük érdekében ez nem fog izgatni.

Erre tudok egy jó példát: Ha egy sebész kialvatlan lenne attól,hogy állandóan ugat egy kutya,akkor szívesen feküdnénk a kése alá,vagy gyermekünket engednénk e műteni így? Nem,biztos hogy nem.

És az önkormányzat mit csinál?

Mert az általam látott esetekben semmit a világon, mert vagy nem akar, vagy meg van kötve a keze. Megy a levelezgetés, néha születik egy határozat. De annak a betarttatását megvalósulni még nem láttam.

Mi a 250 lakásos társasházban nagyon jól elvoltunk, kirívót senki sem csinált. Normál, mondhatni jómódú budai társasház, sokat érnek a lakások, panoráma, jó levegő, középpolgárok, stb.. Aztán volt egy fiatalember, aki elkezdett rendszeresen, hétközben is éjszaka 20 fős hangos zenés bulikat szervezni. Ez nyilván már minden tekintetben elfogadhatatlan, hiszen a pihenőidő rendszeres megzavarását jelenti.

Feljelentések, birtokvédelem, és nem történt semmi... Néha rá lett hívva a rendőrség, de nem történt semmi, szóltak neki, hogy csend legyen, 20 perc múlva ugyanúgy üvöltött a zene. Megint hívták a rendőröket, megint szóltak neki, megint ugyanaz. Megmondta a rendőr, hogy nem intézkedhet, többet nem tehet jogszabály hiányában.

De ennél durvább, amit talán ebben a fórumban írtam már, ahol 10 kutyát tartottak, leszivárgott a pisi, a szoba közepén mosakodtak és oda öntötték le a lavórt.. Ez még a mai napig téma, és a többszáz emberen túl az IB, meg mindenki ment az önkormányzathoz. Egyébként szeretjük az önkormányzatot - már amennyire azt lehet - minden pártszín alatt igyekeztek segíteni. Itt is csomó jogásszal körbevéve igyekeztek segíteni. Felajánlottak a családnak egy kertes házat!!! Hogy menjenek oda a kutyáikkal, éljenek ott, csak a többieket hagyják élni. ÉS NEM FOGADTÁK EL! Egyszer valahogy sikerült őket pár napra elvinni, ki a lakásból, és kifertőtlenítettek.. Az érintettek mentek a jogvédőkhöz, és állítólag Strassbourgba... Bár aztán ennek nem tudom, mi lett a vége. Ja, és nem barnabőrűek, mielőtt valaki arra gondolna. Nemám.

Tehát azt gondolom, hogy amiről te beszélsz, az úgy működik, ha az érintett fél minimális kompromisszumkészséggel és inteligenciával rendelkezik. Az általad leírt közösségeket még részben az védi, hogy anyagi okokból annyira gáz emberek nemigen tudnak oda bekerülni. De ha egyszer rés ütődik, akkor egyszer mentek oda becsöngetni...

Sajnos, nehogy azt hidd, hogy azért írom, mert én ennek annyira körülök.

Viszont olyat láttam már, hogy gyereksírás, meg gyerekzaj miatt olyan határozat született, hogy "tűrni köteles". Bár nyilván ezeknek is két válfaja van, amit tényleg valahogy el kell tűrni, meg nyilván van a "csesszétek meg" kategória. De ebben a témában eddig még csak felháborodást, meg jajveszékelést hallottam, de ténylegesen végigvitt intézkedést, és annak következményét, amit be is tarttattak volna, soha.

A pontos jogszabályok hiányoznak.

A kutyát meg egyébként is be szoktuk éjszakára engedni.:-))

Szerencsére nálunk nem ilyen "vad" a helyzet. Mi családi házas övezetben lakunk,a szomszédaink messzebb vannak egymástól jóval,mint egy panel vagy tömbházban van.

Nálunk vannak önkormányzati szabályok,rendeletek,itt nem lehet hangos tevékenységet folytatni akkor amikor akar az ember,és ez be is van tartva,szerencsére.

A kis mikróközösségünk úgy 15-20 házból áll,itt nem úgy van hogy ugathat a kutya 0-24 ben vagy mert meglátogatják a harmadik szomszédot az unokái ,akkor eladhatják a házat. Bizony nem. Ha ilyen mégis előfordulna,ott rögtön cselekmény van. Gyerekzsivajra egy beinditott chopper ebédidőben(amikor pihenő van) éppen jÓ! Kutyaugatás is csak egy szomszédnál van,ő az akiről irtam,aki renitens,igy odaállt a közösségünk jó pár lakója hogy ugyan már ez igy nem lesz jó és tennie kell valamit,különben bármi megeshet,egy feljelentés,és már be is viheti a feje mellé estétől reggelig a kuttyot.

Szóval nem olyan durva az,mint aminek kiolvastad,vagy elképzelted.

Egyet biztosan szeretünk,a rendet,a rendszert ami körülvesz. Ettől én még nem idegeskedek fél életen át,hanem ha nem tetszik valami akkor azt kiadom magamból.

