Képmutatás a köbön, avagy a "rossz anya"... (beszélgetés)

Sajnos itt még ilyen 40-50 éves beidegződések működnek, és nem történt a gyermekellátásban annyi változás, mint amennyi egyébként az életben történt..

Az meg, hogy a szülők is rátesznek ezzel, meg elítélik egymást, sohase érdekelt, persze néha rosszul esett.. Nekem sohase jutott eszembe mást megitélni.

Én anno kaptam sokat, amikor piciként mentek a gyerekeim bölcsibe, mert be akartam fejezni az egyetemet. Többek között pont azért, hogy később ne napi 20óra takarítással kelljen eltartani őket... Én voltam a karrierista, meg a minden. Aztán ma meg már én vagyok az irigyelt - most meg ez a bajuk - mert lám, egyetemet elvégeztem, és a gyerekeim meg tök jó tanulók, kiegyensúlyozott gyerekek, és bár egykor a lenézett csóró egyetemista voltam, ma meg már egyre inkább feljebb ível az életünk - bár hozzáteszem, inkább a férjem által, de ez meg az én háttérmukám nélkül nem lenne lehetséges.. Nem bírták elviselni, hogy gyerekek mellett is fontosnak tartottam az önképzést, meg a fejlődést, meg a babázásnál továbblátást... Azért nem bírták elviselni - tisztelet a kivételnek - mert ők nem fordítottak erre energiát..

Mindezek mellett nekem soha se jutott eszembe szóvá tenni, hogy valaki miért marad otthon akár a gyereke 20 éves koráig, vagy miért bízza éppen napokra bébiszitterre, vagy akármit.. Egyszerűen nem úgy áll az agyam, hogy ebben a rosszat lássam, hanem azt, hogy valaki megoldotta a problémáját..

Az meg, hogy egy adott problémát nem egyformán kezelnénk, az meg az élet velejárója..

Egyébként mindkét oldalról, akár szülői, akár óvónői még mindig az irigység talán a fő motiváció, mert a másiknak valamiből - legalábbis úgy vélik - több van. Akár pénzből, időből, lehetőségből.. Ahelyett, hogy tényleg mindenki a maga dolgával foglalkozna, és a maga lehetőségeihez mérné magát..

Félreértés ne essék: szerintem is keveset keresnek a pedagógusok (is), de emiatt egyiküknek se fogom elnézni, ha átlépnek egy bizonyos határt a gyereknevelésben és -felügyeletben.

Milyen lenne már, ha egy orvost felmentetnének műhiba miatt, mert pusztán azzal védekezik, hogy de csókolom, olyan keveset keresek...

Bizony-bizony.

Egyébként ha ők (jelen esetben óvónő, de akárki, bárki) kritizálhat egy szolgáltatást, amiért fizet (akár egy fodrászt, eladót, mérnököt, hivatalnokot), akkor urambocsá viselje már el, hogy az ő munkáját is bírálják, akik igénybe veszik, jelen esetben a szülők.

Az a szomorú, hogy a gyermekellátásban bármilyen formában szerepet játszhat egy szubjektív nevelői vélemény. Nekik ehhez nincs joguk, és sok esetben objektíven tévednek is, és a legtöbbjüknek fogalmuk sincs, milyen a mai valós "vállakozói" világ, és mivel jár egy családon belül.. Nekik az az evidens, hogy a "nagymama majd elintézi, hamá' a szülő nem tudja".. Ha meg nem, ők meg a "nemszuper" családok... De hogy mi a valós helyzet, azt általában nem tudják.

Van egy jogszabályi rendszer, ami azzal lép életbe, hogy felvették a gyereket az intézménybe. Márpedig innentől kezdve bizonyos "szolgáltatások" - ami az adónkból van fedezve, tehát tulajdonképpen ugyanolyan szolgáltatás, mint bármi más, amit megveszünk - járnak. A gyerek reggel hattól este hatig (vagy ahogy van a nyitvatartás) jogosult ott lenni az óvodában. Sőt, szünetek esetén jogosult az ügyeletre másik intézményben. Meg nyáron is jogosult az óvódai ellátásra. (Persze vannak olyan különleges esetek, ahol a törvény is ír korlátozást, de ezek elég ritkák..)

