Álláskeresés 50 felett, avagy depresszió a köbön :( (beszélgetés)

Szia!

Mi történt azóta anyukáddal? Remélem jobban van...

Sziasztok!

Tud valaki olyan nyugdíjasoknak tartott nyelvtanfolyamról, ami nem kerül túl sokba?

Már csak észkerék csiszolás :) _:) miatt kérdezem, nem akarok nyelvvizsgázni..

Nem osztod az észt, köszönöm, hogy írtál...az a baj, hogy szerintem csak tanítani akar, vagy kutatni, de ezek elég behatárolt dolgok...nem tudom elképzelni, hogy elmegy fizikai munkára, egyébként nem is bírná, nincs épp vasból...

De annak őszintén örülök, hogy a te dolgaid rendbe jöttek, és minden jót kívánok neked a továbbiakra is!

Igen, ezt tudom tenni: mellette állni, stb...csak ez annyira szánalmasan kevés;( Mindkét szülőm brilliáns, tehetséges, becsületes, jólelkű ember, soha senkinek nem ártottak, és ilyen az életük:(((

Köszönöm a drukkolást, aranyos vagy...

Na igen, én is mondtam neki a magántanítós dolgot (én csináltam, matematikus vagyok), de azt mondta, és igaza van, hogy már a nyugdíjra is gondolnia kell, és ha nincs bejelentett meló, akkor a nyugdíja kicsi lesz...:((

Szörnyű az egész, közben apumat is szívatja a börtöntöltelék (tényleg!) főnöke, ő amúgy programozó...elmenni ő se tud onnan. Nagyon aggódok értük:(((

Ja és a vicc, h ő még tényleg keni-vágja a kémiát, nem úgy, mint néhány most kikerülő tejfelesszájú (tisztelet a kivételnek)...de pl. a Miskolci Egyetemre azért nem alkalmazták, mert nincs doktorija (az egyetemek a címeket gyűjtik, mert az jól hangzik, h "ennyi PhD-s van nálunk")...no comment:((

Szia! Elhiszem, hogy fáj a szived anyukád miatt.:(

Végülis, érdekes, jó szakmája van anyukádnak, csakhát sajnos, igen a mai világban a tanárok nincsenek megbecsülve. Van néhány tanár barátnőm, ők is kínlódnak a kölykökkel, pláne szakközépben. Úgy visszaszólnak a tanárnak, hogy csak na! - és a tanár meg nem tehet velük semmit.

Mit lehet tenni? Hát, nem is tudom. Nekem az egyik ismerősöm csak magántanítványokkal foglalkozik. Igaz, ő nyelvtanár, de a kémia is kell sokaknak. Főleg, aki orvosira, vagy komolyabb helyekre szeretne felvételizni.

Biztos többen vagytok úgy, hogy elmúltatok 50 évesek, állás nincs, vagy van, de nincs benne köszönet...Meséljetek, mit próbáltok tenni ezügyben? Álláskeresés, szorgos meditálás, hogy ne kapjatok gyomorfekélyt az állandó stressztől, vagy letargia és tehetetlenség?

Az én anyum 51 éves múlt. Vegyész diplomát szerzett anno egy jó nevű egyetemen, kutatott, tehetséges volt (szabadalom, sikerek, etc.), aztán jött neki négy rossz kölök (igen, ezek volnánk mi a tesóimmal), és mire visszament volna dolgozni, bezárt az akkori munkahelye. Azóta kémia tanárként dolgozik szakközépben, de szegény teljesen a padlón van: a diákok 99%-a hülye, érdektelen, bunkó, az igazgató egy korlátolt barom, aki a csókosain kívül mindenkivel kiszúr...hadd ne ragozzam. Beleszakad a szívem, ahogy hallom a hangját (ja mert ráadásul 200 km-re lakom: ő Borsodban, én a fővárosban:( ), eleve nagyon érzékeny, de mostanában...depresszió, fáradtság, gyengeség. Pedig a szervezete nincs épp vasból...Lehet, hogy totál hülyeség emiatt fórumot indítani, de még most, órákkal a beszélgetésünk után is teljesen ki vagyok bukva, és gondoltam, megkérdezem: mit csinál, aki hasonló cipőben jár???!? És hogyan segítsek neki, azon kívül, hogy nyugtatgatom?! Annyira szörnyű, hogy tehetetlennek érzem magam ;(