Különben meg Azért költöztünk ilyen helyre,és nem máshova, mert vannak dolgok amiket elvárunk, és be is tartatunk,ugyanis ha hazamegyünk a munkából, a városból,akkor mi pihenni akarunk,nyugalomban,ahogy a legtöbb szomszédunk .

Tudod rere azt gondolom, hogy ezzel a témával azért lehet vég nélkül bosszankodni, mert mások vagyunk, és mások a határok.

Meglehet, hogy tényleg kellemetlenek azok a szomszédok, lehet, hogy csak hozzád képest, mert te vagy érzékenyebb, de meglehet, hogy a nagy többség is így lenne vele.

Csak egészen addig, amí az a viselkedés nem éri el a büntethetőség határát, addig teljesen mindegy, hogy téged, hogy neveltek, hogy te mit vársz el, a valóság az lesz, hogy ők lesz.ják, mert őket nem úgy nevelték, te meg fél életen át idegeskedsz.

Sokszor még a büntethetőség határán túl sem tudnak/akarnak semmit tenni egyes családokkal, és ott nem némi neveletlenség, meg sikongatás a legnagyobb panasz. Némi életveszélyes fenyegetés, egy kis késsel fenyegetőzés a liftben, néhány harci kutya a lakásban, meg egypár felgyújtott kuka, meg némi vér a folyosón egy családi beszélgetésnél az ugyebár a "mindennapok része."

Tehát ahol közel sem erről van szó, legfeljebb bosszantásról, meg hisztis neveletlen kölykökről, ott nem fog csoda történni, nemigen fog a törvény valójában bármit tenni, és nincs is erre egzakt tétel, hogy napi 100 labdapattanás, és 22 sikítás engedélyezett...

Azt gondolom, ilyen helyzetben az ember vagy túllép ezen, vagy elköltözik. Anyámék szomszédjában is van egy kisgyerekes család, az anyuka üvölt velük, a gyerekek meg sírnak. Mindemellett nem nagyon szörnyűek, csak hát ez ilyen. Sokszor ez este 10-kor van, mert valamiért akkor felébrednek a gyerekek, vagy éppen akkor fürödtek, a zajokból ez jött át. Anyáméknak pont az a szobájuk van ott, ahol alszanak. Anyám még dolgozik, de pár éve még apám is dolgozott, hajnali 4-kor kelt. Szóval ők is hallják a zajokat, de eszük ágában sincs ezen kiborulni. Megvan a maguk munkája, a maguk élete, tudják fejben, hogy azért nem könnyű kisgyerekekkel - mindamellett, hogy talán azért mi ennyit nem üvöltöztünk (bár 25 év távlatából minden megszépül) - és egyszerűen eszük ágában sincs hagyni, hogy ez megkeserítse az életüket. Sőt, néha apám segít nekik ezt-azt, visznek a gyerekeknek csokit, vagy felviszik a babakocsit. A fiatalok hálásak, hogy nem csesztetik őket, főleg a férj, aki azért tudja, hogy hangosabbak.. Ennyi. Fejben dől el nagy részben, azt gondolom.

Ezt csak azért írtam, mert szerintem, akit tényleg zavar valami nagyon mélyen, az előbb-utóbb lép.

Mi is ezt tettük, 4 év után nyílt rá lehetőségünk.

Mi a másik oldalon állunk per pillanat, mert 4 gyerek van, és az alattunk lakó néni balhézott velünk évekig. Mert hallotta a gyerekek lábát. Pedig nálunk nem volt labdázás, közvetlen értelemben véve fogócska, torna, tánc, motorozás, meg semmi... Meg aztán már minden baj volt, hogy sok szemetet viszek le, meg becsuktam kétszer a kaput egymás után, ő meg hallja a csapódást.. Nekem meg előjött a refluxom, már legszívesebben nem is léptem ki a lépcsőházba, mert nem voltam rá kíváncsi. Ez sem volt egy szívderítő állapot, hidd el.

Ahova most költöztünk, ott már eleve a földszintre mentünk, a három szobából és egyéb helyiségből összesen egy szomszédos falunk van, a többi nincs közvetlenül összekötve szomszédokkal. Direkt ilyesmit kerestünk. Ezzel együtt azért még mindig van 4 gyerek, féltünk, hogy itt vajon mi lesz. És láss csodát, mindenki normális, pedig sok az idős, de a gyerekes is a házban. Sőt, arányaiban a kutyások is. Felettünk is kutya van, néha hallani az ugatását, meg a körmét a padlón. A néni meg hallja, amikor zenét gyakorolunk, vagy a fiúk nagyon összevesznek. Elvben mindkettő zaj lehetne zavaró, hisztire okot adó..

De olyan jó, hogy mégis elviseljük egymást kutyakörmöstül, nagybőgőstől, és nem azon kell a gyomornak görcsben lenni, hogy mikor szólnak már meg megint.. Olyan nagyon jó... Mert lehet így is.

Meggyőződésem, hogy a helyünket kell megtalálni igazából, ha lehet, és nem egy életen át bosszankodni, vagy görcsölni. Még akkor is, ha ez néha nehézséggel jár.

Nem kell szeretni, csak egy szintig tudomásul venni, mert ez az élet..