Minden olyan további magánvélemény, hogy szerintük anyuka ráér, vagy otthon van, vagy el tudna jönni, vagy hogy az ő gyereke persze nem unatkozott senkit a büdös világon nem érdekel. Mindenkinek más az életritmusa, a neveltetése, az igényei, a világról, gyereknevelésről, kötődésről kialakított képe, sőt még a teherbírása is más. Mindenki úgy osztja az idejét, erejét, a család erejét, munkáját ahogy tudja, és ahogy neki jó - persze a jogszabályok adta kereteken belül. Szélsőséges esetekben, mint nyilvánvaló bántalmazás, éheztetés, stb.. persze szóljon az óvónő, de semmi máshoz nincs köze..

Engem is szivattak anno amikor a 3. gyerekem született, hogy vigyem el a gyereket ebéd után. Elmondtam nekik - már akkor orvosi-pszichológusi papírral igazolva - hogy a gyereknek az a jó, ha minél nagyobb az állandó tevékenység a napjában, ezt már bölcsis korától tapasztaltam nála.. (Később ki is derült az autizmus, tehát ösztönösen jól éreztem, hogy az a jó a gyereknek amit én akartam, hogy minél tovább menjen a napi megszokott ritmusa, a megszokott helyen.)

Másrészt hiába volt pár hónapos a kicsim, megbíztak egy munkával, amit amúgy is halódó szakmámban (építészmérnökként), három gyerek mellett - akiket el is kell tartani, amit én munkából képzelek el - nyilván elvállaltam. Ergo én akkor pár hónapig egy picivel a hátamon reggel lementem vidékre, és délután 5-re estem be a gyerekért.. Anyám apám még aktív dolgozók voltak, anyám még ma is az, és még 2 évig az is lesz.. A férjemnek reggel 7-től este hétig tartott és tart ma is a munkaideje minden nap, és sokszor megy hétvégén is. A kocsinkat ő használja, és mindig gyalogolok, esetleg buszozok. Ez nem panasz, én élvezem az életet, csak tény.

Ez utóbbi pár tényt az óvónők el se tudták képzelni. Hogy valaki tényleg dolgozik kicsi mellett, ha netán meg egy-két nap mégse mentem, halál fáradt voltam, és örültem, hogy be tudtam egyáltalán vásárolni valamit, hiszen a férjem, nagyszülők nem tud ebben résztvenni.

Ők abból indulnak ki, hogy sok jólszituált nagyszülő fél négykor televásárolt csomagtartóval odaállt az óvóda elé, és jött a kisunokáért napi rendszerességgel.. Rendben van, örülök, hogy más ezt tudja vállalni. Tényleg örülök, hogy vannak még ilyen családok.

De azért ne ez legyen már az alapelvárás, kedves óvónők. Sőt, semmilyen elvárás ne legyen, mindenki teljesítse a munkakörében előírt kötelezettségét. Ha meg netán azt találnák mondani, hogy "ennyiért" mit várunk, akkor én meg azt találom mondani, hogy jelenleg mérnökként havi 80ezret keresek... És bármelyik nap felmondhatnak, mert lejár a project, amin dolgounk.. Ez van.

Mindazonáltal valóban kemény lehet ma az óvónői munka, nem vitatom, de valahogy a határokat akkor is tisztázni kéne, és betartani..

Na igen. Jó neked, hogy te így megteheted.

Sajnos a többség nem.

De nekem azzal van a bajom, hogy ki és milyen jogon ítélkezik (akár óvónő, akár másik szülő)? Mi alapján dönti el, hogy én azért nem maradok a gyerekemmel, mert rossz anya vagyok, vagy mert csak le akarom passzolni, és "megvan rólam a vélemény".

