Kölcsön a köbön (beszélgetés)

Tudod igen bunkón fogalmaztál. Az ember szereti a rokonait, próbál nekik segíteni amíg tud. Más tészta hogy van aki ezzel visszaél. Nekem is volt ilyen rokonom, sajnáltam őket és sokszor segítettem. Aztán elszemtelenedtek és már semmi nem volt elég, konkrétan megsértődtek mikor elegem lett és nemet mondtam. De az érzelmi oldala miatt nem mindig ítél józanul, csak észérvek alapján az ember. Ettől még nem hülye.

Jogos bizony

Így szokott lenni ez! Míg nekünk volt, addig jöttek sorba a rokonok, ahol tudtunk segítettünk is. Most , hogy mi vagyunk megszorulva (kérni nem kértünk soha, csak, hogy férjem külföldről hazajött, gondolhatják, hogy nem úgy fut a szekér)hirtelen minden rokon és ismerős eltünt.

Nem,csak "jo fejostehennek" tartanak,bocs,van kitol miert ne!

Ki mit szólna ahhoz a következő helyzethez: Közeli rokon folyton pénzt kér tőlem kölcsön (persze kap is), de aztán egyszer csak itt a határvonal, nincs több kölcsön, még az előzőt sem adták vissza. Onnantól kezdve én meg a bunkó tapló vagyok, mert nem adok. Szerintem jogos a felháborodásom. Vajon eddig csak röhögtek a hátam mögött?