Szeretni én sem szeretem a zsivajt. Mégis van.

Az apai nagyszülők már nem járnak hozzájuk,miután nem fogadták meg a tanácsot,hogy legalább minimálisan neveljék már őket a helyes viselkedésre.

Egyszer tanúja voltam annak,hogy a közeli Spárban szerettek volna vásárolni,de a két gyerek ilyen sikoltozva,a földön húzatták vonatták magukat,voltak vagy 2- 3 évesek.Az egész üzlet szörnyülköve figyelte őket,de érdekes,senki nem azt mondta,hogy de aranyosak.Végül az apuka muszáj volt kimenni velük.

Egyébként azért az ikrekkel kapcsolatban pedzegetsz némi igazságot, szerintem is van egy ilyen tendencia, hogy ők "különbnek", "másnak" hiszik magukat. Nyilván elsősorban a szülők, aztán ezt átveszi a gyerek is. Ebből meg következik a mindent szabad felfogás is..

Talán némileg a nagyszülőknek kellene legalább jelezni a problémát, és azért valami időhatárt szabni a dolognak.

A kutya ugat, a macsaka nyávot, a gyerek visít. És mindegyik létezik a világban. Néha gerjednek egymásra, mint a telefon a számítógépre.. Van ez így.. Amíg nem mennek oda, és nem szándékosan froclizzák a kutyákat, addig ez van.. Nyilván ez utóbbit én se hagynám.

A gyerekek, ha jól hallom, az udvaron!!! labdáznak. Szegények laknak valahol lakásban.. Ott nem lehet visítani. Aztán eljönnek a nagymamához, ahol végre ki lehet élni kicsit magukat, labdázni, visítozni, mert kert van.. Akkor mégis hol az ördögbe lehetne élni kissé?? A gyerekkorhoz hozzátartozik az önfeledt játék, kergetőzés, visítozás is, pláne, ha több gyerek játszik együtt, és nem egy búslakodik a homokozóban..

A franc se tudja, régen lent nagymamánál falun bicikliztünk, üvöltöztünk, hahóztunk az utca másik végére, és kutya is volt, kint is bent is, de mégse volt ebből ilyen dili csinálva soha...

Szerintem már az emberek ma direkt keresik, kire lehet mérges lenni, kire lehet zúdítani a fluszti-musztit..

Azt gondolom az igazság mindig odaát, meg a kettő között van...

Igen, van olyan, hogy a tied nem, a másé meg igen, és mégis kiderül, hogy a másik se rosszabb nálad, csak éppen azt dobta neki a gép..

Más részről meg emberekkel sűrűn lakott helyre olyan kutyát vinni - ha van múltaja, meg ha beteg, ha nem - aki komolyan problémás, tényleg meggondolandó, és talán nem kéne.. Ez nyilván így van..

Egy kutyánál még könnyebb megtenni. (Bár ott se feltétlenül könnyű, de azért mégis.) Egy gyereknél, vagy bedilizett szülőnél már nehezebb...

A legérdekesebb hely a vidék ebből a szempontból, ahol ugye mondhatom, hogy az én kertem, az én portám, de igenám, a hang viszont akkor is megy..

Hát talán mégis meg kellene próbálni beszélni beszélni beszélni, és mindenkinek a legjobb megoldást megtalálni.

Tudod a baj az, hogy ott, ahol tényleg komoly szomszédgond van, ott nem lehet semmit tenni.

Értsd: a hölgy felett tizenévek óta egy nagyon durva család lakik, volt, hogy 12 kutyát tartottak, nem vitték ki őket, a vizelet szivárgott át a panelon. Ha a nő szólt, sósavat öntöttek le, fenyegették.. stb.. Nem használták a fürdőszobát, a szobában fürödtek, azt is ott öntötték ki.. A nő rákot kapott, kiborult, stb.. No és itt nem lehetett semmit tenni, pedig mindenki segíteni akart, az önkormányzattól az IB-n át, és a többi lakón át..

Szóval akkor szerinted??

Az elég baj, ugyanis az egészséges személyiségfejlődés része. Így feszegeti a gyerek a határait, hogy neki meddig lehet elmenni.

Mondok egy titkot: annak a szülőnek hangosabb a gyereke egy ideig, aki jól kezeli a hisztit. Ugyanis a következetesség a jó kezelés. Ha hisztizik a csokiért, de nem érdemelte ki, akkor, ha odaadom mégis, csönd van. Viszont hibátztam. Mert ilyenkor bizony a helyes döntés az, hogy kiabáljon, akkor se kapja meg.

Evvan. Amikor mondám a pszichológusnak, hogy dehát a szomszédok, akkor bizony csak annyit mondott, hogy önt most a szomszéd érdekli, vagy a saját gyereke..

Persze a hisztikorszak nyilván ez terjedhet két lányos virnyogástól három fiú évekig tartó üvöltéséig.

Emiatt nem fog a gyermekvédelem semmit sem csinálni, aki látott már gyereket - nem egyet - az jót röhög az egészen.

Nyugi, ők egy szemvillanásból látják azt, hogy mi a helyzet... Tapasztaltam.