Elhiszem, hogy egy 50hez közelebbi óvónőnek hiába magyarázom, hogy nem tehetem meg, hogy ennyi szabit egyben kivegyek. Hogy miért? Nézzük csak: a párom építésvezető - ha akkor munka van, hogy időre kész legyen egy ház, akkor munka van, egyik megrendelőt se fogja érdekelni, hogy de neki most otthon kéne lenni a gyerekkel, mert kettőnknek van együtt annyi szabink, hogy megoldjuk az ovi nélküli nyarat...

Másik verzió: ha én veszem ki egyben az összes szabimat, akkor addig senki nincs, aki a munkámat elvégezze. 1-1 hétig ez nem is gond, de 4-5 hétig már elképzelhetetlen.

Az egyik nagyi messze lakik, de nem is szívesen bíznám rá a gyerekem. A másik itt van helyben, de szívbeteg, rá se hagyhatom egész nyáron.

A megoldás: valamennyi ovi, felváltva szabi (ha mindketten meg tudjuk oldani), és nagyi. Vagyis: a családnak esélye sincs egyben szabin lenni, nyaralni, mert mindketten dolgozunk, hogy biztosítsuk a feltételeket, és vállalhassunk esetleg még egy gyereket.

A nagyokosok meg lehurrognak, hogy milyen emberek vagyunk, hogy képesek lennénk egész nyáron a gyerek nélkül lenni. Nem, nem erről van szó, de ezt írassam ki a pólómra, vagy álljak le magyarázkodni mindenkinek?

Nekem is lenne véleményem arról, hogy miért kell cigizni a gyerek mellett, miért nem lehet befizetni a csoportpénzt könyörgés nélkül, és még sorolhatnám. De a többségen igyekszem túllendülni ítélkezés nélkül, mert nem tudhatom, mi az oka.

Én sem akartam hagyni, de egyedül voltam a nézeteimmel. A szülők évtizedek alatt mrgszokták ezt a rendszert, nekik jó volt így, én meg..., igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat!

Ha az ovónő úgy döntött, akkor a gyerek iskolaérett, komoly harcok árán lehetett a gyerekeket visszatartani az oviban. Persze a gyerek kárára. A fiam nem igazán volt mentálisan iskolaérett, de menni kellett, az ovodában nem foglalkoztak vele, nem vették észre, vagy poénnak gondolták a kétkezességét, lustának, hanyagnak titulálták, és kiderült, hogy nem lustaságból nem rajzolt, nem hanyagságból ment ki a szinesekkel a vonalak közül, hanem azért, mert diszgráfiás. Azóta már tudom, hogy egy ovónőnek ezt illett volna észrevenni, vagy legalábbis felfigyelni a tünetkre. Azok már ovodás korban megvoltak, egy pedagógus észrevehette volna. Én is, igaz, de mentségemre legyen mondva, hogy én nem vagyok pedagógus.

Az óvodai szünet 5 hét teljes zárás, ami alatt van ügyeletes óvoda ahová lehet vinni a gyereket (átlag 30-40 gyerek/óvónő, teljesen ismeretlen környezet) és van további 5 hét amikor összevont csoport van, ugyanez az arány a saját oviban, de jönnek az odegen gyerekek, sőt ha za önkorményzatnak úgy tetszik, akkor idegen dadusok, idegen óvónők is.

Aki mindezek mellett beviszi a gyerekét az az esetek nagy többségében nem jókedvében teszi... 10 hét szabadágom nekem sincs, de 70 körüli nagyszülőkre sem lehet hetekre rábízni a gyereket. Mi szerencsére vagyunk olyan helyzetben, hogy meg tudom oldani hogy ne ott legyen (ovistábor, magánovi stb. ahol kevesebb gyerek jut egy felnőttre, és nemcsak kiteszik őket az udvarra, hanem tartalmasan töltik az idejüket). Idén nálunk úgy áll, hogy lesz 2 hétig a saját ovijában összevont csoportban, aztán összesen 3+2 hétig velem ill. a család együtt (gyakorlatilag az összes szabim rámegy), négy hét pedig ovis táborban (napközis, tehát olyan mintha oviba járna, csak több a program).

Ha valaki megtehetné hogy együtt van a gyerekével, vagy biztosíthatna neki valami jobbat is az ügyeletes ovinál és mégsem teszi, arról nekem is megvan a véleményem :(

Ez komoly. Nem is értem, hogy tehetik meg. Én biztos nem hagytam volna annyiban, persze nálunk azért kicsit más a helyzet.

Hogy teheti meg az óvoda, hogy kiköti, meddig lehet a gyerek az oviban??

Nálunk van egy olyan "rendszer", hogy a péntek az "rövid nap". Nem hivatalosan, mert leírni nem merik, csak olyan szájhagyomány útján: óvónők arra kérik a szülőket, hogy aki teheti, vigye a gyereket ebéd után azonnal haza. Így nekik kevesebb gyerek van, ergó: beosztják egymás között, hogy pénteken ki "lóghat el". Mert ez hivatalosan neki munkaidő lenne, de ha kevés a gyerek, akkor mehet...

Na, nekem hivatalosan senki nem szólt, hogy ez így van, úgyhogy nem is megyek érte pénteken se hamarabb. És megy a szemforgatás, meg a célozgatás az óvónők részéről, de úgy szoktam tenni, mint aki nem érti.

Kicsit talán általánosító lesz, de a hajam égnek áll attól, hogy a közszférában dolgozók jó nagy része (és szívből jövő tiszteletem a kivételnek), reggel 8kor még véletlen se dolgozik, jó esetben legalább ott van, de kávézik, stb. De hogy pénteken dél után a közszférában még a fű se nő, az nagyon kemény...

Értem én, hogy ez a rendszer hibája, de azoké is, akik annyira belekényelmesednek, hogy ha valamiért kénytelenek átmenni a versenyszférába, beledöglenek, mert dolgozni kell...

Vita, vita, vita...

Nincs munkahelyem, ennélfogva az óvoda vezetősége és egész személyzete sérelmezte, hogy a gyerekeim egész napra akartam beíratni. Mit mondjak? Nem lehetett. Ebéd után haza kellett őket hozni. Amint megkezdődött a suliban a nyári szünet, már nem vihettem őket oviba. Falun élek, kertem van, nem kicsi. Amikor a nyári szünet kezdődik, akkor van a kertben a legnagyobb dologidő. Reggel lehet is melózni, úgy 10-11 óráig, amíg nincs hőség, de a gyerekek kicsinek nem voltak el fél óránál tovább a kertben, benn meg nem maradhattak egyedül. Jó lett volna, ha egy kicsit tovább maradhatnak oviban. Úgy 2-3 hétig. Még ha csak délelőtt is, ebédig.

Egyszer régen beszélgettem azzal a kedves tanítónénivel, aki engem megtanított írni, olvasni. Elmondtam neki, hogy milyen rendszerben járnak a gyerekeim oviba. Megdöbbent ám, nagyon. Azt mondta, hogy nem érti, minden pedagógusnak, és minden pedagógiai intézménynek tudnia kéne, hogy a család nem közösség! Na igen..., mégis van új a nap alatt!

Szerintem mindenki törődjön a saját dolgával, és nagy baj nem lesz.

:)

Ha az itt főbenjáró bűn, hogy meg merem jegyezni hogy egy gyerek nevelése az elsősorban a szülő feladata, hát akkor legyen :)

Vagy kit fikáztam én itt? Azt írom, amit tapasztalok. Vannak ilyen és vannak olyan anyukák, gyerekek és óvodapedagógusok is.